NEHAZUGGY

Ne hagyjuk, hogy ők röhögjenek a végén

Személyesen rosszul érint, hogy gyűlöletkeltéssel vádol egy közösséget, aminek én is része vagyok. Hát előmászott szerda este a 20 éves kora óta a politikából, azaz a köz pénzéből élő(sködő) Szijjártó Péter, úgynevezett interjút adott a Telexnek, amiben elhangzott többek között ez a mondat is. Végig egyetlen kérdés nem hagyott nyugodni, ami az interjúval ellentétben, ami a bukás következménye, teljesen független a kormányváltástól: ez az alak miért a Telex stúdiójában beszél, miért nem a Teve utca valamelyik kihallgató helyiségében?

Az elmúlt években többször hivatkoztam a hitleri Németország berendezkedésére, pusztító ideológiájára és propagandájára, mindig hangsúlyoztam, hogy nem párhuzamot akarok vonni, nem állítom, hogy azonosság lenne az orbáni működéssel, de az ijesztően ismerős vonások tagadhatatlanok. Nagyon konkrétan utaltam többször Robert Merle Mesterségem a halál című regényére, amelynek főhőse Rudolf Lang (Rudolf Höss) erkölcstelen technokrata, aki pedáns munkaszeretettel építette meg az auschwitzi lágert. Lang, a szolgalelkű, hűséges parancsvégrehajtó mindenfajta erkölcsi és morális kétely nélkül húzatja fel a gázkamrákat, a krematóriumokat. Meggyőződéssel, elkötelezetten dolgozik azon, hogy a lehető legtöbb zsidó meggyilkolásával és a holttestek eltüntetésével, technikailag minél magasabb fokon lássa el feladatát – az emberirtás mestere lesz. Merle zseniális paradoxona, hogy mindez egyáltalán nem áll ellentétben Lang vallásosságával és pedáns, szerető családapai szerepével. A 2001-es magyar kiadás fülszövege szerint a szenvtelen tömeggyilkos és a harmonikus családfő kettősségben rejlik a regény abszurd mondanivalója: „az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne észszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó.”

Szijjártó nem Lang (Höss), mégis a szememben kisebb hősök azok, akiknek volt gyomruk végighallgatni ezt a takonytól és nyáltól tocsogó, önreflexiót nyomokban sem tartalmazó maszatolást arról, hogy tulajdonképpen ő az áldozat – aki az ártatlan főnökéhez hasonlóan, aki nem is poloskázott, sose mondta, hogy ők a nemzet és tényleg nem foglalkozik üzleti ügyekkel -, aki huszonéve azon dolgozik, hogy mindenkinek jó legyen, és akit közben igazságtalanul bántanak. Ez az ember még mindig azt hiszi, hogy ők majd egyszer itt újra úgy fognak mozogni és uralkodni, ahogy 16 évig tették, hogy valóban ők a nemzet, a patrióta fölény és mindent jól csináltak. Ledöbbentem. Tényleg azt hiszik, hogy ők valamiféle színészek, akik 16 évig játszottak egy darabot, amit most a nézők levetettek a műsorról, mert egy másik rendező  jobbat ajánlott nekik, de ez csak annyit jelent, hogy ők most hirtelen átlagos ellenzéki polgárok lesznek, az élet megy tovább, és lehet oszlásnak indulni. Ők csak szerepet játszottak, ő volt a sorozat Peti külügyminisztere, aki a főszereplő haramia főnökével tökéletesen eljátszották, amit a rendező kért. Aki pontosan kicsoda is? Putyin, Trump, Merkel vagy kicsoda? Oké, a nézőknek nem tetszett a sorozat, de akkor most, hogy vége, lemossák a sminket, a bohócruha helyett átveszik a hétköznapi viseletet, a gázsit már felvették, mennek haza.

Amúgy soha nem is foglalkoztak ezzel a biznisszel, ők a saját maguk/az őket kihasználók áldozatai. Pedig milyen jópofa időszak volt amúgy, nem gondolták ők komolyan, nehogy így utólag azt higgyük, hogy bárkit is poloskának vagy hazaárulónak gondoltak. Szó nincs erről. Ráadásul ő személyesen mennyi, de mennyi mindent elintézett mindenkinek. Az ellenzékieknek is, Gyurcsány személyi titkárának is, bizony ám, szóval ő egy kurva jó fej csávó. Érthetetlen, hogy mi volt vele a baj. Hogy esetleg úgy tűnt, hogy folyamatosan hányja az epéjét? Szó nem volt erről, ártatlan minden szempontból. A kölkeivel otthon nem beszél soha politikáról. Valahányszor hazament a világ körüli útjáról, az ajtón kívül hagyta a munkát, biztosan UNO-ztak, vagy sakkoztak a fiúkkal, esetleg lábtengóztak, anyu, mosott, főzött, takarított és építette a milliárdos családi bizniszt, csupa móka kacagás volt az élet a négy fal között. Miközben ránk öntötték reggeltől estig a háborús propagandát.

És nem érezte szarul magát, amikor az volt a kérdés, hogy ki alakít kormányt Magyarországon, miután a pártja a kampányban végig azt hazudta, hogy vagy Orbán Viktor vagy Zelenszkij fog kormányt alakítani Magyarországon. Mostantól annyi bizonyos, hogy Zelenszkij akaratának megfelelő eredmény született az országgyűlési választáson, az ukránok pedig egyértelműen a Fidesz vereségében voltak érdekeltek.

Miután végig arról pofáztak, hogy ha a Tisza nyer, akkor itt háború lesz, és a magyarokat elviszik katonának, nem érezte szarul magát, amikor megkérdezték, hogy akkor itt most háború lesz? Szijjártó úgy felelt, reméli, sőt, imádkozik azért, hogy az ország nem fog belekeveredni az orosz-ukrán háborúba.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolják, vagy ennyire hülyének néznek. Imádkoznak. Hát hiszen közben a partvisszájú nagybeteg is megfejtette, hogy nem Zelenszkij, hanem egyenesen a SÁTÁN került hatalomra Magyarországon. Racionalitás, kontextusok, összefüggések, érvek, ellenérvek, viták, kompromisszumok? Fenéket. Ezeknek a politika a vallási és szakrális összecsapások csatatere, ahol a jó meg a rossz küzd, nyilván ők a jók, mi meg a gonosz, sátáni erők. 16 évig éltünk abban, hogy csont nélkül néztek hülyének, és tettették magukat hülyének. Nem tudom, melyik a rosszabb. 

Arra a kérdésre, hogy számít-e arra, hogy megkapja a háborús behívóját, a napi szinten kilométereket futó távozó külügyminiszter így felelt: „Nem voltam katona, nem hiszem, hogy – 48 évesen – ha rám néz, alkalmasnak tart arra, hogy bármilyen frontra elmenjek harcolni”.

Tart attól, hogy a fiait besorozzák? – kérdezte a Telex, mire azt mondta: „Nem egy végletekig a valóságtól elrugaszkodott megközelítés. Bennem az a félelem van, hogy elnézve a világ dolgainak alakulását, a globális hangulatot, visszaemlékezvén az elmúlt évek brüsszeli tanácsülésein eltöltött órákra, vagy az elmúlt 11 évre, amiben szerepet vállalhattam, évről évre, hétről hétre, napról napra csúszott bele a nemzetközi politika abba, hogy elfogadja, hogy ez egy háborús korszak.”

Mikor másodszor is rákérdeztek a fiaira, akkor azt mondta, otthon sosem mondta a fiainak, hogy ha a Tisza nyer, háborúba fognak menni, mert otthon sosem beszélnek politikáról. Meg is tiltotta a fiainak, hogy túl sok politikát fogyasszanak, mert azt túl brutálisnak tartja.

Tegyük el jól, és emlékezzünk erre, amikor azt halljuk, hogy gyerekek, idősek szenvedtek súlyos lelki sérüléseket, esetleg tettek kárt magukban, vagy rémálmaik vannak a háborús őrjöngésük miatt. Ha vannak hitvány, jellemtelen, gyáva emberek, akkor azokat mindenképpen ezekhez kell mérni. Ők az abszolút mértékegység. Ez a jellemtelen alak úgy ugatott több mint három órán keresztül a Telex stúdiójában, hogy egyszer nem jutott eszébe bocsánatot kérni, vagy egy feltett kérdés után elnézést kérni, vagy legalább valami halvány, erre emlékeztető gesztust tenni a magyar társadalom felé. Ő az áldozat, ő a szegény, ártatlan vesztese ennek az egésznek, pedig ő csak jót akart, Isten őt úgy segélje.

Az interjú közben jött ki a Medián legfrissebb felmérése, ami azt mutatta, hogy a Tisza 66 százalékon, a Fidesz 25 százalékon áll, Szijjártó ezt úgy kommentálta: „Milyen jó, hogy nem most van a választás. Még nagyobbat nyertek volna”. Csak amennyi hazugságot, rágalmat ráöntöttek, amennyi közpénzt kiszórtak, hogy azt bizonygassák, Hann Endre egy szélhámos, abból szerintem egy szállodát fel lehetett volna építeni. A Medián újra megmérte őket. Hát ennyit értek, elvtársak. De talán még ennyit sem. Beárazták a választók azt a politikát, amelynek nincsenek válaszai mindenkit érdeklő fontos kérdésekre, amelynek alakítói úgy voltak hatalmon tizenhat évig, hogy soha ott sem voltak, azt se tudták, ki kivel van, hogy ők kivel vannak, nem foglalkoztak senkivel és semmivel, nem tudtak és most sem tudnak semmit. Szijjártó is csak egy ártatlan szereplő volt ebben a 16 évig tartó teleregényben, aminek ez volt az utolsó évada. Ő volt Vili bácsi. Vagy Berényi Miki. 

Mindegy, vége van. Engedjük el. Ez már történelem. Őket meg majd az Út a börtönbe program vezetője, Ruff Bálint elkapja. Igen, el kell kapni őket, ezek után meg pláne. Nem szabad hagyni, hogy lelépjenek. Se az USA-ba, se Moszkvába, sehova. Ne hagyjuk, hogy ők röhögjenek a végén. Könyörgöm, ne hagyjuk. 

Ceterum censeo: a bukott Orbán-kormányt és valamennyi cinkosát el kell számoltatni!

A címlapkép illusztráció.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább