Ez nem egy „bátor kiállás”. Ez egyszerűen szégyen. Az egyenruhát viselő emberek nap mint nap kockáztatják az életüket a közbiztonságért, a határok védelméért, a nemzet szolgálatáért – nem azért, hogy egy politikai koncerten sztárokként ünnepeljék őket egy „mocskos Fidesz”-ellenes kórus előtt.
A magyar társadalom nagy része éppen azért tiszteli a katonákat és a rendőröket, mert ők az állam semleges, apolitikus pillérei. Most pedig azt sugallják: a honvédség és a rendőrség is „a rendszer ellen” van. Ez hazugság, de nagyon veszélyes hazugság.
Súlyos következményei lesznek: fegyelmi eljárások, esetleges leszerelések, hitelvesztés az állományon belül.
Ezek Jurák Kata propagandista szavai (via vasarnap.hu), aki szerint a magyar társadalom nagy része tiszteli a katonákat és rendőröket. Nos, a katonákkal vélhetően valóban nincs különösebb bajuk a magyaroknak, hiszen leginkább azok találkoznak velük, akik éppen egy laktanya mellett élnek, illetve akkor, ha éppen árvíz van, és homokzsákokat kell pakolni. Ja, és van olyan is, hogy szerencsétleneket kivezényelik a kritikus energetikai infrastruktúrát megvédeni a bukásra készülő állampárt démonaitól. Egyébként általánosságban meg az a helyzet, hogy Magyarország nem rendelkezik olyan komoly hadsereggel, amely mindenhol látható lenne, elvégre nem az Egyesült Államokban élünk. Nekem például nincs semmilyen különösebb véleményem a katonákról, se pro, se kontra, hiszen szerencsére nem befolyásolják az életemet, nincsenek rá semmilyen hatással és ez így van jól.
A rendőrséggel kapcsolatban szerintem már más a többség véleménye is, és az enyém is, hiszen velük azért elég sűrűn találkozhat az ember, akár akar, akár nem. Azt nem gondolom, hogy bárki örülne, ha a rendőrséggel kapcsolatba kerül. Természetesen tévedhetek ebben, de a tapasztalataim szerint a társadalom egy jelentős része nem kifejezetten tiszteli a rendőröket. Lehet ezen hüledezni és fel lehet rajta háborodni, de létezik ez a jelenség, és ezért a rendőrség az utóbbi évtizedekben azért meg is dolgozott, tisztelet a kivételnek. A taxisokhoz hasonlóan elérték, hogy az emberek egy részében negatív vélemény alakuljon ki róluk, hiszen olyan szinten erodálódott az állomány, hogy még a korábbi nem túl acélos csapat is a múlté. Ma már sok esetben olyanok maradtak az állomány részei, akik vagy élvezik a hatalommal való visszaélést, vagy egzisztenciális megfontolásokból nem hagyták el az állományt, vagy olyan helyzetben vannak, hogy úgy vélik, még mindig ez a legjobb opció számukra. Nem állítom, hogy ez nem vastagon a kormány felelőssége, de bárhogyan is, úgy vélem, hogy elveszítették azt a széleskörű tiszteletet, amellyel különben nem tudom, hogy mikor rendelkeztek legutoljára.
Amikor diákokat fújnak gázspray-vel arcon két centiről, vagy idős lelkipásztorok vegzálásához asszisztálnak, esetleg fiatalokat rugdosnak, nem éppen azt mutatják, hogy megérdemlik a tiszteletet. Sokan közülük képtelenek arra, hogy higgadtan, észszerűen megmagyarázzanak egy döntést, mint ahogy azt is láthattuk pár évvel ezelőtt, hogy mennyire felkészültek és professzionálisok, amikor arra lenne éppen szükség. Itt arra az esetre gondolok, amikor egy bíróságról megszökött elkövetőt viszonylag hosszú ideig hajkurásztak Budapesten, hogy aztán egy civil segítse ki őket a gyanúsított elfogásában. Számtalan más példát is fel lehetne sorolni az elmúlt évekből, amelyek sokkal inkább cáfolják, semmint erősítik azt a percepciót, miszerint a magyar rendőröket tisztelet övezi a magyar társadalomban.
A rendőrség – az utóbbi időben legalábbis egészen biztosan – nem tekinthető politikailag semleges szereplőnek. Jurák ilyen szempontból is egy álomvilágban él, ha komolyan azt gondolja, hogy a jelenlegi rendőrség nem a Fidesz erőszakszervezete, amelyet saját kénye-kedve szerint használhat. Ez persze nem csak a rendőrségre igaz, de ha már felmerült ez a kérdés, akkor foglalkozzunk ezzel. Elvégre a rendőrség az, amely legritkább esetben nyomoz ki NER-es ügyeket, amely érdekes módon soha semmiféle visszaélésre utaló nyomot sem talál a fideszes potentátok körül. Lehet persze itt arra hivatkozni, hogy a legfelsőbb szintekről jönnek ezek az utasítások és döntések, de ez végső soron nem változtat azon, hogy a magyar rendőrség néma marad akkor, amikor politikusok vagy hozzájuk köthető „üzletemberek” ügyeiről kellene, hogy megszólaljanak.
Úgy vélem, hogy a katonák soha nem bizonyították, hogy hűek lennének a politikai elithez. Mondjuk erre szerencsére esélyük se nagyon volt, viszont mivel Orbán állama inkább egy rendőrállam, semmint egy katonai junta, ezért ez nyilván nem is derülhetett ki soha. A katonák lényegében valóban semlegesek maradhattak – legalábbis a külső szemlélődő számára ez a kép jött le – és megőrizhették a viszonylagos autonómiájukat. Azzal, hogy Szabó Bence és Pálinkás Szilveszter is fellépett tegnap a Hősök tere színpadára, véleményem szerint nem bemocskolták az egyenruhájukat (pláne hogy az előbbi nem is egyenruhában lépett színpadra), hanem inkább azt bizonyították, hogy nem mindenki áll némán a Fidesz és a maffiakormány pártján. Véleményem szerint – még ha valóban szokatlan is mifelénk az effajta kiállás – éppen hogy felnyitották azok szemét az állományban, akik rettegtek attól, hogy valaha is ellent merjenek mondani a hatalomnak. Ha több ilyen bátor kiállás lett volna az elmúlt években, akkor lehet, hogy már régen nem Orbánék lennének hatalmon. Túl sokan féltek viszont a következményektől, ezért a valóság soha nem derülhetett ki. Az elmúlt hetekben és különösen tegnap minden megváltozott, és ez a két tiszt – egy rendőr és egy katona – megüzente a korábban rettegőknek, hogy nincs mitől tartani. Többé már nincs.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.