VENDÉG

A szuverenitás mítosza és valósága – Magyarország mozgástere és az európai „megosztott szuverenitás” 3/2

Szalonna | Október 18, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,181,413 forint, még hiányzik 1,818,587 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Előzmény:

Mit jelent „szuverénnek” lenni?

1) A valóban korlátozott szuverenitás a szovjet érdekszférában (1949–1989)

2) 1990–2010: pártok feletti konszenzus az euroatlanti integrációról

3) Realitások számokban: mekkora Magyarország súlya az EU-ban?

4) A kisállami modell: Ausztria és Svájc példája

5) Függőségek a gazdaságban: autóipar, külföldi tőke, beszállítói láncok

A magyar ipari export erősen koncentrált néhány nagy, döntően EU-s (főleg német) szereplőre. Egyetlen vállalat, az Audi Hungaria árbevétele 2023-ban ~9 mrd€ (~180 ezer autó), ami kb. 1,4% GDP-nek felelt meg; az Audi-egyedüli exporthányada a teljes magyar kivitel ~8%-át érte el – jól mutatva a multinacionális nagyvállalatok volumenét, jelentőségét. Ehhez még jön az Opel (Stellantis), a Mercedes, az induló BMW debreceni projekt, valamint mindezek – számottevő részben magyar – beszállítói hálózata.) Ha a jórészt külső piacra termelő nagyvállalati bázist (autóipar, akkumulátor-, abroncs- és elektronikai klaszterek) sokk éri – legyen az szabályozási, geopolitikai vagy piaci –, az azonnal GDP és foglalkoztatás szintű hatást vált ki. Ezt egy 100-200 évvel korábbi, illetve jelenleg mantrázott fideszes szuverenitás-értelmezés nem engedhetné, s nem is kerülheti meg; csak a hazai ipar fejlesztésével, segítésével. Ehhez viszont nem a külföldről bejövő cégek letelepedését, munkaerő-alkalmazását kellene kormányzati stratégiaként hatalmas összegekkel támogatni, alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemmé változtatva fél Magyarországot, hanem a betelepült cégektől független vállalkozások diverzifikációjával, illetve képzéssel, K+F- és KKV-kapacitások erősítésével csökkenteni a kitettséget.

Ezzel szemben pl. a BMW rövidesen 150 ezer autó kibocsátásával számol évente Debrecenben, a BYD épülő hatalmas autógyára Szegeden évi 300 ezer autót szeretne gyártani, a Mercedesről szóló minapi sajtóhír szerint a jelenlegi 200 ezer gépkocsi évi legyártására elegendő kapacitást a következő 3 évben 100 ezerrel kívánják növelni Kecskeméten. Utóbbi ismertetett oka, hogy a termelés költségei – amelyek között a bérek a leghangsúlyosabbak – nálunk 70%-kal (!) alacsonyabbak, mint Németországban. S ezek a külföldi tulajdonú, nagyrészt nem magyar menedzsment által irányított nagyipari üzemek – ideértve a Suzukit is (évi 120-150 ezer autó), a betelepült abroncs- és akkumulátorgyárakat, elektrotechnikai cégeket –, a nyereséget, vagy annak nagy hányadát éppúgy kiviszik az országból, mint a legyártott termékeket. Ahogy Győrben és Kecskeméten sincs, úgy Debrecenben sem várható a magyar vásárlóktól nagy sorállás a gyárkapun kigördülő új autókért. Pontos adatok – nyilván nem véletlenül – nem érhetőek el arra vonatkozóan, hány külföldi munkavállalót foglalkoztatnak ezek az üzemek a menedzsmentben és a szalagok mellett, de tudható, hogy elég jelentős a számuk. A becslések szerint a felsővezetésben többségben vannak a németek, japánok, koreaiak stb., a középvezetésben valamivel nagyobb a magyarok aránya 50%-nál, a szakmunkások esetében pedig 5-20% arányú a külföldi vendégmunkás vagy onnan „kölcsönzött” munkaerő száma.

6) EU-transzferek és a „nettó pozíció” tényei

2004 óta Magyarország jelentős nettó haszonélvezője az EU-költségvetésnek. A GKI becslése szerint 2004–2022 között a kumulált nettó EU-beáramlás ~67,8 mrd€ volt. A 2014–2020-as ciklusban 21,9 mrd€ kohéziós forrás-elosztás volt, a 2021–2027-es partnerségi megállapodás közel 22 mrd€-t irányoz elő. A helyreállítási alap (RRF) magyar vissza nem térítendő támogatási kerete 5,8 mrd€. Ha a nettó többletet (≈67,8 mrd€, 2004–2022) hasonlítjuk a befizetéshez (ugyanezen időszakra kb. 22 mrd€ nagyságrend). Tehát a nettó befizetésünk ≈ 3,1-szeresét, azaz nagyjából „háromszor annyit nyertünk”, mint amennyit befizettünk.

Ugyanakkor 2022 óta a jogállamisági és közbeszerzési aggályok, korrupciós gyanúk miatt több tétel ideiglenesen felfüggesztésre került (pl. ~6,3 mrd€ kohéziós forrás), 2025-ben is ~19 mrd€ körüli összeg maradt blokkoltan, miközben 1 mrd€+ véglegesen elveszett – ami jól mutatja, hogy a jogállami keretek elfogadása ma a szuverenitás feltétele a közös térben való mozgástér megőrzéséhez: aki belső piaci és költségvetési előnyöket akar, azoknak az önként vállalt, szerződésekben írásban is rögzített közös szabályokat be kell tartania.

7) Energetikai szuverenitás helyett függőségi csapdák 2010 után

Gáz: 2021-ben Magyarország 15 éves hosszú távú gázszerződést kötött a Gazprommal, főként a Török Áramlaton és részben ukrajnai útvonalon érkező gázra támaszkodva – épp akkor, amikor az EU a diverzifikációt és az LNG-útvonalak erősítését sürgette.
Olaj: az EU orosz kőolaj-embargójából vezetékes szállításra (Druzsba) Magyarország mentességet kapott, ám ez a rövid távú ellátásbiztonságot az orosz forrástól teszi függővé.
Alternatív útvonalak: 2021 óta működik a krki LNG-terminál (Horvátország), amelynek kapacitása 2025-re tovább bővül – magyar hozzáféréssel; megvannak a horvát, román, szlovák, osztrák csatlakozási pontok is, tehát a 2022 utáni 3–4 évben érdemi diverzifikáció megvalósítható lett volna, ez pusztán politikai döntés kérdése volt, s ma is az.
Atom: a Paks II projekt 2014-es orosz hitelkerete 10 mrd€ (a finanszírozás ~80%-a), 2022-ben kapott építési engedélyt; 2025-ben az EU Bírósága eljárásjogi- és közbeszerzési szempontból megkérdőjelezte az engedélyezési/státuszdöntések egy részét – újabb bizonytalanságokat okozva. Az állami kötelezettségvállalás és a szankciók alóli „energia-kivétel” miatt a projekt geopolitikai kitettsége nagy.

Miközben a régió minden országa fizikailag képes volt alternatív útvonalakat építeni (LNG, illetve egyéb csatlakozási pontok), a magyar politika tudatosan tovább növelte az orosz függőséget – ez viszont tényszerűen stratégiai mozgásteret vesz el, árkitettséget növel, és uniós politikai súrlódást okoz.

8) Miért hamis a régi mítosz – és mi a valóság?

1. Kis nyitott gazdaság vagyunk az EU közepén, ~1,2%-os GDP-súllyal, ~2% körüli lakossági és területi aránnyal. Ilyen paraméterekkel a „mindenből önellátó, mindenről egyedül döntő” állami autarkia nem alternatíva, hanem illúzió, bár inkább tudatos félrevezetése azoknak a polgároknak, akik azért adták szavazatukat a regnáló kormányzatra, hogy igazat mondjon nekik és az ország valós érdekei szerint cselekedjen.
2. A megélhetésünk és munkahelyeink az uniós belső piactól és a transznacionális értékláncoktól függenek: export/GDP 75–80%+, EU-arány az exportban ~77%. A valóságos szuverenitás itt csak azt jelentheti: befolyásolni akarjuk a közös szabályokat, megbízható partnerek vagyunk, és diverzifikálunk.
3. Nettó kedvezményezettek vagyunk az EU-költségvetésben; a jogállamisági viták miatti forrásvesztés közvetlenül csökkenti az ország beruházási és növekedési potenciálját – ez a hazai mozgástér, azaz a szuverenitás szűkülése, nem bővülése.
4. Az energiafüggetlenséget nem a forráskoncentráció (orosz gáz/olaj, egyetlen nukleáris beszállító), hanem a forrás- és útvonal-diverzifikáció adja – régiós LNG-kapacitásokkal és csatlakozási pontokkal ma már jórészt adottak a fizikai feltételek.
5. A „szuverenitásvédelem” hazug belpolitikai retorika, ha szembe megy az EU-s jogállami és alkotmányos minimumokkal, közvetlen gazdasági költséget okoz (forrásblokkok, bírságok, reputációs kár). 2024-ben az EU Bírósága például 200 millió eurós átalánybírságot és napi 1 millió eurós kényszerítő bírságot állapított meg a menekültügyi jogsértések miatt. Ez pedig – ezt jó lenne egyszer, s mindenkorra tisztázni! – nem az illegális migránsok beengedéséről szól, hanem a határoknál megjelenő menekültek és illegális migránsokkal szembeni tisztességes jogi eljárás hiányáról.

Butola Zoltán

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

A szuverenitás mítosza és valósága – Magyarország mozgástere és az európai „megosztott szuverenitás” 3/2

Előzmény:

5) Függőségek a gazdaságban: autóipar, külföldi tőke, beszállítói láncok

6) EU-transzferek és a „nettó pozíció” tényei

7) Energetikai szuverenitás helyett függőségi csapdák 2010 után

8) Miért hamis a régi mítosz – és mi a valóság?

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY