NEHAZUGGY

Tényleg nem bonyolult a választás: EU- és NATO-tagság vagy orosz csatlósviszony

Nyilván nem gondoltam komolyan, vagyis költőinek szántam két napja a kérdést, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter összekapaszkodtak-e már, és elindultak-e vajon Moszkvába asztalt borogatni, miután a minden irányból háborús bűnösnek kinéző orosz uruk és parancsolójuk elhajtotta a fenébe a semmilyen irányból éles késnek nem tűnő tengerentúli, magát béketeremtőnek nevező haverjukat, és világosan elmondta neki, hogy lófaszt akarnak ők, nem békét, az összes kitűzött céljuk eléréséig nem adják fel Ukrajna elpusztításának katonai hadműveletét. Ennek  arra nem mertem volna fogadni, hogy az egyébként több mint indokolt moszkvai asztalborogatás helyett az állampárt udvari propagandalapja három nyelven közöl exkluzív interjút Szergej Lavrovval, a háborús agresszor ország külügyminiszterével.

Amely EXKLUZÍV interjúban nem az a hírérték, hogy Szijjártó miniszter tartótisztje kebelbarátja, akivel a magyar kocsmadiplomáciai és hisztériaügyi miniszter több mint ízléstelen jelzésértékkel éppen Alexej Navalnij halála napján posztolt kedélyesen cseverésző videót a közösségi oldalán, az összes, a rogáni propagandából kívülről és betéve ismert moszkovita, Ukrajna- és EU- és NATO-ellenes panelt felöklendezte, ezzel szemben méltatta, dicsérte az Orbán-kormány kiegyensúlyozott politikáját, amely a NATO és az EU állandó brüsszeli nyomása ellenére pragmatikus irányvonalat követ Oroszországgal fenntartott kapcsolataiban, sőt, még az emberi jogok tiszteletben tartásának fontossága is ráfért az arcára. Hanem szerintem az a hírérték ebben, hogy ez az interjú egyáltalán elkészült, a cselédmédia zászlóshajója pedig büszkén, és cinikusan dicsekedett azzal, hogy ők megkérdezték a fényességes Lavrov elvtárstól, Oroszország mikor tervezi megtámadni Európát. Jutott eszembe erről, hogy az is milyen jól bejött a nemzet bennfentes savköpő, epeokádó lovagkeresztes szaktekintélyének, hogy „Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja”. 

Megnyugodtam: ha az imperialista, hódító, más országok függetlenségét, szuverenitását, területi épségét tankokkal és rakétákkal semmibe vevő, polgári létesítményeket porig romboló, ártatlan civileket halomra gyilkoló Oroszország külügyminisztere azt mondja, hogy ők semmit nem tudnak az Európa megtámadására vonatkozó terveikről, még kevésbé arról, hogy megszállják Európát, én hiszek neki rendületlenül. Mint ahogy osztozom az emberi jogok tiszteletben tartása miatti aggodalmaiban, és nincs okom kételkedni abban, hogy Oroszország ahogy eddig is, ahogy most is, ahogy mindig is nyitott volt/lesz az ukrán konfliktus politikai és diplomáciai rendezésére. Tudom, hogy semmi nem igaz a Kreml birodalmi ambícióiról szóló tézisből, ezt kizárólag európai és észak-amerikai országok vezetői hazudják, akiknek egyetlen cél lebeg a homályos szemük előtt: ellenségképet próbálnak kreálni Oroszországból annak érdekében, hogy egyesítsék a társadalmi és gazdasági problémáikba belefáradt lakosságot. Ki tudhatná ezt jobban a bucsai mészárosoknál, akik a Magyar Nemzet nevű orbánista szennypropagandalap címlapjáról  fenyegetik figyelmeztetik Európát, és üzenik meg a rothadó Nyugatnak, hogy ők bizony átlátnak a szitán.

És milyen igazuk van, és micsoda dicsőség nekünk, Orbán Balázs-féle megadáspárti magyaroknak, hogy Lavrov professzor – aki most már igazán ledoktorálhatna az emberi jogok mibenlétéből, és belefoglalhatná, hogy náluk az elesett katona anyja húsdarálót kap ajándékba március 8-án – oroszul és angolul is beledörgölheti Magyarország még mindig papíron szövetségeseinek pofájába, hogy a nyugati országok valójában azért beszélnek orosz fenyegetésről, hogy eltereljék a figyelmet a valós problémák kezelésének kudarcáról. Áldott szerencse, hogy van egy ilyen élesen látó, tiszta elme, mint a moszkovita barátság plecsni-felelős, aki azonosítja ezeket a problémákat, amelyekhez baszottul semmi köze – infláció, a növekvő munkanélküliség, a polgárok reáljövedelmének csökkenése, az illegális migráció és az ehhez kapcsolódó féktelen bűnözés -, egyszersmind szomorúnak és riasztónak tartja, hogy az „egyesült Európa” szítja az oroszellenességet, újraindítja a hadiipari komplexumot és harcra szólít fel Oroszország ellen, és az európai polgárok helyett aggódik amiatt, hogy az EU integrációs szövetségből katonai és politikai blokká, egyfajta NATO-függelékké alakult, ami szerinte egy veszélyes tendencia.

Tehát az Ukrajna ellen nyílt háborút indító agresszor Oroszország visszafordíthatatlanul csúszik lefelé a nyílt diktatúra és a totális elszegényedés pöcegödrébe, nem telik el nap, hogy valamilyen előre nem látott nyílászáró-probléma ne tizedelné a Putyin-rezsim ellenfeleit, ez a derék Putyin-cseléd meg az Európai Unió egyik okleveles, szügyig eladósított szegényházának kormányzati propagandalapjában oktatja az EU-t, a NATO-t, azt a nyugati világot, amelynek Magyarország sokáig megkérdőjelezhetetlenül része volt. Ha elengedjük a nem álnaiv megrökönyödés szülte idétlen viccelődést, akkor az a legszörnyűbb ebben, hogy ha nem írták volna oda, hogy Lavrov pofázik, helyenként simán össze lehetne téveszteni bármely random Kossuth rádiós Orbán-hörgéssel, vagy Szijjártó-vernyogással, amint a propaganda mikrofonjaival a szájában arról panaszkodik, hogy a háborúpárti Brüsszel miatt van minden bajunk.

Másfelől a magyar nemzeti szuverenitás csimborasszója is ez. Néhány hete vért hányt az egész KESMA-szörnyeteg, habzottak a fideszes szájak, őrjöngött az Orbánvédelmi Hivatal elnöke, amiért a Válasz Online szakmai kiválósági szempontokat érvényesítve interjút készített az Oroszország által megtámadott, három és fél éve honvédő háborúját vívó Ukrajna elnökével, Volodimir Zelenszkijjel; magukból kikelve fröcsögték, hogy így az ukrán háborús propaganda, úgy a nemzeti szuverenitás elleni frontális támadás, a független sajtóorgánumot, az interjút készítő újságírót meghurcolták, Lánczi Tamás meg mondvacsinált, szánalmas okokra hivatkozva vizsgálatot indított. Na most ahhoz képest, hogy a Zelenszkij-interjú már-már hazaárulás volt, a háborús bűnöket elkövető Oroszország külügyminisztere alá kérdező, meleg szarig benyaló álinterjú a kormánylapban, büszkeség. Nem akarom ezt részletesen boncolgatni, pusztán azt szeretném jelezni, hogy ez, amit itt látunk, hogy tudniillik az uniós és NATO-tagország Magyarország teljhatalommal uralkodó, magát szuverénnek hazudó kormánya annak az orosz háborús rezsimnek hajbókol, amelyik a 21. században azzal magyarázza az Ukrajna ellen indított területfoglaló háborúját, hogy nem volt más választása; illetve az, hogy az Orbán-rezsim ennyire nyíltan áll Oroszország oldalán, a nyugati világot ellenségnek tekintő Oroszország meg hálából ilyen nyíltan dicséri, hogy Brüsszel is meghallja, egyrészt még mindig hihetetlen és borzasztó. Ugyanakkor nagyon világosan ki is jelöli egy olyan, papíron még mindig uniós tagállam soros választásának tétjét, ahol a kormány Lavrovval, Ukrajna és EU elleni uszítással tereli a figyelmet a valós és nagyon súlyos problémák kezelésének kudarcáról. Magyarország jövő tavasszal az EU- és NATO-tagság, illetve az orosz csatlósviszony között választ. Az európai demokráciákhoz és – Oroszországgal ellentétben, Lavrov moszkovita hazugságaival szemben valóban – jóléti államokhoz való felzárkózás lehetősége, és egy olyan rezsim között, amely nem pusztán a politikai ellenfeleivel, de a saját polgáraival szemben is háborút folytat, és ahelyett, hogy azon dolgozna, hogy ebben az országban pártállástól függetlenül mindenki jobban éljen, naponta propagandahazugságokkal, ilyen undorító Lavrov-interjúkkal, a lelki és mentális egészséget elpusztító aljas háborús pszichózissal operál.

Az egyetlen, ámde érdemi probléma az, hogy ha és amennyiben Török Gábor és mások tévednek, azaz úgy állnak majd a választás előtt a számok, hogy nem Orbánnak és bandájának áll a zászló, akkor az elmúlt három és fél év meg a fenti ábra szerint nem lehet kétséges, hogy Moszkva nem fogja ölbe tett kézzel végignézni az egyetlen, ámde annál megbízhatóbb európai uniós ügynöke, csatlósa és hasznos idiótája bukását. Nekem az a meggyőződésem, hogy miképpen Orbán szerint Oroszország nem veszíthet Ukrajnában, úgy Lavrov és a főnöke se engedheti meg magának, hogy Orbán eltaknyoljon a jövő évi választáson. Magyar Bálint, szociológus, közgazdász, a politikatudományok doktora, az SZDSZ egyik alapítója, volt oktatási miniszter, akiről Orbánnak az jutott eszébe Lentulai cseléd kanapéján, hogy faék (én kérek elnézést), úgy fogalmazott egy minapi interjúban a választással, a demokratikus hatalomváltással kapcsolatban, hogy a Fidesz részéről nincs morális korlátja annak, hogy milyen eszközöket vet be. Bizony. A Kreml részéről meg még annyira se lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább