NEHAZUGGY

A fiatalok, akik ebben a csodálatos 15 évben voltak kénytelenek felnőni, be fogják nyújtani a számlát

„Biztosan lesznek nehéz napok, amikor azt érezzük majd, hogy bármit is csinálnánk, csak nem ezt. Ezen az sem fog segíteni, hogy azon társaimmal, akikkel itthon szeretnénk majd dolgozni – és remélem, ez minél többünkre igaz lesz –, nos, azon társaimmal egy diszfunkcionális, az összedőlés szélén álló rendszerben kell majd dolgoznunk. Egy olyan rendszerben, ahol az anyagi és humán erőforrások hiánya mindennapos gondokat okoz. Egy olyan rendszerben, amelyet belülről feszít az orvosok és szakdolgozók közti bérszakadék. Egy olyan rendszerben, amelynek a vezetője a kórházi fertőzések elleni harc helyett Facebook-kommentekkel harcol.” 

Hát igen, felnőtt egy generáció, felnőtt egy új nemzedék, amelyik annak ellenére, hogy közel 16 éve a júdási hibrid diktatúrában tengette napjait, nemhogy nem fertőződött meg ezzel az eszement illiberális, propagandán és korrupción alapuló eszmével, hanem egész egyszerűen immunis lett rá. Rengeteg fiatal ilyen értelemben spontán lázadóvá vált a felnőtté válás küszöbén. Ezt az akár ellenzéki parlamenti beszédnek is beillő eszmefuttatást a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának orvosdoktor-avatásán az ünnepélyes diplomaosztón dr. Kincse Csongor végzős hallgató adta elő az egybegyűlteknek, és ahogy elnéztem, félreérthetetlen ováció kísérte az élesre sikerült, de rendkívül korrekt, és a valóságot leíró beszédet.

Ehhez tegyem hozzá, hogy itt nálunk, Orfűn is az Orbán Viktor, a kurva anyádtól és a mocskos Fidesztől volt hangos a Mecsek alja négy napon keresztül, a bulizó fiatalok valamiért spontán módon több zenekar nótái előtt, után ezeknek a rigmusoknak a skandálására éreztek késztetést. Mielőtt megbotránkoznának, akik még nem tették, de hajlamosak rá: azért tett is érte a mindenkibe beleálló, sorra mindenkit vegzáló fényestekintetű nagypapa, leginkább azért, hogy a keserves valóságról elvigye a fókuszt. Nem ő és a kormánya, hanem a buzik, a drogosok, a gyereket nemzeni nem hajlandó ateisták tehetnek ennek az országnak minden nyomorúságáról. Úgyhogy a Fishing on Orfű fesztivál és az azon résztvevők remek lehetőséget biztosítottak a helyi rendőrségnek, hogy bizonyítsa szervilizmusát, ezért drogkereső kutyákkal és motozással egzecíroztatták a közönséget, amelynek tagjai azért érkeztek, hogy jól érezzék magukat, nem pedig azért, hogy Júdás a zsebükben kutakodjon, és a rendpártiság erejével megnevelje ezt a szemét generációt. 

Holott attól, hogy valaki elszív egy füves cigit, még nem kábszis, és nem fogja kirabolni a tudatmódosító hatására a nemzeti bankot. Már csak azért sem, mert ezt megtette Matolcsy György és a falkája. Egyáltalá nem vagyok híve semmiféle drognak, de ha valaki hébe-hóba elpattint egy dzsangát, attól ez az ország még nem lesz drogtanya, nem ezért lesz drogtanya. Talán a szipákoló Habony Árpád és a mindenféle fehér porokkal hírbe hozott Deutsch Tamás is meg tudja ezt erősíteni. 

Ami a lényeg: miközben Júdás szellemileg és fizikailag egyaránt megöregedett, a csecsemők és a közoktatást megjáró, a koronavírus-járvány alatt a távoktatás is túlélő nemzedék felnőtt, és nem ezt akarja. Ráadásul senki nem él örökké, le- és kicserélődni látszik a szavazótábor; azok a fiatalok, akik ebben a csodálatos 15 évben voltak kénytelenek felnőni, most be fogják nyújtani a számlát minden egyes disznóságért, az ellenük és a szüleik ellen elkövetett politikai indíttatású, hatalomtechnikai merényletét. Az én fiaim is egytől egyig így érzik, és nagyon is képben vannak a világgal, annak ellenére, hogy nem befolyásolom őket, nem engem olvasnak, nem engem követnek, viszont a saját társaságukban, a saját közegükben nagyon is ki beszélik a világ dolgait.

Amikor én gyerek voltam, ugyanez volt. Akkor meneteltünk a rendszerváltás felé, mindenki úgy utálta a szocializmust, mint a szart. Kivéve a munkásőr Laci bácsit meg a portás Pista bácsit, ők mindig barna köpenyben mászkáltak az iskolában, és be voltak szarva, hogy mi lesz velük, ha az állam gondoskodó ölelése megszűnik. Ez lett. Megint ott vagyunk, ahol 35 éve, az állam csecsén tenyésző, az állami könyöradományokkal és alamizsnákkal, 13. havi nyugdíjakkal és egyéb szemfényvesztésekkel függőségben tartott, kizsákmányolt alattvalók országa lettünk, akiknek egy jelentős része nem hajlandó szembenézni azzal, hogy ha nincs ez a haramia, nem fognak automatikusan éhenhalni, ennél csak jobb lehet az életük. Lenne valami esély legalább fejlődni, haladni, stabilizálódni, nem pedig egy kiszámíthatatlan, végtelenül korrupt, hatalommániás erkölcsi hulla kényének-kedvének kitéve élni, egzisztenciális bizonytalanságban, propagandaterrorban sínylődni és vegetálni. Lenne érdemi esély arra, hogy megbecsült tagja legyünk az Európai Uniónak, hogy ne lihegjen a nyakunkba Putyin, hogy megérkezzenek a nekünk járó uniós források, és azok oda kerüljenek, ahova kell, nem néhány klán, família és haver nevére.

Nézem ennek az eltorzult alaknak a vergődését, és azt látom, hogy nem akarja felfogni, hogy neki vége van. Attól, hogy jó eséllyel van még mindig ebben az országban kétmillió (orbán)vallási fanatikus, akik tíz körömmel kapaszkodnak belé, ő meg beléjük, attól itt semmi nem lesz jobb. Ez a csávó az életéért küzd, de ami eddig működött, az mára szánalom tárgya lett. A nagy pofa, a kivagyiság, a buta lózungok és lekezelő, flegma stílus egyre jobban irritálja az embereket. Az, ahogyan erősködik és erővel, a kétharmadával akar mindent megoldani, néha már megmosolyogtató is, hiszen a nagy fenyegetés rendre a visszájára sül el. Egyre többen vannak, akik nem veszik komolyan, nem félnek már tőle. És ettől egyre frusztráltabb és szánalmasabb lesz. A nagy harcos, a hadvezér a libernyákcipelő, aki még februárban hitleri magasságokból osztotta az észt, és jelölte ki a melegeket új ellenségnek, csúnyán felsült. Százezrek röhögtek bele a kínai arcfelismerő kamerába, amit azért szerzett be, hogy vegzálja azokat a magyarokat, akik már elviselhetetlennek tartják ezt a rezsimet. Hosszú évekig úgy tűnt, kisebbségben vagyunk, a többséget nem zavarja, hogy a fejére hugyozik a hatalom, mára viszont Lázár utcafórumain egy korábban nem létezőnek hitt tömeg mondja bele a hatalom arcába, hogy nem jól van ez így.

Gondoljunk bele, milyen érzés lehetett a felcsúti mindenhatónak, az európai szuverenisták, patrióták és putyinisták vezérének, amikor az egész civilizált nyugati világban a médiaorgánumok címlapon számoltak be arról, hogy ő maga hozta össze saját maga ellen a valaha volt legnagyobb magyarországi Pride-ot (a TV2-nek adott tegnapi álinterjú szorosan összefügg ezzel), ahol a világ minden részéről voltak emberek. Elérte, hogy már más országokból is idejönnek, hogy képviseljék azt, amit mi nem tudtunk elérni, a szólásszabadságot és egyenlőséget. Az meg csak a hab az önkény tortáján, hogy ezek után a bátor pankrátor ilyenek bírt a fű alatt delirálni a nyugdíjas szakosztály gladiátor szekciójának:

„A tegnapi nap (szombati – szerk.) is tanulságos volt. Brüsszelben kiadták az utasítást, hogy Budapesten Pride-nak lennie kell. A bábpolitikusaik az utasítást végrehajtották. Ez a bizonyíték arra, milyen lenne az életünk, ha az ország élén nem a szuverenitásunkat védő nemzeti kormány állna. Parancs Brüsszelből, haptákban álló bábpolitikusok Budapesten, Tisza, DK és Karácsony szavazók az utcán. (…) Tegnap óta még biztosabban tudjuk, hogy ezeket nem szabad odaengedni a kormányrúdhoz. És nem is fogjuk őket”. 

Nem, nem és nem. Szombat óta kezdjük elhinni, hogy ez neked valami olyasmi, mint ami Gyurcsánynak 2006 volt. Ez a te őszödi kálváriád, ez a te politikai haláltusád. Ezek a bűnszervezeted végnapjai, az agonizálás keserves hónapjai. Tudod te is, mert nem vagy hülye. Ilyen dumát tényleg csak a vak, süket, papucsállatkák szintjén lebegő narancskárosultnak lehet beadni, normális ember ezen röhög, vagy ledöbben, hogy atyaég, ilyen tényleg csak A tanú című filmben volt. Ilyen a legrosszabb pártállami hadoválásokon hangzott el, zárt körben egy Lánchíd konyak elfogyasztása és egy Symphonia cigaretta elszívása között, SZTK-keretes szemüveges, öltönyös hülyék összejövetelén, elvtársak. De jól van ez így, ezt érdemlitek, ennyit tudtok.

És még valamit, mert többen kérdezték, hogy vajon Magyar Péterre ez hogyan hat. Nagyjából sehogy. Láthatta mindenki, hogy Magyar Péter nélkül is kiment az utcára felfoghatatlanul nagy számú ember, már nem kell Magyar Péter ahhoz, hogy az emberek felemeljék a seggüket. Ő már csak eszköz (valójában első perctől az), a cél Júdás eltakarítása. Magyar arra lesz jó, hogy egységbe tömöríti azokat, akik eddig mindig kiábrándultan és átverve otthon maradtak egy-egy választás vasárnapján, a keresztapa és a slepp meg jót röhögött rajtuk. Most fordult a kocka. Van egy politikai egység, van egy cél, és ahogy elnézem, tényleg már nem kell sokat várni, és ezek úgy fognak eltűnni a süllyesztőben, mint szar a latrinába. Egyvalamit viszont következetesen ki kell harcolni, ami nem más, mint az elszámoltatás és felelőségre vonás. Börtönbe mindegyikkel, aki oda való, visszavenni mindent, amit vissza lehet (sajnos tudjuk, hogy van, amit nem lehet). Ebből viszont most már nem lehet engedni. Irány a hűvös cella. Most vagy soha.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Címlapkép: Youtube/SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar – Orvosdoktor avatás 2025

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább