NEHAZUGGY

Ez mégis miért lenne nemzeti siker?

Lázár Gergő | Június 25, Szerda | 19:09

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,528,767 forint, még hiányzik 1,471,233 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kapu Tibor ma egész Magyarországot a magasba emelte, fel a világűrig!

Több mint 40 év után ismét van magyar űrhajós, és ez nemcsak egyéni teljesítmény, hanem közös nemzeti siker is. Ez az a pillanat, amikor újra átélhetjük: magyarnak lenni felemelő érzés.

Egy kicsi ország nagy lépése ez – egy olyan nemzeté, amely mindig hisz a tudásban, a kitartásban és abban, hogy a jövőt építeni kell. Kapu Tibor példája bizonyítja: a tehetség nem ismer határokat, és a felkészültség nemzetközi szinten is versenyképes! (Orbán Balázs)

Pontosan tudom, hogy valóban van jelentősége annak, hogy egy magyar embert sikerült az űrbe küldeni, aki magyar tudósok számára hajthat végre kísérleteket, és tesztelhet idehaza gyártott fejlesztéseket, nem akarom ezt elvitatni és bagatellizálni. De úgy beszélni egy kereskedelmi űrutazásról, mint egy közösen elért nemzeti sikerről, véleményem szerint picit vicces. Mert mégis csak arról van szó, hogy a magyar állam – tehát a magyar adófizetők – fizettek azért, hogy egy amerikai kilövőállomásról Kapu Tibor elutazhasson az űrbe, és ott pár napot tölthessen más asztronautákkal együtt. Nem kizárólag a magyar állam űrprogramja ez, ahol kizárólag magyarok közreműködésével sikerült egy magyart kilőni az űrbe, hanem egy nemzetközi erőfeszítés eredményeként küldhettünk mi is valakit az űrbe. Nem arról beszélek, hogy ez sokak számára ne lenne valóban nagy lehetőség – kétség nem fér hozzá, hogy Kapu Tibor rengeteget dolgozott azért, hogy teljesen megérdemelten élvezhesse a munkája gyümölcsét -, hanem inkább arról, hogy ez nem egy nemzeti siker.

Ilyen értelemben ez egy kiemelkedő egyéni teljesítmény, hiszen mégis csak ki kellett választani ezt az ember több jelentkező közül, de nemzeti sikernek már csak azért sem nevezhető, mert ez nem egy közös erőfeszítés. Persze aki akar, az örüljön annak, hogy egy magyar ember jutott az űrbe újfent, de én nem nagyon érzem ezt a sikert a magaménak. Számomra ez messze nem ugyanaz, mint amikor a magyar vízilabda válogatott megnyeri az olimpiai döntőt, és ezzel sok magyarnak okoz örömet, ez számomra annyit jelent, hogy egy magánszemély – noha a szkafanderén magyar zászlóval – eljut az űrbe egy kereskedelmi ügylet által. Én nem érzem magam másként csak azért, mert egy magyar eljutott az űrbe, bár hangsúlyozom még egyszer, biztosan nagy siker ez Kapu Tibor és a kutatásaiban érintett tudósok számára. De ebből is nemzeti ügyet csinálni teljességgel nevetséges, mivel diktatúrák szoktak ekként viselkedni, ahol is minden egyéni siker nemzeti sikernek számít, amire büszkének kell lenni.

Magyarország egy centivel sem került közelebb az űrkutatáshoz azzal, hogy egy embert az űrbe juttattunk. Véleményem szerint a valódi sikert azok érték és érik el, akik már korábban is alkatrészeket juttattak a különböző űrállomásokra, vagy a holdjárókra, marsjárókra. Számtalan magyar tudós volt ezekben érintett, nevükkel mégsem volt tele a hazai sajtó, pedig ők valóban sikereket értek el. Ahhoz, hogy valakinek az alkotását kiválasszák és több százezer kilométeres távolságba elvigyék, az kell, hogy valóban különleges legyen a munkája. Egy asztronauta – akár tetszik, akár nem – nem azért van ott az űrhajón, mert annyira különleges lenne, pláne nem ebben az esetben. Nem degradálni szeretném a felküldött űrhajós teljesítményét, de mégis csak egy olyan emberről beszélünk, aki nem pilótája és nem is parancsnoka, hanem missziós specialistája a küldetésnek. Persze ettől még ez kimagasló egyéni teljesítmény, és valóban örülhet és büszke lehet rá a családja, de ebből nemzeti ügyet csinálni véleményem szerint nem annyira érdemes.

Már csak azért sem, mert egy ilyen űrutazás nem két forint – még ha végső soron a tudományos lehetőségei miatt akár meg is térülhet –, és ha valamikor, hát most talán lett volna jobb helye is ezeknek a pénzeknek. Amikor még a Földön sem megy minden rendben – a gazdaság, az egészségügyi rendszer és az oktatás is romokban van –, akkor talán inkább arra kellene koncentrálni, hogy ez megváltozzon, nem pedig arra, hogy egy újabb embert küldjünk az űrbe, akivel tele lehet plakátolni az országot, és úgy lehet beszámolni az utazásáról, mint nemzeti sikerről. Félreértés ne essék, én nem Kaput Tibort támadom – ez úton is gratulálok az egyéni teljesítményéhez – , hanem a kormány melldöngetését, és azt, hogy jelenleg fontosabb volt egy ember űrbe küldése, mint a legalapvetőbb problémák megoldása az országban. Sajnálom, hogy ilyen körülmények között volt kénytelen kiutazni az ország második asztronautája, de véleményem szerint nem szabad megfeledkezni az ország valódi problémáiról.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

NEHAZUGGY

Ez mégis miért lenne nemzeti siker?

Iratkozz fel most!

VENDÉG

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

KLASSZIKUSOK

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

KLASSZIKUSOK

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY