Június 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A béke neve Donald Trump, és Orbán Viktornak mindig igaza lesz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,447,765 forint, még hiányzik 1,552,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarországnak béke kell! A béke neve Donald Trump.

Hát akkor kezdjük vidáman a hetet, ha már nem sok minden indokolja a fergeteges jókedvet. Többek között azért sem, mert arra ébredtünk a hétvégén, hogy a választási kampányban egyebek mellett a Közel-Kelet stabilitását ígérő Donald Trump vezette Egyesült Államok beszállt az izraeli-iráni háborúba. Olyannyira, hogy három nukleáris létesítményt bombázott Iránban, csatlakozva ezzel a Benjamin Netanjahú által vezetett Izrael támadásaihoz Teherán nukleáris programja ellen, és rendkívül büszke is magára: szombat esti televíziós beszédében „látványos katonai sikernek” nevezte az akciót, és azt állította, hogy Irán nukleáris létesítményei „teljesen megsemmisültek”.  Ezzel a III. világháború ugyan nem tört ki, de jelentősen növekedett a térségbeli konfliktus eszkalációjának kockázata, szakértők szerint az előszobájában vagyunk a soros világégésnek.

Tehát ennek fényében és árnyékában kezdjük kényszeredett vigyorral a hetet, forduljunk arccal a közelmúltnak, és tekintsük meg ezt a 2024 márciusának elején készült kórdokumentumot:

Természetesen nem igaz úgy általában sem, hogy túlságosan szépen vénülnének Orbán Viktor, egyre inkább mellékállásban miniszterelnök, és egyre durvábban szereptévesztett országtulajdonos diagnózisai és jóslatai a világ állásáról, a jövőbeni nagy folyamatok alakulásáról, de vasárnap hajnal óta még egy kicsit kínosabb és kellemetlenebb lesz bárkinek a szájára venni (mármint bárkinek Deák Dánieltől Orbán Balázson keresztül Szijjártó Péterig) azt a valóság által jó ideje egyébként is egyre ritkábban visszaigazolt, a NER-ben azonban axiómaként elhíresült bölcsességet, miszerint Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz. Sőt, ezzel a lendülettel a múlt is egyre csúnyábban öregszik, ahogyan újra meg újra kiderül, hogy a nemzeti érdeket a NER és az Orbán-dinasztia érdekeivel életvitelszerűen összekeverő, Magyarország külpolitikáját ennek megfelelően irányító, magát valamiféle sokmindenziós globális játszmákat átlátó és azokra hatással lévő világpolitikai tényezőnek képzelő, az értékalap helyett az önérdekalap talaján álló fideszesek miniszterelnökének egyszerűen minden okoskodása mellémegy.

Azt persze nehéz rajta számonkérni (ezért is pufogtat visszatérően ilyen silány intellektuális tartalmú böszmeségeket), hogy mivel Trump elnöksége alatt béke volt a Közel-Keleten és béke volt Ukrajnában is, ezért „ma sem lenne háború, ha még mindig ő lenne az Egyesült Államok elnöke”. 2024 márciusában valóban nem Trump volt az USA elnöke, de nincs az az élő ember, aki tudhatta volna, pláne bizonyítani tudta volna, hogy mi lett volna, ha nem az lett volna, ami éppen volt, azaz hogy lett volna, vagy nem lett volna háború, hogy Vlagyimir Putyinnak elgurulnak, vagy nem gurulnak el a gyógyszerei. Az viszont nagyon is számonkérhető Orbán Viktoron, hogy miután idétlen békepingvinként hónapokon keresztül azzal kampányolt és turnézott a világban, hogy a béke neve Donald Trump, és ha megnyeri az amerikai választást (amibe ő nem mellesleg a szuverenitás jegyében aktívan beavatkozott), akkor a magyarok pénztárcája duzzadni fog a lóvétól, szerinte pontosan melyik szakaszában, hányadik fázisában vagyunk annak a békének, amelynek a neve a csörgősipkás amerikai pojáca, és amely visszaigazolja azt, hogy érdemes volt Magyarország költségvetését békeköltségvetésként felcímkézni, és a magyarokat fantasztikus évvel és gazdasági repülőrajttal kábítani.

Attól a legkevésbé sem tartok, hogy ha bele is telik egy kis időbe (ami a jó munkához is szükséges, hát még a pocsékhoz, viszont már neki is láttak), de a Rogán-központ legyártja és tökéletesíti – már amennyire az utóbbi időben bármit is képesek tökéletesíteni a Rogán-központ – a propaganda magyarázatot arra, hogy miért a háborúpárti Brüsszel, a háborúpárti Ukrajna és az embereket lenéző háborúpárti budai úrigyerekek tehetnek arról, hogy a legmagasabb világi hely békenévadó vezetője kénytelen volt halált okozni és nukleáris létesítményeket megsemmisíteni képes eszközöket bevetni Irán ellen Orbán másik cimborája oldalán, ha mindennek az ellenkezőjét ígérte. Sőtpláne miért nem indokolja abszolút semmi, hogy a vállaltan Moszkva-párti magyar külügyminiszter (akinek amúgy fogalma nincs, hogy az EU miért tartja fenyegetésnek Oroszországot, ő nem tartja annak – mondja büszkén a moszkovita pártállami médiának) kitépkedje az összes tollát, és azt kiabálja, amit nem mellesleg negyedik éve ordibál az orosz-ukrán háború kapcsán: hogy a konfliktusnak csak a tárgyalóasztal mellett van megoldása, minden más csak a pusztítást növeli, és szenvedés és halál és eszkaláció, és nem akarjuk, és legyen béke. Ahogy a Trump barátjuk által kirótt békevámok hírére is szinte automatikusan sikerült kipréselni magukból, hogy Brüsszel a hibás, ahogy Orbánnak még az amerikai beavatkozás előtt is Brüsszel elhibázott politikája jutott eszébe az izraeli támadás hírére) ezúttal sem lesz ez másként. Ha valaki tud akárcsak egyetlen normális érvet arra, hogy miért Szergej Lavrov háborús orosz külügyminiszterrel kell áttekinteni, hogy az USA beszállt Izrael oldalán az Irán elleni háborúba, ossza meg a tudását a világgal.

Szerintem akinek maradtak egészséges, gondolkodást favorizálni képes agysejtjei az elmúlt tizenöt év, különösen az utóbbi 3-4 év agyhalállal rokon orbáni békepropaganda-bombázása ellenére, az talán már nem veszi be ezt a maszlagot. Mi több, teljes joggal várja el, hogy az egyik ki nem kényszerített hibát a másikra halmozó, a világpolitikai folyamatokat most már konzekvensen rosszul olvasó Orbán-kormány vállalja a felelősséget. A felelősséget azért, mert nettó belpolitikai-hatalomtechnikai érdekből egy nyilvánvalóan kiszámíthatatlan, a Magyarországot egyelőre a tagjai között tudó Európai Unióval büszkén ellenséges, a globális felelősségvállalás elvét naponta felrúgó világhatalom-vezető nagyotmondó választási békenagyotmondásaira – mint a kaszinóban a szerencsejátékfüggő alkoholista az utolsó pénzét – tétként tették fel az országot, és láthatóan melléfogtak.

Negyedik éve hallgatja ez a nyomorult ország, hogy mindenki, de még a magyarok azon része is háborúpárti, aki úgy gondolja otthon a négy fal között, hogy Ukrajnának joga van megvédeni önmagát az orosz népirtókkal szemben, és Brüsszel, az uniós tagállamok és mindenki, aki katonai segítséget nyújt Ukrajnának az önvédelemhez, az háborúpárti rohadék, és – újabban – akadályozza Trump elnök urat abban, hogy békét teremtsen ebben az öt hónapja tartó, véget nem érő 24 órában. Aztán amikor Trump elnök úr Izrael oldalán parancsot ad az Oroszországgal amúgy szövetséges (!), Kínát is maga mögött tudó (!) Irán bombázására, ahelyett, hogy a diplomáciai csatornákat izzítaná be, ahogy békepártiaktól elvárható, akkor elmarad az Ukrajna ügyében előadott asztalborogatás. Az EP-választási kampány hajrájában a III. világháborúval, egyenesen Budapest atomtámadásban való megsemmisülésével riogattak, ha nem ők nyernek, most meg, amikor Donald Trump, aki kudarcot vallott az ukrajnai béketeremtésben, és aki a békepárti, stabilitást ígérő választási ígéreteit lehányva a III. világháború előszobájába löki éppen a világot (de legalábbis Irán destabilizálásával a Kaukázusban és Közép-Ázsiában jelentősen növeli a terrorizmus intenzitását), a békepártiságáról elhíresült Orbán-kormány nem aggódik a tengerentúli haverjuk által kiváltott erőszak elszabadulásáért, nem mond semmit arról, hogy konkrétan Donald Trump eme lépésének lesz köze a migrációra, a nukleáris anyagok szivárgásának lehetőségére és kifejezetten az ő taszítja aggasztó helyzetbe nem csupán a közel-keleti régiót, de egész Európát is.

Hanem mi történik? Őfelsége, aki szerint a trumpista amerikai szankció = békeszankció, a trumpista amerikai vám = békevám, és ennek analógiájára valószínűleg a trumpista amerikai bombázás = békebombázás, mímeli a kormányzóképességet, addig se kell a belpolitikai nyomorral foglalkozni. Tegnap délután bejelentette a Facebookon, hogy összehívta a Védelmi Tanács ülését, egy büdös szót nem ejtve arról, hogy a közel-keleti helyzet nem magától eszkalálódott, hanem azok eszkalálták, akikkel együtt a béke pártján áll, és előre diagnosztizált:

Az iráni-izraeli háború hatásai el fogják érni Európát: tüntetésekre és növekvő terrorfenyegetettségre kell felkészülnünk. Mi kedvezőbb helyzetben vagyunk, mert nem engedtük, hogy bevándorló-országgá tegyék Magyarországot. A szükséges lépéseket megtesszük, hogy továbbra is garantáljuk Magyarország békéjét és biztonságát.

Vagyis migránsozott egyet, és konkrétumok nélkül semmit nem mondott a szükséges lépésekről, amelyeket ő megtesz azért, hogy Magyarország békéjét és biztonságát garantálja. Ja, de, részleteket ígért, aztán anélkül, hogy kontextualizálta volna, hogy már megint mitől kell megvédenie neki a mimagyarokat, előállt a megfejtéssel: abból, hogy Trump az ukrajnai béketeremtés helyett Irán bombázásával van elfoglalva, az a tanulság, hogy az EU-nak nem szabad függetlenednie az orosz energiától (!!!).

Hát nem tudom, mi lesz ebből, de valamiért az az érzésem, hogy a Karmelitában alighanem dörzsölik a tenyerüket, és ahogyan a 2022. február 24-i napokat sem arra használták, hogy óvatos hátraarccal ledobják a nyakukról Moszkva pórázát és visszatérjenek Európába, hanem egyre mélyebben másztak bele a Kreml seggébe, most is valami ilyen típusú abszurdumra lehet számítani. Ha már lebőgtek a béke neve Donald Trump fedőnevű akciójukkal, akkor a közel-keleti háborús eszkalációból próbálják kihozni a legtöbbet. És ha a budai úrigyerekek nem raknak le az asztalra egy nagyon komoly külpolitikai programot ennek a veszélyes, bűnös, önsorsrontó orbáni külpolitikai hazárdírozásnak az alternatívájaként, akkor lehet, hogy megint bejön nekik a zavarosban halászás. Pedig óriási magas labda ez, az orbáni külpolitika totális tévútjának sokadik lelepleződése. Le kellene csapni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.