Miközben a világjárvány a legrosszabb elképzeléseket is felülmúló erővel és méretekben söpör végig a világon, két meghatározó súlyú olajpiaci szereplő, Szaúd-Arábia és Oroszország három héttel ezelőtt váratlanul az energiahordozók piacán konfliktust robbantott ki. A szaudiak a termelésük korlátozásával alacsonyabb áron szándékoztak piacaikat megtartani a járvánnyal kapcsolatosan csökkenő keresleti piacon, az oroszok viszont ellenkezőleg: a jelenlegi vagy nagyobb kitermelési mennyiség termelését helyeztek kilátásba. A március 8-án megszakadt tárgyalást követően a szaudi olajipar azonnal napi 2,6 millió hordó többlet olajat szabadított a piacra, ennek következtében mintegy 30%-kal esett a kőolaj ára. Az alacsony olajár azonban önmagában – be kell látni – éppen a járvány okozta felhasználás csökkenése és a gazdaságok lelassulása miatt egyáltalán nem ösztönzi a kereslet növelését, hiszen a járvány sújtotta országok, régiók kisebb baja is nagyobb az árkövetésnél. A kitermelt és el nem adott olajat azonban tárolni kell. A Kayrros tanácsadó és szolgáltató vállalat műholdas mérésekre alapozott aktuális adata szerint a kitermelt globális nyersolajkészlet 100 millió hordóval növekedett az elmúlt egyetlen hónap alatt, a nyersolajtárolók kapacitásának kihasználtsága jelenleg 63%. Az elméletileg kihasználható kapacitás szintje 80%, ez azonban nem tudható bizonyosan, mert eddig még soha nem volt kipróbálva. Gazdasági szakértők és politikai elemzők általános vélekedése szerint az orosz fél hajthatatlansága és a szaudi válasz egyben üzenet az Egyesült Államoknak is. Az alacsony olajár miatt az amerikai palaolaj termelő vállalkozások sora mehet csődbe, mert ez a kitermelési módszer drágább (23,3 $/hordó), mint a hagyományos olajtermelés költsége (20,9 $/hordó). Az iparág kormányzati megmentése pedig óhatatlanul a tiszta energiaforrások globális fejlesztésétől terelheti el az amerikai befektetőket. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a palaolaj vállalkozások bedőlése nem jelenti az iparág végét, hiszen a technológia és a műszaki felszereltség, továbbá a csővezeték hálózat megmarad és a tartósan alacsony olajár távlatosan kedvező lesz az újrainduláshoz. A jelenlegi olajárak kicsit is hosszabb távon nem fenntarthatók. Nagyon könnyen bekövetkezhet, hogy ebből a krízisből felépülve az amerikai palaolaj és palagáz iparág az Egyesült Államok külpolitikai fegyvereinek egyike lehet majd éppen Oroszországgal szemben. Az olajtermelés csökkenése és az alacsony olajár az Egyesült Államok gazdaságára jóval kisebb befolyással van, mert az olaj- és gázipar az ország GDP-jének nagyjából 7-8%-át adja, míg Oroszország esetében ebből az iparágból származik a GDP 15%-a. Washingtont szoros és történelmileg hagyományos baráti kapcsolat fűzi a szaudi királysághoz, aminek a Fehér Ház ezúttal is hangot adott. A háttérben azonban az adminisztráció és a kongresszus néhány tagja a sajtó felé kiszivárgott háttérbeszélgetések során nem felejtette el felemlegetni, hogy a wahabita királyság területén állomásozó amerikai csapatok biztonsági szerepe, a rendszeres fegyverszállítások és a politikai támogatás az ilyen hirtelen események, mint a jelenlegi árháború akár politikai paradigmaváltást eredményezhetnek, mert súlyos zavart okozhatnak az amerikai tőkepiacokon is. Az árháborút közvetlenül kirobbantó két szembenálló fél egyben a világ vezető olajtermelő és exportáló országai is, azonban nem azonos olaj- és gázpotenciállal rendelkeznek és eltérő mértékben képesek befolyásolni a globális energiapiacot. Szaúd-Arábia bizonyított és nyilvánosságra hozott kőolajkészlete 2007 óta 298 milliárd hordó, ez a világ nyersolajkészletének 17%-a. Az iparági elemzők és szakértők gyakran hangoztatott véleménye szerint azonban a készlet sokkal kevesebb, hiszen 1988 óta a királyság készleteit soha nem auditálták (külső független szakértők nem vizsgálták, nem mérték fel) és nincs meggyőző bizonyíték a tényleges mennyiségre vonatkozóan. A világ legnagyobb kőolajmezője (Ghawar) mellett közel száz kisebb előfordulás van még az ország területén, ezek közül azonban mindössze nyolc adja a termelés túlnyomóan nagyobb részét. A szaudi napi olajtermelés 1,2 millió hordó (1 hordó = 159 liter), az olajipar maximális termelési kapacitása 14 millió hordó. Az ország kiegyensúlyozott költségvetéséhez 80 $/hordó olajárra lenne szüksége, 7%-os hiány esetében pedig 47-50 $/hordó árra. A jelenlegi költségvetési tartalék több mint 500 milliárd dollár, ezért Rijád még alacsonyabb olajár mellett is évekig gazdasági megrázkódtatás nélkül fenn tudja tartani a 33 millió lakost ellátó gazdaságát. Komoly távlati fenyegetést jelent azonban az ország számára, ha gazdaságát fokozatosan nem diverzifikálja és mindvégig kőolajbevételek tartják fenn azt. Ilyen módon amikor – évtizedek múlva ugyan – a világ befejezi a megújuló energiaforrásokra való áttérést és a globális szénhidrogénkereslet nagyon beszűkül, akkor Szaúd-Arábia a legnagyobb vesztesek egyike lehet. Oroszország bizonyított kőolajkészlete 106 milliárd hordó (a globális készletek 6%-a). (Az orosz olajkészlet mennyisége 2013-ig államtitok volt, azonban az óriásvállalatoknak, amelyek tőzsdén voltak, nyilvánosságra kellett hozniuk a tényleges adataikat, amelyekből a külföldi szakértők és elemzők már korábban elég nagy pontossággal összesíteni tudták a valós mennyiségeket.) A napi termelés 11,4 millió hordó, ez a világ olajtermelésének 12%-a. 2019-ben a felszínre hozott kőolaj 563 millió tonna volt, amiből az exportált mennyiség 121 milliárd dollár értékű volt. Oroszország szövetségi költségvetésének 40%-a származik az olajipar teljesítményéből. A költségvetés egyensúlyának fenntartásához 42-45 $/hordó árra van szükség. Az orosz központi bank számítása szerint 25 $/hordó ár már recesszióba taszítja a gazdaságot (a jelenlegi olajár most éppen nagyon hasonló), és az életszínvonal javításának esélye számottevően csökken. A becsült költségvetési tartalék kb. 500 milliárd dollár, ami részben az országban működő olajipari vállalatokkal kötött termelésmegosztási megállapodások nyomán csatornázódik a költségvetésbe. Az állam tartaléka tehát hasonló nagyságú, mint Szaúd-Arábia esetében, azonban Oroszországnak egy 144 milliós lakosságot kiszolgáló gazdaságot kell működtetni. Érdemes azonban majd részletesebben is áttekinteni, hogy az orosz olajipar milyen körülmények és adottságok mellett bocsátkozott a kitermelési- és árháborúba.
2020. 04. 07.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.