Szép reggelt kívánok mindenkinek! Azt már régóta tudjuk, hogy soha nem az a baj, hogy a kormány-Orbán-NER hatósugarába tartozó személy vagy szervezet, vállalat disznóságot művel. A baj az, ha ez kiderül. Ennél is nagyobb baj, ha nyilvánosságra kerül. A megoldás; eltüntetni szem elől. A MÁV is ezt a remek taktikát alkalmazta, ugyanis nem a vonatok késéseinek okát oldották meg – legalább részben, egy kicsit, vagy akár csak megpróbálták megoldani -, hanem a késésekről szóló tájékoztatást szüntették meg. Amiről nem tudunk, az nem fáj.
Leállították a vonatok mozgásának követésére használt Vonatinfót. A térképes szolgáltatás weboldala és a MÁV-applikációba ágyazott felülete egyaránt elérhetetlenné vált szombat kora reggel. A felhasználókat automatikusan az Egységes Menetrend Magyarországon (EMMA) nevű utazástervezőre irányítja át a rendszer. (444.hu)
Ezt a módszert már eddig is alkalmazták a szabadság és demokrácia (mármint illiberális demokrácia) bajnokai, hiszen egy csomó, az ország életét alapvetően befolyásoló döntést eleve titokban hoztak meg vagy ezer évre titkosítottak. Amit nem tudtak így eldugni, ahhoz a hozzáférést nehezítették vagy egyenesen lehetetlenítették el. Remek példa erre ami nemrégiben zajlott az Átlátszó és a Rogán-művek között. A tényfeltáró portál a kormány médiaköltéseiről kért ki közérdekű adatokat. Rogánék megtagadták arra hivatkozva, hogy több ezer (vagy több tízezer) oldalról van szó, melyek papír alapon vannak. Mert ugye van valami olyan kitétel a vonatkozó törvényben, hogy meg lehet tagadni a kért információk kiadását, ha az indokolatlanul és aránytalanul nagy terhet ró a munkatársakra. Végül persze kiderült, hogy szándékosan rejtették egy halom papír közé, melyek újságok voltak és senki nem kérte őket. Egyébként megvolt digitálisan a kért információ, amit egyetlen kattintással továbbítani lehetett volna, de helyette pereskedés és bírói ítélet után adják ki a kért adatokat. Már ha kiadják.
Már korábban is mondtam, hogy az oroszok és az ukránok egy nép. Ebben az értelemben egész Ukrajna a miénk. Van egy régi szabály, miszerint ahová orosz katona beteszi a lábát, az a miénk
– mondta Vlagyimir Putyin pénteken a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon a Meduza című emigráns orosz lap szerint. Az orosz elnök ezzel arra a kérdésre válaszolt, hogy a orosz hadsereg milyen messzire haladhat előre Ukrajnában, túllépve a Moszkva által hivatalosan annektált régiókon. (24.hu)
Ennél egyértelműbben aligha lehet fogalmazni. Putyin már meg sem próbál úgy tenni, mintha ez nem egy területszerző háború lenne. És már azt sem hazudja, hogy nem akar tovább menni. Magyarországra és a keleti-blokk többi országába már betette a lábát orosz katona, csak akkor még szovjetnek nevezték. De abban biztos vagyok, Putyin úgy gondol erre a régióra, ami jog szerint Oroszországot illeti. És már csak Ukrajna van közte és köztünk. Az az Ukrajna, aminek a bukásáért lobbizik a csúti, pedig egyszer – hamarosan – el kell majd magyaráznia, miért árulta a saját hazáját a Kreml lábtörlőjén. Szégyen erre az országra, amit a magyar miniszterelnök és a kormány művel az Orosz-ukrán háború ügyében, de eszük ágában sincs változtatni. Akkor sem, ha az agresszor ennyire egyértelműen fogalmazott. Ebben a lélektani pillanatban tanúskodott kitűnő ritmusérzékről Szijjártó Péter. Igaz, hogy fociról beszélt – azzal hencegett, hogy Fehéroroszország válogatottjának is mi adunk stadiont, mert otthon nem rendezhetnek meccset, aztán mondott olyasmit, ami – legalábbis számomra – erősen áthallásosra sikerült a fenti hír tükrében:
A külügyminiszter továbbá arról is beszélt, hogy hisz abban, hogy minden sportágban a sportolók az eredményeik és teljesítményük alapján vehetnek részt a versenyeken, nem pedig geopolitikai szempontok alapján. Majd elárulta, hogy jelenleg Fehéroroszország Magyarországon használ stadionokat hazai pályaként, mivel nem tiltották el őket, de saját országukban nem rendezhetnek meccseket.
Ezután kifejtette, hogy bízik abban, hogy ezzel a hozzáállással Oroszország is visszatérhet a nemzetközi porondra, illetve ha ez megtörténik, akkor megkezdik a tárgyalásokat egy esetleges orosz–magyar válogatott mérkőzés megrendezéséről.
Mi mindig nyitottak vagyunk erre. Ha például a válogatott nem tud hazai pályán játszani, mint Fehéroroszország. Vagy Izrael, akiket szintén vendégül látunk. Ha Oroszországnak hazai pályára van szüksége, készen állunk rá.
– válaszolta Szijjártó, amikor arról kérdezték, készen áll-e Magyarországra, hogy befogadja az orosz csapatokat. (HVG)
Szerintem nem nagyon kellene Putyinékat hívogatni, mert a végén még komolyan veszik, hogy ez nekik hazai pálya. Amilyen szórakozott mostanában az orosz elnök, véletlenül nem focistákat talál küldeni, hanem fegyveres katonákat és tankokat. Elvégre a hazai pálya előnye fontos a sportban. Amúgy pedig komolyan nem értem, miért kell ez a minden területre kiterjedő seggnyalás. Nem sikerült még eléggé lejáratni Magyarországot? Amúgy pedig ha a Fehéroroszok csak otthon nem rendezhetnek mérkőzést, miért nem mennek az oroszokhoz? Sőt, cserélhetnének is. Miért kell ide mászkálniuk? És ez miért külügyminiszteri hatáskör? Jó, azt értem, hogy Orbán és Szijjártó között a szerelem alapja a foci – csak Dzsudzsák nehogy féltékeny legyen -, de mi köze van ehhez az egész országnak? Minket miért kell belerángatni?
Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.