Na akkor utoljára és a tényszerűen a Pride-ról, ha már nagyon nem úgy állnak a számok, ahogyan megszokta az orbáni önkényuralom, ezért a gyülekezési szabadság megszüntetése érdekében a szexuális kisebbségekre pakolta rá a célkeresztet. Honnan ered a Pride? Szerte a világon hagyomány a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer közösségekben felvonulással emlékezni 1969. június 28-ára. Ez volt az a nap, amikor New York-ban a Stonewall Inn nevű melegbár transz és meleg vendégei megelégelték az évek óta folyó rendőri razziákat és zaklatást, ezért amikor a bár kiürítése után a rendőrök rabszállítóval el akarták vinni a vendégeket és a személyzetet, fellázadtak. Önmagukért való kiállásuk jelentette az LMBTQ felszabadítási mozgalom és a jogegyenlőségért folytatott küzdelem kezdetét.
Aki esetleg nem látta, vagy nem látta, egyben a homofób propagandára vevő Fidesz-szimpatizáns, nézze meg a 2008-as Milk című filmet, amely Harvey Milk (Sean Penn Oscar-díjat nyert ezért az alakításért) homoszexuális férfiról szól, aki 1973-tól a San Francisco-i meleg közösség meghatározó szereplője lesz. Milk 1978-ban mandátumot szerez a városi közigazgatásban, ahol az LMBTQ közösséghez tartozó emberek érdekében lobbizik, hoz döntéseket, de még ugyanabban az évben egy, a politikáját ellenző, képviselőségéről lemondott volt képviselőtársa (Dan White) a város polgármesterével (George Moscone) együtt lelövi. A merénylet után Milk a meleg közösség szimbólumává és mártírjává válik.
Tehát a Pride egyetlen nap az év 365 napjából, amikor néhány órán keresztül a meneten önként résztvevő emberek szolidaritásukat fejezik ki azokkal, akiket a nemi identitásuk, szexuális irányultságuk miatt a mai napig mocskolnak, cseszegetnek, kirekesztenek, megbélyegeznek, amely működés tekintetében a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó Orbán-kormány dobogós helyen áll.
A Pride-on zenével, tánccal ünneplik a közösségek sokszínűségét, a szeretetet, a szabad szerelmet, amelynek egyetlen törvény sem szabhat gátat; azokat ünneplik, akik előttünk jártak, és azokat is, akik majd elérik azt a jogegyenlőséget és társadalmi elfogadást, ami már most is jár ennek közösségnek.
A Pride-on a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer közösség azt ünnepli, hogy elfogadó, számukra kedves emberek tömegében teljesen önmagunk lehetnek. Ünneplik azt, hogy kicsiben megcsinálják azt, amilyennek az egész világnak lennie kellene. Boldognak, elfogadónak és szeretetteljesnek.
Tudom, hogy ez így nyálasnak tűnik, mert világbéke se lesz soha, és hagyjuk már a jóemberkedést, de ettől még ez lenne a természetes és magától értetődő. De nem az, mert mindezzel a normális, békés, derűs létezéssel szemben Júdás legfőbb politikája a korrupció mellett semmi más, mint a kisebbségek baszogatása, az ellenséggyártás és ujjal mutogatás mindazokra, akik az ő felsőbbrendűnek vélt, a politikai hatalmukat szolgáló ún. értékrendjükbe nem férnek bele. Ez egy kiváló téma arra, hogy azokat az embereket, akik nem fideszesek heteroszexuálisok (nem divatból, hanem mert úgy születtek) betegnek, perverznek, gusztustalannak és nem utolsó sorban pedofilnak állítsanak be. Kizárólag azért, hogy a valódi, megoldásra váró, ám megoldatlan problémákat elfedjék és bagatellizálják, miközben megbotránkozva kérik ki maguknak, hogy ez az úgynevezett normális emberek számára – akik ők – veszélyes lehet.
Ezért sopánkodik sokan mások mellett a Menczer nevű Orbán-pribék és klubharcos, hogy micsoda istengyalázás és felháborító, hogy vannak emberek, akik vállalják a másságukat, nem hajlandóak emiatt szégyenkezni, ezért büszkén meg is mutatják a nagyvilágnak. Beszél összevissza olyanokról, akik ilyenkor kirívó ruhákban, festett hajjal és szegecselt bőrcuccokban ünnepelnek, miközben – bazdmeg – egy válogatott meccsen a fociultrák szektorában félmeztelen, dagadt vagy kigyúrt férfiak egymást ölelgetik, ha történetesen a csapatuk gólt rúg, vagy szimplán rasszista, minden irányból gyűlöletet keltő rigmusokat skandálnak, ha éppen vesztésre áll. Mindezt teszik úgy, hogy a televízió élő egyenes adásban közvetíti, ahogy éppen kurvaanyáznak, gyalázkodnak, cigányoznak, zsidóznak, mikor mit. Menczert a legkevésbé sem zavarja, ha ez a csőcselék úgy őrjöng, ahogy neki tetszik, mint ahogy az se borítja ki, ha ezt gyerekek, akiket a szüleik visznek ki a mérkőzésre, testközelből is megtapasztalhatják. Néhány rigmus, amiket a gyerekeink is hallhatnak: Hej, hej, ki nem ugrál büdös román hej, hej!, Újpesti cigányok basszátok az anyátok!
Vagy inkább álljon itt Menczer kedvenc csapatának, a Fradikának néhány kedves szólama, amit meccsek alatt, de leginkább meccsek előtt szoktak az utcán vonuláskor előadni a város népének. Nem tudom, hogy ezekre van-e engedély, de hogy ez ezerszer inkább gyűlöletkeltő és megbotránkoztató, mint egy Pride, az biztos. Ha esetleg még nem jutott volna senkinek eszébe: emiatt a verbális huliganizmus miatt kellene kezet tördelve, levegő után kapkodva aggódni, és a gyerekeinket megvédeni tőlük:
Faszszopó Újpest!
Mocskos lilák.
Ha megölnek egy lilát, sírnak a parasztok, siratják a buzik és / a pedofilok, de ha még egy meghal, ne sírassa senki csak / az Újpest ultras paraszt gyökerei! Álé álé, faszszopó Újpest!
Szar készenléti, utálunk szar készenléti…
Szar Szlovákia, utálunk szar Szlovákia, szar Szlovákia…
Álé álé álé álé álé, debreceni cigány parasztok, sose lesztek bajnokok!
Tudom, az UEFA szokott büntetni, mondjuk leginkább nemzetközi mérkőzéseken, de az MLSZ-t azért olyan sűrűn nem láttam serénykedni ebből az ügyből kifolyólag. Tehát büszke szurkolója, rajongója, imádója a zöld sasoknak az állampárt kommunikációs verőembere, Menczer Tamás, de akit valamiért az efféle trágár, rasszista, mélyen kirekesztő tombolások évek óta nem késztetnek arra, hogy videókat gyártson róluk, és hüledezve, fröcsögve kérje ki magának a jóérzésű állampolgárok nevében, hogy ezt a gyerekeink is hallhatják, és ettől ők is vadállattá változhatnak, amit nem hagyhatunk, nem engedhetünk. Nem mellesleg ezek a vonuló ultrák minden esetben rendőri biztosítást is kapnak, amit viszont nem ők, a vandálok fizetnek, hanem mi adófizetők mindannyian, hogy számukra biztosítsák a gyűlölködés lehetőségét, és azt, hogy őrjöngve gyalázhassanak másokat. Szóval jó lenne már leszállni erről a témáról, egy kicsit a saját házuk körül söprögetni, ott játszani a felháborodottat. Ugyanis az elmeháborodottat már láthattuk párszor, többek között, amikor szimbolikusan éppen egy gyermekotthon előtt esett neki habzó szájjal Magyar Péternek, és olyan vállalhatatlanul viselkedett, hogy még a 18-as karika is elszégyellhette volna magát.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.