Június 18,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Nem úgy volt az, Viktor

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 698,822 forint, még hiányzik 2,301,178 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az már az öregedés jele állítólag – szerintem mondjuk pont nem -, ha az ember elkezd a régi szép időkre emlékezni. Szóval szerintem a nosztalgiázás még nem tünete semminek. Az azonban, amikor valaki úgy mereng vissza a múltba, hogy lendületből át is írja – van persze különbség, hogy szándékosan, például politikai számításból vagy  öntudatlanul teszi ezt -, az már lehet komoly tünet. Orbán Viktor visszamerengett a dicső múltba – mármint a saját múltjába természetesen, mert dicső csak az lehet, amiben ő főszerepet játszik -, és nem ám csak múltat írta át, de a jelent és a jövőt is. Feltoszott a közösségi oldalára egy videó-beharangozót hogy lássuk, micsoda remek fickó volt ő már 35 évvel ezelőtt is, azóta pedig sokat okosodott.

„Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről – idézi fel közösségi oldalán Orbán Viktor annak a 36. évvel ezelőtt elmondott beszédének egy részletét, amely Nagy Imre újratemetésén hangzott el. (Index)

Akkor haladjunk sorban. Nagy Imre újratemetése, amikor ez a bizonyos Orbán-beszéd elhangzott, 1989. június 16-án volt. 1989. március elején Németh Miklós Moszkvában Tárgyalt Mihail Gorbacsovval. A tárgyaláson megállapodtak abban, hogy Oroszország kivonja a csapatait, de a dolgot nem hozták nyilvánosságra. Mégpedig orosz kérésre nem, mert az gyengítette volna az oroszok – pontosabban akkor még Szovjetunió – pozícióját az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott fegyverkorlátozási tárgyalásokon. Németh Miklós kijelentésére így nincsen hivatalos bizonyíték. Március végén Grósz Károly is megállapodott Gorbacsovval – erre van bizonyíték is -, de ezt a megállapodást sem hozták nyilvánosságra ugyanabból az okból, amiért a Németh Miklóssal kötött megállapodást sem. Még ha Németh Miklós téved is az emlékeiben, Grósz Károly akkor is megállapodott március végén. Ne feledjük, Orbán Viktor beszéde az év júniusában hangzott el!

A részleges csapatkivonás keretében 1989. április 25. és május 28. között a bejelentésnek megfelelően elhagyta Magyarországot a veszprémi 13. harckocsizó gárda-hadosztály (10 400 katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélozott harcjármű, valamint a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a). Sárbogárdról és Debrecenből is kivonták a szovjet alakulatokat, de mindkét helyőrségbe telepítettek katonákat a Nyugat-Dunántúlról. (Wikipédia)

Amikor tehát Orbán Viktor előadta azt a bizonyos beszédet – ahonnan a politikai karrierjét eredezteti – már nem kellett semmit követelni, mert volt megállapodás, sőt, el is kezdődtek a csapatkivonások. Még ha ekkor nem is jelentették be hivatalosan a dolgot, már nem volt titok. Még az átlagemberek között sem, nemhogy a politikusok között. Elbeszélésekből lehetett tudni, hogy Orbán beszéde minden résztvevőt váratlanul ért, ugyanis előzetesen a pártok és a politikusok megállapodtak abban, hogy ezt a témát most nem feszegeti senki, éppen a fentebb sorolt okok miatt. Orbán Viktor ezt a megállapodást rúgta fel, mint hülye Pistike a bolondgombát. Aki tudott erről a megállapodásról, az nyomban felmérhette, micsoda szavatartó ember ágál a pulpitusan. Rendesen fel is húzta mindenki agyát pillanatok alatt. Ehhez képest mondja ő most azt ama bizonyos beharangozóban, hogy

a beszéde előtt volt ugyan egy elnökségi ülés, ahol átbeszélték a pillanat jelentőségét, de azt nem tudták, mi lesz belőle, csak azt, hogy egyszer van ilyen az életben.

Aztán persze bebizonyosodott, hogy marhára nem csak egyszer van ilyen az életben, mert még nagyon sokszor belehazudott Orbán Viktor az őt imádó népe arcába. Ez volt azonban a kezdet, amikor a politikai pályára törő zsarnokpalánta kimutatta a foga fehérjét. Felmászott annak az embernek a koporsójára, akit azóta lényegében a fideszes történelemhamisítók kiírtak 1956 történetéből. A megemlékezéseken már a nevét sem említik, mintha Nagy Imre nem is lett volna. Ha mégis volt, akkor kommunista hazaáruló volt, akiről villámgyorsan el kell feledkezni. Mostanra  már majdnem ott tartunk, hogy a fideszesek harcoltak a szovjet tankok ellen, talán Dózsa László vezetésével. Azt mégsem lehet mondani, hogy a még meg sem született Orbán Viktor küzdött az első sorban, de ha Schmidt Mária elmeállapota tovább romlik, még ez sincs kizárva, talán talál rá valami megoldást őnagysága.

A kormányfő arról is beszélt, hogy miután elmondta a beszédét, azonnal a Déli pályaudvarra sietett, ahonnan vonattal Agárdra ment a feleségéhez és újszülött gyermekéhez.

Orbán Ráhel ekkor egyhónapos volt, újszülöttnek aligha nevezhető. Ettől persze még a büszke apuka siethetett hozzá, bár gyanítom, inkább arról lehetett szó, hogy gyáván elfutott a felbőszült politikustársai haragja elől. Mert már akkoriban is rendkívül bátor volt, és ez mostanra csak tovább fokozódott. Csak azt nem értem igazán, hogy most miért kellett előásni ezt a dicstelen történetet. Még nem szenilis mindenki ebben az országban, ennyi idő után pedig még arra sem lehet joggal és okkal számítani, hogy akik emlékeznek a valóságra, azok már mind kipusztultak. Ennyire nagy a kétségbeesés a pártközpontban, hogy már csak abban reménykedhetnek, hogy mimagyarok ettől a hülyécske mesétől ismét hősnek fogják látni a bálványukat? Az az érzésem, a célközönség bemérése már megint félrement. Aki elhiszi ezt a hőskölteményt, az eddig is elhitte, de ő már régen fideszes. Szóval nem lesz több szavazójuk akkor sem, ha most előadják ezt a bohózatot. Akkor meg minek? Kedélyjavítónak? Már a gyógyszerek sem használnak?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.