NEHAZUGGY

Még hány kétharmad kellene ahhoz, hogy már ne akarjanak szarból várat építeni?

Molnár Bálint | Június 15, Vasárnap | 10:29

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 551,697 forint, még hiányzik 2,448,303 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van az az ősi dakota-kipcsak közmondás, ami úgy szól, hogy szégyen a futás, de hasznos. Ahogy Lázár János szarból várat építeni saját, visszatérően hangoztatott bevallása szerint képtelen miniszter szürreális országjárását elnézem, többek között arra jutottam, hogy újabb és újabb kéretlen bizonyítékait kapjuk bele az arcunkba annak, amit már évek óta pontosan tudunk: hogy miért menekül Lázár János főnöke annak árán is a nyilvánosság elől, hogy a pechére, ámde áldatlan uralkodásától egyáltalán nem függetlenül jelentősen megváltozott politikai helyzetben minden eddiginél kínosabb fénytörésbe kerül az, hogy miközben magát bátor utcai harcosként reklámozza vagy 35 éve, valójában egy átlagon felül gyáva alak.

Úgy értem, a bátorsága mértéke fordítottan arányos azzal a pusztítással, amit csak 2010 óta elkövetett a saját népe ellen. Miután a vasúti katasztrófáért és mindenféle egyéb disznóságokért (igen, a bevásárlóközpontok kinyírásának remek ötletét is ő vette a nevére) felelős miniszter korábbi, illetve legutóbbi szombathelyi, már-már vakmerő emberek közé merészkedését tanulmányoztam még annál is nyilvánvalóbbá vált számomra az, ami eddig is az volt. Hogy mennyivel jobban megéri a magát hadvezérnek maszkírozó főállású sunnyogó függönyharcosnak röhejesnek és gyávának tűnni a Harcosok Klubja élén, mint azt a nyílt, utcai megszégyenülést vállalni, amivel az országszerte változó, súlyos elégedetlenségbe, frusztrációba, elkeseredésbe torkolló közhangulat egyenes következményeként találkozhatna. Ha lenne olyan bátor, mint amennyire ~~lónak a faszát~~ nem az.

Félreértés ne essék: a gyávák fejedelmének gyávaságából egyáltalán nem azt jelenti, hogy az építési és közlekedési területért – papíron legalábbis – felelős miniszter-beosztottja valamiféle kiemelkedően hősies, megsüvegelendő, megkülönböztetett tiszteletet érdemlő dolgot követ el azzal, hogy hetente leereszkedik a pórnép közé, hiszen ez mindenkinek, aki arra adta a fejét, hogy választókat képviseljen, a munkaköri leírásából fakadó magától értetődőség. Függetlenül attól, hogy már olyan régen gyakorolja a szakmát, hogy rég elfelejtette, miért kapja a fizetését. És függetlenül attól is, hogy mennyire rohadt jó véleménnyel van magáról. Márpedig keveseknek van jobb véleményük saját magukról, mint a táskahordozóból lett milliárdos nagyembernek.

Aki szerint annál nagyobb harc nem is kell, mint amit ő csinál azzal, hogy kiáll az emberek elé, és beszél.

Aki egyáltalán nem mellesleg úgy tudja, hogy neki a munkaköri leírásában az szerepel, hogy elviselje azt, ha ellene uszítanak (és mivel ő oly jó, hát nem csak hogy elviseli, de meg is engedi, hogy amennyiben valakinek az okoz izgalmat, terjessze nyugodtan, hogy az ezer sebből vérző magyar vasút minden baja az elmúlt három évben keletkezett, tehát azoknak a bajoknak ő az okozójuk), és aki viszont kikéri magának, hogy aki őt akarja ütni,

az állandóan a vasutasokat és autóbuszosokat találja el. Azt az 53 ezer embert bántja, akik egy évtizedek óta alulfejlesztett rendszert működtetnek, akik szarból építenek várat nap mint nap. A MÁV-csoport munkavállalóit tisztelni és becsülni kell, ahogy a tanárokat, a tűzoltókat, a rendőröket és az egészségügyi dolgozókat.

És aki azzal a lendülettel, amivel nem először ismerte el, hogy 15 év kétharmados pöffeszkedés után annyira tarthatatlan és lepusztult, alulfejlesztett állapotban van a magyar vasút, hogy képtelen vele bármit is kezdeni, azok helyett a dolgozók helyett sértődik meg, akiket senki egy fél szóval nem bántott, és akiknek köszönhetően nem omlott még össze az egész a francba. Ugyanúgy, ahogy az oktatási meg az egészségügyi rendszer kritikája sem a tanárok és az egészségügyi dolgozók bántása, hanem a teljhatalommal kormányozni képtelen állampárt több mint jogos bírálata. És ez nem elég, miután elegánsan mártírkodva eltolta magától a felelősséget, még meg is kérdezte a szombathelyiektől, hogy tényleg elhiszik azt a mesét, „hogy ha a Tisza Párt nyeri a választást, akkor másnap jobb lesz a vasút, és nem fognak késni a vonatok?”

Nem érzem magam megszólítva, de ez egy olyan ordenáré csúsztatás, amit nehéz szó nélkül hagyni. Szerintem senki nem gondolja, hogy ha a Fidesz elveszíti a választást, akkor másnaptól kolbászba borul a kerítés, de a fekáliaügyi miniszternek – aki visszatérően mantrázza, hogy ő nem tehet semmiről, Trianon miatt, a rézfaszú bagoly miatt meg a Siemens miatt meg a buzik, a pedofilok, az ukránok és Brüsszel miatt rohad a vasút – legfeljebb azt a kérdést volna joga feltenni, hogy vajon ha jövőre a Tisza Párt nyer, akkor 2041-ben milyen állapotban lesz a vasút. De még ez se igaz: valójában azt az egyetlen kérdést kellene feltennie és meg is válaszolnia Lázár Jánosnak, hogy tökmindegy mióta vannak bajok, 15 év miért bizonyult kevésnek a megoldásukra? Miért nem jobb, hanem sokkal rosszabb állapotban van sok tekintetben a MÁV, mint 15 éve, és még hány kétharmadra lenne szüksége a nagyipari korrupció pártjának ahhoz, hogy a nyári kánikula, a téli havazás és az közlekedni kívánó utasok ne omoljon térdre újra meg újra a rendszer? Mert senki máson nem múlt, csak Lázáron és a pártján. Senki nem kap ennyi időt a világnak ezen a felén, hogy valamit jobbá tegyen, mint előtte volt. 15 év lehetőségével élhettek volna, de ők visszaéltek vele, nem jobbá tettek valamit, hanem egy rakás mindent leromboltak.

Szóval néztem ezt a rohadt kellemetlen és dühítő műsort, amiből az is kiderült, hogy Szombathely derék népe „az ország legnagyobb tolvaját” üdvözölte Lázár személyében az ún. „Lázárinfó” eme soros állomásán, és arra gondoltam, hogy Lázár bármennyit harácsolt is össze, mióta életvitelszerűen a közpénzek körül sündörög, jó eséllyel az ország legnagyobb tolvajaitól így is elmarad a milliárdos vagyonával. Ami nem az ő szegénységi bizonyítványa, hanem annak a tragédiának a fokmérője, hogy mennyit harácsoltak az egyéb klánok és dinasztiák, ha Lázár a nevén lévő 46 ingatlannal, 43 mezőgazdasági területtel (szántó, mező, legelő, szőlő, miegymás), 3 gépkocsival, értékapapírokkal és készpénzhegyekkel a közelében nincs a miniszterelnöki stróman nevén lévő közel 1500 milliárdos vagyonnak.

Néztem ezt a nagyon kellemetlen műsort, ahogy a főszereplő, miközben időről időre csitítani próbálta az indulatokat (tiszteljük meg egymást, őrizzük meg a hidegvérünket, legyünk megértőek, legalább a szombathelyiek ne bántsák egymást, stb.), gyakorlatilag beleröhögött az ország kifosztását nehezményező polgárok arcába. Amiről meg beugrott, hogy alig egy nappal azelőtt zárt körben, a kilógó nyelvvel csaholó Menczer nevű mikrofonállvány asszisztálásával micsoda remekbe szabott kiselőadást tartott Lázár János főnöke a nyílt vitákba való beleállásról, arról, hogy ők fideszesek, mindig egyenesen, pacekba mennek, odaállnak, beleállnak, nem futnak el, hanem odatartják a másik arcukat is. Hát bármennyire is próbálják erre az ízléstelen országjárásra ráhúzni, hogy micsoda bátor, egyenes, nyílt dolog ez, valójában egyetlen kérdés nincs, amire Lázár János tisztességesen, egyenesen, nem megkerülve a felelősségét, őszintén válaszolna. Helyette: Ukrajna-gyalázás, Pride-gyalázás és sunyi, rókavigyorral kísért angolnázás az érdemi problémákra vonatkozó felvetések között.

Lázár Jánosról lepereg, ha az ország legnagyobb tolvajának nevezik, és végül is annyiban igaza van, hogy végül is ő röhög a pórnép arcába. Úgy áll ki a mikrofon elé, hogy semmiért nem kell felelősséget vállalnia. Annyi a különbség hogy a vitára kiállni, spontán módon emberek közé menni gyáva, mindenféle zárt, titkos terekben rekedten kiabáló főnökével ellentétben ő odamegy, élőben hazudik, heccel és szerintem élvezi is. Ahogy a kormányinfókon is lubickolt az újságírók megalázásában. Nincs ebben semmi bátor és becsülendő, azon kívül, hogy milliárdos létére megforgatta a szemét a NER-re felkapaszkodott kullancsokon és a visszataszító luxizáson, semmilyen kézzelfogható következménye nincs ennek az országjárásának. Kisvárdától Berettyóújfalun és Jászberényen keresztül Szombathelyig sehol nem hangzott el, hogy a megélhetési válság, az összeomló gazdaság, a letérdelő vasút, a széteső egészségügy, a kiürülő vidék, a mélyszegénységbe csúszó rétegek és az ország szétlopása kinek a felelőssége? Hogy mi az, hogy 15 év után az a duma, hogy szarból nem lehet várat építeni? Hogy a teljhatalom kritikája miért uszítás? Hogy meddig óhajt még a teljhatalom a tanárok, a tűzoltók, a rendőrök, az egészségügyi dolgozók mögé bújni, ha a saját mocskáról van szó? És hogy tényleg: még hány kétharmadra lenne szüksége a nagyipari korrupció pártjának ahhoz, hogy elég legyen?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

NEHAZUGGY

Még hány kétharmad kellene ahhoz, hogy már ne akarjanak szarból várat építeni?

Iratkozz fel most!

KLASSZIKUSOK

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY