Az Alaptörvény módosítása korántsem öncélú kiegészítés volt. A nyugati társadalmakban évtizedek óta jelenlévő eszmékre reflektált.
Ezt bizonyos Máthé Zsuzsi, a Szent István Intézet vezetője préselte ki magából két napja. A négygyermekes családanya, aki magát konzervatívnak és kereszténynek (és újságírónak) vallja, arról értekezett, hogy csupán férfi és nő van ezen a világon, kizárólag ez a két nem létezik, minden más hazugság. A Facebook-poszt nem a semmiből jött, nevezett nőszemély annak kapcsán forgatta a szemét és azon háborgott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia egy olyan állásfoglalást tett közzé – Magyarország 38 vezető biológusának 92 százalékos egyetértésével, bár nem utalva az Alaptörvényből csúfot űző kormány vonatkozó módosítására -, amelyben egyebek mellett megállapítják:
„ha csak két biológiai nemet deklarálnánk az eltérések figyelembevételéve nélkül, az marginalizálhatná azokat az embereket, akik nem illeszthetők be ezekbe a kategóriákba”.
Mint írják:
„a politikai és jogi elismerés hiányában, a pontos azonosítás nehézségeiben, az okmányok kiállításában, valamint az oktatásban, az egészségügyi ellátásban és a foglalkoztatásban tapasztalható rendszerszintű diszkriminációban. Jó lenne mindezt elkerülni”.
Máthé Zsuzsi szerint a nyugati társadalmakban évtizedek óta jelen van ez az eszme, ez az eszme pedig szükségszerűen magában hordozza a társadalmi káoszt. Ez annyit jelent, hogy azon országokban, ahol nem csak férfi és nő létezik, ott már káosz alakult ki. Nos, én is egy ilyen országban élek (Spanyolország), ahol a melegek, a queerek és a magukat eltérően identifikáló emberek boldogan élhetnek, ahogyan csak szeretnének. Ennek ellenére nem találkoztam a társadalmi káosz jeleivel, sőt, ha valamit megfigyelhet az ember ezekben a nyugati társadalmakban, az az, hogy itt az emberek valahogy boldogabban, derűsebben élnek. Nyilván a boldogság egy sokkal összetetteb dolog annál, mint hogy a szabad ember boldog, szüksége van anyagi jólétre, biztonságra és még lehetne sorolni, de véleményem szerint a boldogság egyik alapvető feltétele, hogy az ember ne legyen kénytelen a szekrényben bujkálni. Fontos, hogy ne kelljen tartania a társadalmi kirekesztettségtől, sem attól, hogy mások megjegyzést tesznek rá az eltérő kinézete vagy viselkedése miatt. Fontos lenne, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy jól érzi magát, feltéve persze, hogy ezzel nem korlátozza mások szabadságát.
Ha például valaki férfi létére női ruhát kíván hordani, az mégis miért kell szükségszerűen zavarjon bárkit? Esetleg fordított helyzetben mi lenne a teendő? Létezik számtalan olyan ember, aki úgy érzi, nem megfelelő testbe született, ami tudományosan is bizonyítható tény. Vannak transzneműek vagy olyanok, akiknél nem fejlődött ki a külső megjelenésnek megfelelő nemiszerv. Noha az esetek túlnyomó többségében valóban egyszerű a dolog, vagyis hogy az ember vagy férfi, vagy nő, nem minden egyes esetben igaz. Miért nem lehet elfogadni azt, hogy vannak különleges esetek? Itt nem a nemi identitásról van szó, hanem biológiairól. A nemi identitás, pláne manapság, egy valóban összetett dolog, amelyet én magam sem tudok sok esetben követni. A queer kifejezéssel a mai napig problémáim vannak, de ha valaki azt érzi fontosnak, hogy őt queernek nevezzék, akkor az miért érdekel minket? Nem kell vele egyetérteni, a legfontosabb az, hogy elfogadjuk a másikat úgy, ahogy van.
Miért fontos egyesek számára, hogy az Alaptörvényben le legyen írva, hogy az ember vagy nő, vagy férfi? Ki a fenét érdekel ez? Az emberek többsége úgyis az egyik, vagy a másik kategóriába tartozik, ez nem számukra fontos, hanem azok számára, akik nem érzik úgy, hogy bármelyikhez tartoznának. Mit érezhet egy interszexuális ember? Ezek az emberek biológiailag nem sorolhatóak sem a férfiak, sem pedig a nők körébe. Mostantól kezdve viszont akkor nem tekinthetők embernek a magyar Alaptörvény szerint? Erre mégis mi a franc szükség volt? Ez a döntés csak még kirekesztőbbé teszi a társadalmunkat, pedig már eddig is voltak ezzel problémáink. Inkább el kellene fogadni a másikat ahelyett, hogy állandóan arra koncentrálnánk, hogy mi különböztet meg bennünket egy másik embertől. Ameddig egy másik ember viselkedése és életvitele nem okoz kárt nekünk, mégis miért kellene másképpen viszonyulnunk hozzá? Engem sem a meleg, sem a queer, sem pedig az interszexuális emberek nem zavarnak, ellentétben a korrupt, hazug, álszent politikusokkal – legyenek férfiak, vagy éppen nők -, akik tevékenységükkel hozzájárulnak a társadalmi feszültségek permanens szításához. Az LMBTQ- közösség tagjainak jogai nem kellene hogy mindennapi, pláne politikai kérdéssé váljanak, hiszen ugyanolyan emberek ők is, mint bárki más ebben az országban. Nem megkülönböztetni kellene őket, hanem biztosítani őket arról, hogy pontosan ugyanolyan hasznos és megbecsült tagjai a társadalomnak, mint a többség.
Az olyan, magát kereszténynek valló, ám jól láthatóan a kereszténységgel szögesen ellentétes ideológiát képviselő megmondóemberek, mint Máthé Zsuzsa viszont valódi problémákat okoznak ennek a társadalomnak. Nem az egyik nemhez sem sorolható emberek okozzák a problémákat, hanem az olyanok, akik állandó jelleggel meg akarják mondani azt, hogy mi miként élhetjük az életünket és mi a helyes, és ki kicsoda. Engem egy álkeresztény és erre büszke ember ne oktasson ki biológiából. Én inkább bízom az MTA valódi tudományosságot képviselő tagjainak véleményében, mint egy magát a következőképpen jellemző ember baromságaiban: hisszük, hogy államalapító szent uralkodónk útján járva ma is, mi is tehetünk a következő ezer évért! Valóban tehettek az elkövetkezendő ezer évért, méghozzá úgy, hogy ha semmi értelmeset nem tudtok mondani, akkor csöndben maradtok, és még véletlenül sem propagáljátok a kirekesztő baromságaitokat.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.