NEHAZUGGY

Pedig nem mindegy, hogy veled nevetnek, vagy rajtad röhögnek

Emelkedett, kulturált jó reggelt mindenkinek! Szokás szerint tényleg mindenkinek. Azoknak is, akik a NER 14. évében, a kisujjukat jó messzire eltartva maguktól a habzó erkölcstelenséget, a gátlástalan hazudozást, a jellem és a gerinc teljes hiányát, egyáltalán az emberi silányságot vélt vagy valós írói (vagy egyéb) kvalitásokkal próbálják mentegetni. És akik lazán egyenlőségjelet tesznek egy retorikai bazdmeg és egy komplett nép, nemzet, közösség, tetszőleges szociokulturális jellemzők által körülhatárolható csoport elleni szaftos uszítás közé. Mert ha valaki ékesszólóan, stiláris szempontból lehengerlően mérgezi a szellemi kutakat, az rendben van. Nem kapcsolódik semmihez, csak mivel eddig nem volt kedvem hozzászólni az ötös számú proletárszakértő famíliája, hézagos memóriája és a NER ruhatárában leadott, majd elegánsan ottfelejtett gerince körül fellángolt diskurzushoz, most ennyit szeretnék a magam részéről megkésve hozzátenni. Egyúttal ahhoz a szerintem súlyos és pusztító félreértéshez is, ami abban az évszázados, penészes aranyköpetben gyökerezik, amely szerint a stílus maga az ember. Úgy vélem – és természetesen minden, amit leírok tűri az emberi méltóságot nem gyalázó vitát -, hogy az embert elsősorban a gerince, a jelleme, a cselekedetei határozzák meg és minősítik, nem az, hogy hány bazdmeg hagyja el a száját vagy a billentyűzetét az élete során. Akinek a kulturált, kifinomult, középen álló lelkiismerete engedi, ezután is mentegesse nyugodtan a hazudozás, megtévesztés és gyűlöletkeltés lovagkeresztes mesterét, és tegyen úgy, mintha az lenne vele az egyetlen baj, hogy trágár. Különben meg igazat mondani nem azért érdemes, mert az embert mások is látják, hallják, olvassák, hanem mert akkor nem kell észben tartani, hogy kinek, mikor, miről mit hazudott. Ezzel túl is tárgyaltam ezt a kérdést, köszönöm a megértést és a türelmet.

Egyébiránt február 1-je van, ami több szempontból is kisebb mérföldkavics ebben a súlyos, történelmi jelentőségű választásokkal terhelt, sújtott, nyomorgatott évben. Az egyik szempont független a választási évtől, ez minden évben hatalmas esemény. Ez az a nap, ami úgy kezdődik ugye, hogy éjfél után közzéteszik a kormánytagok és parlamenti képviselők vagyonnyilatkozatait. Ezt a hülye, méltatlan játékot játsszuk évek óta, az egyedüli különbség a február elsejék között, hogy évről évre egyre kevesebbet és még annál is kevesebbet tudhatnak meg a pórok a hatalom csúcsán pöffeszkedők vagyoni helyzetéről. Ennek ellenére – és ez nem ítélkezés, egyszerű ténymegállapítás – az újságírók minden évben jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a politikusok mit írnak bele ebbe a szemfényvesztésen és ócska parasztvakításon túl semmi másra nem jó nyilatkozatba, és lelkiismeretesen beszámolnak az éjszakába nyúló tapasztalataikról. Míg a független sajtó igyekszik teljes képet adni a nagy semmiről, a Rogán-propaganda jellemzően az ellenzéki politikusok bevallott vagyonát tartják csámcsogásra érdemesnek (remélem, az Origóval együtt Bayer is megnyugodott: Gyurcsányék végre elköltöznek az Apró-villából).

Ám ahhoz képest, hogy miközben az Európai Bizottság szigorításokat várna az Európai Unió legkorruptabb országának kormányától, cinikusék addig lazították a szabályokat, hogy már ingatlanokat is simán ki lehet hagyni a bevallásból, a hozzátartozók neve titkos lett, és a delikvensek pontos jövedelmét sem ismerhetik meg a drága polgárok, akik összedobják a csilliós fizetéseiket, az irányba állított Index nevű orgánum, amelyik legtöbbször már meg sem próbál úgy tenni, mintha nem az Origo nevű salakpropagandalap ikertestvére volna, kivételesen pazar felütéssel izgulta rá magát a mögöttünk hagyott éjfélre. Legalább olyan vicces, mint Vlagyimir Putyin vagyonnyilatkozata, amiben a háborús bűnös bevallott egy 65 éves autót és kifelejtett belőle egy akkora birtokot, mint két Monaco, köbre emelve a NER összes tartóoszlopának pofátlan, pdf formátumú vagyonnyilatkozatával. Tegnap délelőtti, Órákon belül újra belenézhetünk a politikusok pénztárcájába című egzaltált propagandacikkükben ezt írták: Január 31-én újra jön a vagyonnyilatkozatok éjszakája. A kötelezettség éjféli határidejének lejárta után az Index éjszakába nyúlóan számol be a politikusok vagyonnyilatkozatairól. Az Integritás Hatóság 2023-ban több javaslatot is tett a bevallási rendszer reformjára.

Egyszerűen tökéletes. Tehát nincs egy tetves kereshető adatbázis ezekről a kórdokumentumokról, nincsenek visszatartó erejű szankciók a hiányos és/vagy hamis kitöltés esetére, ha esetleg véletlenül akarná, az Integritás Hatóságnak akkor sincsen semmilyen jogköre, ami lehetővé tenné számára a politikai felső vezetők vagyonnyilatkozatainak ellenőrzését, ezek meg lelkendeznek. Hogy érezzük már magunkat megtisztelve, amiért egyáltalán közzéteszik ezeket az undorító papírokat, és mi, alattvalók is belenézhetünk a hölgyek, urak pénztárcájába. Pedig szinte meg se érdemeljük. Hát akit érdekel és hajlandó ebben a hányadék színjátékban részt venni, az nézegesse bátoran és boldogan ezeket az izéket, és csámcsogjon azon, hogy az elcseszett brüsszeli szankciók miatti Európa-rekorder magyar infláció miképpen hatott a nemzet parányi nagyjainak vagyonára. Én legközelebb akkor fogok vadhajnalig ébren maradni azért, hogy az elsők között belenézhessek az elvtársak pénztárcájába (bár ahogy a januári combos bevételünket elnézem, már rég nem lesz Szalonna), amikor a fentiek teljesülnek. Nem ma-holnap lesz, tudom. Ráadásul. Ennél néhány árnyalattal és nagyságrenddel súlyosabb kérdésnek találom, hogy a pedagógusok bértömegének (ami nem azonos a bérrel) átlagosan 32 százalékos, súlyosan megkésett, egy cinikus, alávaló politikai játszma részévé tett, a közoktatás problémáinak megoldását tekintve körömfeketényinek sem nevezhető emelés esetében ki és milyen ismérvek, kritériumok, szempontok alapján döntötte el, hogy ugyanazon fizetési kategórián belül valaki kevesebb, más több fizetést kap. Hol van ez leírva, lerajzolva, levezetve, megmagyarázva, megindokolva? Egyáltalán miért nem lehet tudni semmit erről? Mármint erről se.

Hát ugyanazért, amiért a legtöbb súlyos és közérdekű ügyről se lehet tudni semmit. Nem tegnap óta, lényegében emberemlékezet óta. Egyfelől mert a felkent elvtársak se felnőttnek, se ideológiailag elég képzettnek nem tartanak minket, közönséges alattvalókat ahhoz, hogy megosszák velünk a minket érintő részleteket arról, hogy mondjuk hogy kerülnek magánalapítványokba, magántőkealapokba, offshore-számlákra, hazug, félhülye propagandisták zsebeibe a köz pénzei (azt leszarom, hogy Dalcsináló Ákos úrról dokumentumfilmet forgatnak, azon csodálkozom, hogy mindössze 230 milliót égetnek el rá). Csak a baj lenne abból, ha beavatnának minket abba, hogy miben mesterkednek. Nem véletlenül pofáznak zárt ajtók mögött valamiről és hazudnak az ajtó előtt valami teljesen mást ugyanarról, jól van az így is, mimagyaroknak nem kell mindent tudni. Se a közös pénzünk rendeltetése nem tartozik ránk, se az, hogy miért is ellenezzük mimagyarokorbánviktor Ukrajna EU-csatlakozását. Ahhoz a gyászos nemzeti konzultációhoz, aminek az eredményét már azelőtt kihirdetik, hogy a válaszok célba értek volna, ránk igazán semmi szükség nincs. Az ideális az lenne valószínűleg, ha nem rontanánk a NER levegőjét a létezésünkkel.

Majd utólag megtudjuk, hogy Orbán Viktor miért áll szemben egyedül az Európai Unióval (a helyében nem vennék mérget Fico haverja lojalitására), mit akar elérni, és az miért lesz jó nekünk, akik nem vagyunk ő, akiknek nincs Hatvanpusztán luxuskastélybunkerünk abból, amit másoktól eltulajdonítottunk, nincs inflációt követő sok milliós fizetésünk, verőemberszolgálatunk és életünk végéig bérelt helyünk a hatalomban. Egyelőre azok sem értik, hogy mit óhajt elérni Ukrajna támogatásának vétójával, akikkel szemben áll, de ma, február elsején, a történelmi EU-csúcson talán kiderül. Vagy nem. Az biztos, hogy minden fronton harcban áll mindenkivel: a svédekkel, az olaszokkal, az EU-val, a NATO-val, de leginkább a tisztességgel, becsülettel, erkölccsel és jóérzéssel. Tudom, hogy a fogalmatlan cselédei, közpénzből kitartott szolgái szerint a befolyás, a megkerülhetetlenség, a tekintély és a stratégiai nagyság bizonyítéka, hogy az Európai Tanács mai ülésének már megint ő lesz a főszereplője, hogy valójában hatalmas nemzeti büszkeség nekünk az hogy az egész Európai Unió azon tipródik, hogy miképpen tudja jobb belátásra bírni, megzabolázni, vagy kiküldeni a picsába egy kávéra, de attól tartok, hogy nagyobbat nem is tévedhetnének. Ahogy az sem mindegy, hogy veled nevetnek vagy rajtad röhögnek, úgy az sem mindegy, hogy azért törekednek a kompromisszumra veled, mert tisztelnek, elismernek és nagyra tartanak, vagy azért, mert torkig vannak veled, elegük van belőled és a korrupt, aljas, lókupec tempóból, amit képviselsz.

A dolgok jelen állása szerint már olyanok is undorodva fordulnak el a Napóleon-szindrómás magyar miniszterelnöktől, akik korábban elképzelhetőnek tartották a vele való együttműködést. Illetve akikkel együtt át akarná venni Brüsszel irányítását június 9-e után. Az szerintem elég baljós jel számára, hogy az EU-csúcs előtt aláírt EP-állásfoglaláshoz – amelyben a képviselők sürgetik az EU vezetőit, hogy az Európai Tanács ma kezdődő rendkívüli csúcstalálkozóján állapodjanak meg Ukrajna támogatásáról – egyebek mellett a Giorgia Meloni pártját, valamint a lengyel PiS-t a soraiban tudó Európai Konzervatívok és Reformerek is csatlakoztak. Nehezen tudom elképzelni, hogy a júniusi választás után ebből nagy összeborulás lesz, és a senkiföldjén magára maradva, önkívületi állapotban óbégató Fideszt tárt karokkal várná ez a képviselőcsoport. Azért ezt sem volt semmi elérni, de sikerült. Nem baj, majd Donald Trump megmenti Európa kis sértettjét és korrupcióbajnokát. Addig azért ne felejtsünk el levegőt venni, én pedig maradok tisztelettel azok iránt, akiket ez megillet.

Utóirat: Valaki emlékszik esetleg, hogy a mimagyarok miniszterelnöke hányszor találkozott a magyar fővárosban különféle okokból tüntető magyarokkal az elmúlt másfél évtizedben? Tanárokkal, diákokkal, civil szervezetekkel, akadémikusokkal, bárkivel, akinek a nyakán tapos? Egyáltalán mikor volt bátorsága utoljára spontán módon emberek közé menni? Hasonlóra se emlékszem. Remélem, a Brüsszelben tüntető gazdák értékelték tegnap este a kitüntetett figyelmét és törődését. Ha már a szuverén ég nem szakadt le.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább