Különösen nehéz időszakban kapaszkodhat a hitébe Orbán Viktor édesanyja, Sípos Erzsébet. A volt miniszterelnök édesanyja és édesapja, Orbán Győző együtt érkezett arra az engesztelő alkalomra, amelyet a politikai foglyokért tartottak kedden Budapesten. Az imádság ezúttal személyesen is érinti a családot: Orbán Viktor testvérét, Orbán Áront ugyanis őrizetbe vették, az ügyészség pedig indítványozta a letartóztatását.
[…] Végül szinte teljesen megtelt a templom, sokan csak a pótszékeken kaptak helyet, mások állva követték a misét.
Az engesztelő alkalom keresztúttal kezdődött, amelyen ott volt Orbán Viktor édesanyja és édesapja is. Sípos Erzsébet nem először vesz részt ilyen misén, ám most egészen más jelentőséggel bírhat számára az imádság. Egy édesanyának talán nincs is nehezebb annál, mint amikor a gyermekéért kell aggódnia, és olyan helyzetben találja magát, amelyben csak a hit adhat számára kapaszkodót. Miközben odabent a résztvevők együtt imádkoztak a politikai foglyokért, ő is azok között volt, akik csendben, a hitben kerestek erőt a nehéz napokhoz. Vannak helyzetek, amikor a szavak már kevesek, és az ember csak reménykedni, imádkozni tud.
[…] Orbán Győző és Sípos Erzsébet a keresztút után távozott a sekrestyén keresztül, a szentmisét már nem várták meg. Lapunk a parkolóban szólította meg a volt miniszterelnök édesanyját, aki elmondta, hogy bár máskor mindig nyilatkozik, most nem szeretne, mert nem tudja, mivel árthat esetleg. (Blikk)
Nem ingyen reklámot akarok biztosítani egy arra rá nem szoruló orgánumnak, de nem emlékszem, mikor olvastam legutóbb ennyire – hogy finoman fogalmazzak és ne hányingert keltőnek nevezzem – zavarba ejtő sajtóipari produktumot, pedig eléggé mindennaposnak számít mifelénk, hogy alá szoktunk merülni a politikai-közéleti történések mocsarába. Miközben a Fidesz és a KDNP érintett politikusai szintén fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy a Böjte Csaba által celebrált misének helyet adó, immár menetrend szerint fogolykiváltásra szakosodott Belvárosi templom zsúfolásig megtelt kedd délután, arra egységesen vigyáztak, hogy még véletlenül se kerüljön fel egyetlen olyan felvétel se a közösségi oldalaikra, amelyen Orbán Viktor és Orbán Áron szülei láthatók, a Fideszhez közel álló bulvárlap viszont komolyan kitett magáért.
Ugyan nem idéztem a teljes cikket, mert mindennek van határa, és ugyan a teljes cikkben megjelenik, hogy Orbán Áront és társait nem kabátlopással vádolják igaztalanul és galád módon valakik, hanem egy nagyon súlyos, klasszikus köztörvényes bűncselekmény, konkrétan embercsempészés gyanújával vették őrizetbe őket, és már indítványozták is a letartóztatásukat (a vezetőszár is előkerült a tegnap engesztelő mise óta), ez az információ eltörpül benne a gyermekéért nehéz időkben aggódó édesanya szenvedéseihez képest. Amivé a Blikk ezt a szerintem tisztességes emberekre nézve szégyenteljes, de leginkább megalázó eseményt próbálta átfesteni. Egyáltalán nem függetlenül attól, hogy az ellenzékbe szorult Fidesz-KDNP ugyanezt csinálja. Egyházat, hitet, vallást és az Istent egy csomagban lerántva annak a politikai korrupciónak a szintjére, amelynek árnyéka hosszú éve óta rávetül az Orbán családra.
Igyekszem emberileg nagyon sajnálni Sípos Erzsébetet, aki a gyermekéért aggódó anyaként már csak a hitébe kapaszkodhat, miután a Viktor nevű fia politikai bukásával összefüggésben az Áron nevű fiát utolérte az embercsempészés vádja és a letartóztatás.
Igyekszem tiszteletben tartani, hogy attól, hogy ebben az elég részletesen feltárt, klasszikus bűncselekménynek kinéző ügyben azzal gyanúsítják, hogy a társaival együtt vietnámi állampolgároknak – több mint száz érintettnek – segíthettek schengeni vízumhoz jutni, de még azután is átvertek szerencsétlen embereket, hogy egyébként már nyomozni kezdtek utánuk a hatóságok, Orbán Áront természetesen megilleti az ártatlanság vélelme. Még akkor is, ha az iránta és az édesanyja iránt érzett empátiám szárnyalását némiképp akadályozza ez a tényállás. Sípos Erzsébet fia annak ellenére kért és kapott pénzt vízumra rászoruló embereknek, hogy pontosan tudta: nem fog tudni nekik vízumot biztosítani.
Igyekszem megértő és toleráns lenni ezzel az áldott jó, mélyen vallásos asszonnyal, aki édesanyaként a poklok poklát járja meg ezekben a sötét, kegyetlen időkben, amikor már csak a hitébe kapaszkodhat, igyekszem átérezni, hogy mit érezhet, de valamiért nem járok sikerrel. Talán azért, mert eszembe jut az én édesanyám, akinek soha nem volt olyan úri jó dolga, mint Sípos Erzsébetnek, akinek csak olyan gondjai vannak, amelyek Sípos Erzsébet számára ismeretlenek, de még soha nem kellett azért imádkoznia, mert a kölkei a börtönnel kompatibilis cselekedeteket követtek el.
Empátia és megértés helyett egyvalamire tudok gondolni. Hogy mit érezhetnek azok az édesanyák, akik minden erejükkel azon voltak, hogy becsületes gyerekeket neveljenek, akik a nehézségek, az esetleges nélkülözés és kilátástalanság ellenére mindent megtettek azért, hogy amikor a gyerekeik rossz útra tévedtek, visszarángassák őket a valóságba. Akik nem állta oda biodíszletnek, mézes-mázosan, „nagyon szerethető hölgyet” játszva semmilyen kamera elé megmagyarázni, hogy azok a zebrák nincsenek is ott, ahol látja a fél ország, hogy a családi biznisz meg se történt, de legalábbis nem úgy történt, hogy a 15-20 milliárdos (?) hatvanpusztai birodalmat a becsületes munka hozta össze, nem a semmilyen határt nem ismerő gátlástalanság és tisztességtelenség. Akik nem kerestek felmentéseket a gyerekeik számára, amikor azok eltévelyedtek, hanem attól teljesen függetlenül, hogy mélyen vallásos emberek vagy éppen ateisták, mindent elkövettek azért, hogy visszatereljék őket a jó útra. Sípos Erzsébetnek ez nem sikerült, ő mosolyogva, mézesen, mázosan asszisztált ahhoz, hogy az elmúlt tizenhat év megtörténhessen abban a formában, ahogyan megtörtént. Nem aggódott, nem szólt, mindenben támogatta a gyerekeit. Mindenben, ami földi halandónak eszébe nem jutna.
Pedig van olyan, hogy megbotlik az ember, hogy félrecsúszik valami, hogy rossz társaságba keveredik. De az, hogy az Orbán-rezsim tizenhat éve után, ami alatt rengeteg édesanya nézte végig, hogy a gyereke élete kettétörik, ami alatt számtalanszor nevették ki, rázták le, gúnyolták ki azokat, akik szóvá tették, hogy Sípos Erzsébet miniszterelnök fia az országot a családja tulajdonaként kezeli, hogy nem foglalkozik olyan ügyekkel, amelyek számára kellemetlenek, hogy a klán érinthetetlen, most mindennek a tetejébe még azt is eljátsszák, hogy ők ártatlan áldozatok, és ebben az egyház még mindig partnerük, hatalmas szégyen. Tizenhat évi megalázás után minden tisztességes ember, anya és gyerek újbóli szemen köpése ez az egész aktus. Szégyenteljes és megalázó.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.
Vélemény, hozzászólás?