NEHAZUGGY

És tervezik a fényes szép jövőt

Molnár Bálint | Ma | 8:17

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 700,960 forint, még hiányzik 1,599,040 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A NER utáni első augusztus 20. utáni szépjóreggelt mindenkinek!

Elszálltak a Gripenek, felavatták a tiszteket, volt fényfestés, drónshow és tűzijáték, minden mi szem-szájnak ingere. Az államalapítás idei ünnepe nem csupán abban különbözött az elmúlt tizenhat év hasonló rendezvényeitől, hogy lényegesen olcsóbb volt (hogy mennyire átlátható és korrekt közbeszerzés árán volt olcsóbb, abba most ne menjünk bele), a rangos állami kitüntetések azokra méltó emberekhez kerültek – Cserhalmi Györgytől L. Ritók Nóráig hosszú és már-már megható a sor -, és a közpénzek jellegváltozásának eltitkolásában kudarcot vallott Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátorhoz (ha még emlékszik rá valaki) hasonló figurák nem fontoskodtak-bohóckodtak operatív törzs alakzatban.

Hanem abban is, hogy az állami ünnepség lebonyolításáért felelős, az ország élén álló politikai párt, azaz Magyar Péter miniszterelnök erkölcsileg törpe elődjével szemben, aki az év, a nyár, az uborkaszezon eme időszakában a kellemes langymeleg vízben áztatta habtestét, szakállat eresztett és zabált-vedelt az Adria valamely pontján, és magasról tett az augusztus 20-ára, nem engedte elúszni, hanem uralta a pillanatot. Rátenyerelt, jelen volt, beszédet mondott, a sokáig alapvetően depolitizált ünnepet ő töltötte meg tartalommal, és akkor a Tisza-szigetek margitszigeti találkozójáról nem is beszéltünk. Az, hogy Pócs János (és szerintem nemcsak ő) kikelt magából, amiért diszkóteret csinál a Tisza-kormány a Kossuth térből és jajistenem, nagy elődeink forognak a sírjukban, legfeljebb kellemetlen háttérzajként kezelendő. Semmin nem változtat, a Fidesz suttyóinfluenszereinek gyöngye viszont adott táplálékot, muníciót a rajongóinak.

Bár nem voltam benne a sűrűjében az eseményeknek, az szerintem nehezen vitatható, még ha vitatják is az ügyeletes, pórázvégi vagy éppen az egész napot végigtrollkodó/végigszenvedő, megkeseredett elemek (akiknek abban mondjuk igazuk van, hogy az újraindult közmédia M1 csatornája nem minden pillanatban állt a helyzet magaslatán és nem kicsit volt kínos, amikor a parlamenti díjátadó helyett sikerült a Tisza-szigetek találkozóját közvetíteni), azért alapvetően rendben volt ez, nem nagyon van miért szégyenkezni. Nem mintha egy alkotmányozó többséggel bíró kormánypárttól ne lenne elvárható, hogy megugorjon egy ilyen szervezést, még akkor is, ha ez az első állami ünnepség, amelyet le kellett hozniuk. Sok szép fotó készült, és bár nem lett belőle köztársasági elnök, a Vidéki prókátorként megismert Fülöp Botond ügyvéd Orbán-rezsim elzavarása érdekében kifejtett erőfeszítéseinek elismerése sem maradt el, ami szerintem helyes, bárhogyan is gúnyolódnak ezen a megkeseredettek.

Egyvalami van, ami a kreténkommandó, a valamiről éppen teli orcával, öntudatlanul, de önérzetesen jajveszékelő influenszer-propagandisták, Gulyás Virágok és mások ünneprontásán is túlmutatóan kitakarta ezt a napot, vagy annak legalábbis néhány óráját. Ez pedig természetesen az a pillanat volt, amikor a méltóságos vidéki földesúr és kastélytulajdonos, a vécékefék védőszentje, az ember értékét KIZÁRÓLAG az általa birtokolt javak számosságában, mennyiségében mérő (annyit ér, amennyije van), a harácsoláshoz remekül, a szarból várat építéshez semennyire nem értő, félkész ország félkész állapotban maradásáért felelős Lázár János kirakta azt ő remekül időzített posztját arról, hogy minő elszánásra jutott. A pártja szerint eleve ez volt a terv, a gazdája és főnöke mindent köszön neki. Lázár könnyes-bús, ordítóan hiányos közérdekű bejelentése alighanem valóban nem véletlenül került ki éppen tegnap, amikor egy ország győződhetett meg arról, hogy mások is meg tudnak szervezni egy állami ünnepséget, nem kizárólag csakafidesz.

A kortárs magyar politika egyik, ha nem a legarrogánsabb, országot nem, saját egzisztenciát szerencsére kiválóan építeni tudó figurája néhány ragacsos, csöpögő bekezdésben közölni méltóztatott, hogy ugyan egy évre vállalta a parlamenti fennforgást, de ő inkább már most visszaadja a mandátumát a közösségnek, amelyiktől kapta. Magyarul: azonnali hatállyal bátoran elfut, másképpen szólva: a könnyebbik utat választja, mert meggyőződése, hogy számára van könnyebbik, nyerhető út. Nem hiszem, hogy van bárki, aki nem futotta végig az önmaga hatása alá került maffiózó államalapítást összefosó picsogását, de aki mégse tette, annak tartozom egy fontos információval: nem, az nem volt benne, hogy bocsánatot kérek az elmúlt 25 évért a magyaroktól, és életem végéig vezekelni fogok azért, amit ezzel az országgal tettem. Bűnszövetségben a főnökömmel és a pártommal. Az elmúlt hónapokban főállású munkakerülővé avanzsált korábbi katasztrófaügyi miniszter tehát nem a közpénzből összeharácsolt vagyont, nem a lopott szajrét adja vissza, amit megélhetési közpénzsündörgőként összelapátolt magának egy negyed évszázadon keresztül kizárólag a politikából élve, hanem a mandátumát. Amivel mit csináljunk? Kenjük a hajunkra? Vagy majd örüljünk annak, hogy Szakács Pesta a nevére veszi?

Szerintem az ország elsöprő, kormányváltó többsége magasról tesz Lázár mandátumára, a kérdés az, hogy miért van az az érzésünk, hogy Lázárnak az az érzése, hogy 51 évesen most szabadon új életet kezdhet? Hogy csak simán lapoz egyet és az elmúlt hónapok parlamenti munkakerülése alatt felhalmozott energiáját és munkavágyát most új dolgok tanulásába fekteti, új feladatok és kihívások elé áll, mert a megújulást nemcsak a politikában és a pártban kell elkezdeni, hanem saját magában is. Miféle megújulásról pofázik egy olyan alak, aki után csak a semmihez nem értő pusztítás füstölgő romjai maradtak?

Az legyen a hívei problémája, beszéljék ők meg magukkal, hogy miközben a pártjuk reggeltől estig a tiszás önkényről delirál és arról, hogy ők, a nemzeti oldal megvédi a sajátjait a tiszás önkénytől, ez a sunyi, korrupt figura éppen az önkényt hozza fel bátor elfutása egyik indokának a három közül. Nyomják le ők a saját torkukon és emésszék meg, hogy ez így hogy áll össze? Hogy ha a Tisza ma nem más, mint jogfosztás, hamis vádak, alaptalan feljelentések, koncepciós perek, megalázás és politikai leszámolás, ha annyira súlyos a helyzet, hogy már látszanak a távolban a zátonyra futtatott ország és a káoszba fullasztott társadalom körvonalai, akkor a nagypofájú fröccsöntött gróf miért most dobbant, miért most keres magának új kihívásokat, miért most adja vissza azt a megbízást, amit a közösségtől kapott. Engem pont nem érdekelnek azok a találgatások, hogy vajon Lázár főnöke egészen pontosan milyen formában számít a beosztottja tapasztalatára, elkötelezettségére és bajtársiasságára a jövőben és hol (biztos nem ott, ahol a Rogánéra és a Mari néniére), hanem hogy ezek a bestiális bántalmazók az üldözött vad szerepébe préselődve egyáltalán tervezik a jövőt. Szerintem nem érdekes, hogy mi áll valójában emögött a lemondás mögött (majd megfejtik a mindenhez értő Coelhók), hanem hogy úgy tűnnek el rendre szem elől, hogy közben tervezik a fényes szép jövőjüket. Tele vannak ambíciókkal és cselekvési kényszerrel. A többit majd a kolléga, én kissé elragadtattam magam, pedig nem ez volt a cél, de ahogy eddig is, ami kimaradt és fontos, az később lesz.

További békés, pihenésben gazdag hétvégét kívánunk! Köszi mindenkinek, aki 20 nap alatt összedobta havi működési költségeink 30 százalékát. Erre fényes jövőt építeni nem lehet, de lesz ez még így se. Csáó!

Támogasd a Szalonnát

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!