NEHAZUGGY

Eredmények és aggályok

Csodálatos jó reggelt, élményekben gazdag hosszúkás hétvégét mindenkinek!

Tegnap elfelejtettem szólni, nem mintha bárki rá lenne szorulva a jótanácsaimra, hogy nem érdemes pár nap miatt megőrülni és az éhezők viadalát életre keltve, mindenkinek a tyúkszemére és a talpára rálépve hazavinni a bevásárlóközpontot. Ahogy drága barátunk mindig mondta, ugyanaz az egy gyomor áll rendelkezésére az embernek ünnepnapokon is, mint hétköznapokon, tök felesleges minden sátoros ünnep és hosszú hétvége előtt közelharcot vívni a táplálékért. Kétségtelen, hogy kvázi ez is a magyar kultúra része, de attól még igaz, hogy abszolút hülyeség. Úgyhogy ehelyett: Cserhalmi művész úr szavaival élve, Spiró György sikeres darabjára visszautalva én a kevéssé harsány honderűt javasolnám ezzel az ökölbe szorult idegállapottal szemben, ma is aktuálisnak tűnik, hogy a honderű az nagyon ráférne erre az országra. Mármint tisztaság, bölcsesség, jókedv közös dolgaink intézésében. Azt pedig mondanom sem kell, de azért mondom, hogy ha valahol végre jó helye lesz az egyik legmagasabb állami kitüntetésnek, attól függetlenül, hogy pillanatnyilag hány illetéktelen gazember bitorol magas állami kitüntetéseket, akkor Cserhalmi Györgynél a lehető legjobb helyen lesz a Magyar Érdemrend nagykeresztje. Ennek szívből örülök, ahogy a Népszava tulajdonosváltásának is, úgyhogy rá is térek az ünneprontásra.

Miután kiröhögtem magam (nem) a Fidesz nevű bukott kormánypárt parlamenti frakciójának rendkívül eredeti közleményén, amelyben kurvára eredeti módon Facebook-kormányzásként értékelték a Tisza-kormány első száz napját. Jó, nem azt mondom, hogy sükebókáék olvashatnának inkább minket, és akkor nem égetnék magukat hülyeségekkel. Meg azt sem mondom, hogy ebben a honderűtől mentes, ökölbe szorult országban reálisan elvárható, hogy a politikai lövészárkok különböző oldalain állók elismerjék, ha az ellen kivételesen valamit jól csinál. De hogy a 16 évig népet nyúzó párt maradványaitól csak erre az ötlettelen, hazug mantrára futja, ami még nyomokban sem súrolja a valóságot (100 nap elég volt arra, hogy kiderüljön, Magyar Péter és a Tisza Párt hazugságokkal és hamis ígéretekkel nyert választást, kormányzás helyett pedig csak kapkodásra és az előző kormány hibáztatására képes + színészkedés, hergelés, hatalmi önkény), az egyrészt kiábrándító, másrészt kiválóan megmagyarázza, hogy április 12-e után ennyi sok idővel miért nem sikerült még mindig azonosítani a történelmi vereség okait. És ha eddig nem sikerült, akkor nincs az a belső kérdőív, ami ebben csodát tenne.

Mondjuk ahol az állami hírügynökségnek bizonyíthatóan pátérdekek szerint tollba mondó, hírszerkesztési ukázokat kiosztó, retardáltnak kinéző és akként is viselkedő orbánista sajtómindenes a regnáló miniszterelnöktől várja személyesen, hogy az őt elvileg megillető elbocsátási illetményét kifizesse, ott a legnagyobb csoda sem segít. És ne is segítsen. A választási nyuszimotoroktól az ukrán pénzszállítók kirablásáig (amelyben a NAV bűncselekmény hiányában megszüntette az ukrán pénzszállítókkal szemben indított, pénzmosással kapcsolatos eljárást, amit amúgy elrendelni sem lehetett volna, vagyis Orbánék hazudtak, ezért szorul a hurok, Gyurcsány Hajdu Jancsi) minden büdös, és a bűnözés bűzét árasztja, amihez a Fidesznek köze volt. Minden. Ha valaki szándékosan akarná túlszárnyalni őket, és direkt arra koncentrálna, hogy szolgálat helyett minél többet ártson a hazájának, ezt a tizenhat évet akkor se tudná überelni, ha Kubatov ma délután töredelmesen bevallja, hogy valóban nem arra kapta azt a 25 ezer millió forint állami támogatást a Fradivárosra, hogy több mint 11 ezer millió forintot 38 futballista játékjogának megszerzésére költsön, ezért vállalja a felelősséget, mert ugyan ezzel dörgölőzik most alázatosan, a taknyán csúszva az illetékes államtitkárhoz, egyáltalán nincs minden rendben.

Csakhogy ha már itt ünneprontást emlegettem – és akár el is lehet engem küldeni melegebb éghajlatokra emiatt -, szóvá kell tennem néhány dolgot. Már csak azért is, mert nem gondolom azt, hogy ha egy bírálhatatlan szektát lecserélünk egy másik bírálhatatlan szektára, akkor előrébb leszünk. Nem hiszem, hogy ha a Tisza minden gyanús, rosszul festő, nem igazán megmagyarázható döntését kritika nélkül helyeseljük, és meggyőzzük magunkat arról – mint Kubatov -, hogy minden rendben van, akkor helyesen járunk el. Persze attól, hogy a Fidesz pontosan ugyanolyan folyékonyan hajlítja a valóságot és hazudik ellenzékből, mint kormányon tette tizenhat éven keresztül, természetesen hatalmas eredménye az első 100 nap kormányzásának, hogy elkussolt a moszkovita, pánikkeltő gyűlöletpropaganda, hogy véget ért a rendeleti kormányzás, hogy az ország hozzájut az uniós forrásokhoz, amelyekhez Orbán és sleppje vérkorruptsága miatt nem jutott hozzá, hogy a Fidesz tizenhat éves korrupt beleszarása ellenére nem fogott padlót az ország energiaellátása (sőt, jövő hét közepétől elvileg újra teljes kapacitással üzemelhet a paksi erőmű), hogy a látványos kiadáscsökkentések okán meglódult a gazdaság, nekem ezek mind eredmények. Kétségbevonhatatlan, hatalmas eredmények.

Ugyanakkor szerintem nem túl jó az optikája annak, hogy miközben a miniszterelnökkel az élen következetesen óellenzékeznek meg eszdéeszeznek meg hallani se akarnak arról, hogy mondjuk a Hadházy Ákosok olyan szerepben tűnjenek fel az ország újjáépítési munkálatai körül, amelyekre feddhetetlenségük, tisztességük, morális tartásuk abszolút mértékben feljogosítaná őket, az Orbán-rezsim szekértolói, maradványai, kollaboránsai sok helyen pozícióban maradnak. Annak nem egyszerűen rossz az optikája, mint egy, az Orbán-rezsim uram-bátyám gyakorlatára emlékeztető augusztus 20-i közbeszerzésnek (ezzel kapcsolatban megengedőbb vagyok már csak azért is, mert a 4 milliárd és a 17,5 milliárd között hatalmas a különbség), hanem konkrétan sokkoló, hogy azokkal együtt újul meg egyelőre az M1 híradója, akik korábban a propagandát gyártották. Vagy hogy egy NER-ből örökölt nem szakmai testület szavazhatta meg tegnap, hogy kik kerüljenek a szakma nevében az új közmédia feletti tulajdonosi jogokat gyakorló tanácsba.

Világos. Nehéz, rohadt nehéz terep, nehéz örökség, kényes ügy, egyáltalán nem magától értetődő egy komplett, új, minden gyanú fölött álló garnitúrát előkapni és teljesen új, rendeltetésszerű alapokra helyezni a közszolgálati jellegét elvesztett, gyalázatos pártpropagandagyárrá züllesztett médiát. De ha már nem az volt a döntés, ami eredetileg amúgy elhangzott, hogy beszántják és sóval behintik az egész kócerájt, akkor miért kell erőltetni a szimbolikus újraindulást olyan figurákkal, akik pénzért, egzisztenciáért, fasz tudja, mi mindenért, lementek kutyába, szemet hunytak, asszisztáltak, végrehajtottak, részt vettek a határokon átnyúló nemzetnek a teljes szellemi és erkölcsi sötétbe borításában? Akkor mi a probléma azzal a 482 oldalas MTI-gyűjtéssel, amiből kiderül, hogy az uralkodó párt politikai agendája szerint működött az állami hírszolgáltatás? Ez nem egyszerűen hervasztó és lesújtó, de konkrétan nagyon gáz. Szerintem erről biztosan nem volt szó, a NER-t kiszolgáló szakmai és emberi hulladékok táblán hagyásáról soha nem volt szó.

Nem akarom túllihegni, de ez nagyon rosszul néz ki. Ennél sokkal korrektebb lett volna várni akár október 23-ig, vagy akármeddig, de rendesen csinálni ezt az egészet. Pont azért, mert az volt a mondás, hogy akinek a régi világhoz köze volt, aki tolta az orbáni önkény szekerét, azzal nem lehet új, emberséges országot építeni. Ebben az országban tizenhat éven keresztül rengeteg tisztességes embert aláztak meg embertelenül, tettek mindenféle tiltólistákra, törtek meg egzisztenciálisan, lelkileg, mentálisan. Sokan szenvedtek, de annyira soha, hogy megadják magukat ennek a rendszernek. Ők mit látnak most? Hogy sokan, akik viszont pénzért, egzisztenciáért részt vettek a disznóságokban, a saját honfitársaik lejáratásában, most is ugyanott vannak, ahol a legcsúnyább karaktergyilkosságokat hajtották végre. Nem nagyon érzem a rendszerváltás ízét ennek a dolognak, de majd jobban megerőltetem magam.

Amit mondani akartam a kritikus gondolkodás fontosságának jegyében: a Fidesz soha el nem évülő bűneinek folyamatos napirenden tartása az idők végezetéig indokolt, erre viszont nemigen van magyarázat. Ahogy például arra se, hogy akkor a Radnai-féle Közhang, mint társadalmi egyeztetési platform, az micsoda, ha nem állami, nem tiszás, hanem független platform, de az alapítója a Tisza alelnöke? Ha ezeket a kérdéseket, aggályokat nem lehet szóvá tenni, mert a kritikus polgárt szétszedik a percek töredéke alatt, akkor az nem lesz jó. Pedig 100 nap alatt rengeteg minden történt, ami megsüvegelendő.

Ennyi fért a ma reggelbe, jó pihenést, jó hosszú hétvégét mindenkinek!

Támogasd a Szalonnát

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább