Kedvenc propagandista-áltörténészünk, aki Napi Mari Facebook-rovata és egyéb hiánypótló közszereplései révén szolgálja tovább a bukott miniszterelnököt, egy jó hét fáziskéséssel közel engedte magához a nógrádi erdőben elásott milliárdokat. Nem azért, hogy megrökönyödésének adjon hangot azzal kapcsolatban, hogy Magyarország a maffia számára fontos kutatási terepként híresült el az elmúlt tizenhat év szivárgó mocskának köszönhetően, hanem természetesen azért, hogy a szövevényes ügy kapcsán beleálljon a miniszterelnökbe és a „csicskamédiájába”.
Schmidt Mária konkrétan a tényellenőrökbe állt bele, kiemelten a Lakmuszt, mint általa idézőjelben emlegetett tényellenőrző portált vette a vitriolba mártott, hepciáskodó tollára, és arra panaszkodik, hogy „csak olyan tényellenőrzésük van, amiben az ellenzéket ellenőrzik.” A milliárdos unortodox történész néhány példát is hoz arra, hogy mi mindent nem ellenőrzött szerinte a portál, és levonja a keserű konzekvenciát:
„Egyértelmű tehát, hogy a jelenlegi hatalmat nem akarják ellenőrizni. Hiába van most a Tiszánál a közhatalom, a negyedik hatalmi ág ennek a kormánynak az ellenőrzésével nem foglalkozik. Miért is tenné? Ők nem tényellenőrök, hanem drukkerek.”
Egyetértek Schmidt Máriával, akinek oly sokan másokhoz hasonlóan csak szelektíven maradt meg az elmúlt tizenhat év, amikor a tényellenőrzést a főnöke és a rezsimje tüzes vassal, külföldi ügynökvádakkal, bérencezéssel és poloskázással üldözte. Akkor mintha Napi Marinak is herótja lett volna a független sajtótól, presskukac és egyéb jeligékre. Amúgy igaza van, még ha az ő szájából hiteltelen fröcsögésnek is hat. Szerintem minden tényellenőrző, magát komolyan vevő sajtóorgánum az ideológusasszony tanácsai nélkül is tudja, mi a feladata. Vannak viszont olyan elmaradások a tények megismerését illetően, amelyeket be kell hozni tizenhat év tömény átláthatatlan korrupciós kormányzás után.
Itt egy friss példa, csupa tényeket tartalmaz és közvetetten kapcsolódik az Orbán-kormányt számos hivatalos külföldi látogatására – mai napig nem tudni, milyen minőségében – elkísérő Schmidt Máriához. Hogy esetleg nem-e tudja-e, hogy ha már ilyen ocsmányul vénült Havasi Bertalan azon állítása, hogy Orbán magánprogramjai sosem keveredtek az állami programokkal és külföldi utazásai során napidíjat egyetlen egyszer sem vett fel, akkor hogyan sikerült tíz év alatt 723 millió forintot elégetni a magyar adófizetők pénzéből olyan EGYÉB KÖLTSÉGEKRE, amelyeket egyetlen hivatalos külföldi látogatás sem indokolt? Vagy ha igen, akkor rohadtul nem közpénzből.
Miért szórt el Orbán Viktor és sleppje Brüsszelben több mint 30 ezer forintot (84 euró) egy erővágóra?
Milyen alapon vásároltak Erdélyben nagyjából 750 ezer forintért egy elektromos sütővel felszerelt gáztűzhelyet?
Miért a magyarok pénzéből szereztek be Vietnámban hűtőtáskát, Krakkóban CD-ket és CD-lejátszókat?
Abu-Dzabiban miért a magyarok 75 ezer forintjából vásároltak muszlim női viseleteket?
Amikor a Vatikánba látogattak XIV. Leó pápához, az Orbán-lányok számára miért 110 ezer forint közpénzből vásároltak fekete fejfedőket?
Hogy lehet az, hogy a Mar-a-Lago-Clubban 270 ezer forintot szórtak el ajándékokra?
Hogy fért rá a pofájukra Buenos Airesben közel másfél millió forintot otthagyni egy vacsorára?
Ja, hogy milliárdoséknál ez nem ügy, micsoda földhözragadt proletárság már ilyen apróságokon fennakadni. Csakhogy bár az ország éves költségvetéséhez képest valóban aprópénzekről van szó, de az emberek többségének szerintem kinyílik az erővágó és a gáztűzhely a zsebében ettől az arrogáns, pofátlan tempótól, hogy fel sem merült, hogy ezeket a huncutságokat esetleg saját zsebből, az adózott jövedelmükből fedezzék.
Igen, a negyedik hatalmi ág feladata a mindenkori kormány ellenőrzése, de mindenek előtt el kellene számolni ezzel a mocsokkal. A kettő nyilván nem zárja ki egymást, csak amikor az emberek azt látják, hogy az amúgy is milliárdosra hízott Orbán família még az utolsó fejfedőt is közpénzből vásárolta meg, mert megtehette, majd éveken át titkolta a közpénzszórásait, mert megtehette, akkor nem azért szorul ökölbe a keze, mert a Lakmusz nem arról írt tényellenőrző cikket, amiről Schmidt Mária szerint javallott volna, hanem azért, mert az nem maradhat annyiban, hogy havonta az éves fizetését költötték saját magukra. Mert éppen nagyon kellett egy erővágó vagy egy gáztűzhely vagy egy cuki szuvenír vagy a kaviáros kurvaélet.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.