NEHAZUGGY

Az európai kultúra ennél sokkal összetettebb

Lázár Gergő | Ma | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 612,810 forint, még hiányzik 1,687,190 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy híres filozófus, Martin Buber mondta: egy kultúra addig él, amíg táplálkozni tud abból az éltető forrásból, amelyből valaha megszületett. Az európai kultúránkat mindenekelőtt a kereszténység tette termékennyé. Az a meggyőződés, hogy az ember nem egyszerűen egy okos állat, hanem a Teremtő Isten végtelenül szeretett gyermeke, remekműve. Az a meggyőződés, hogy az erkölcsi törvény jó, nem akadály, a boldogulás egyetlen hiteles útját mutatja. Az a meggyőződés, hogy van bűnbocsánat és megváltás, van örök élet.

A kereszténység tette igazán széppé és gazdaggá az európai kultúrát. Addig van jövőnk, amíg ebből a forrásból meríteni tudunk. Ahogyan Izajás próféta mondta: ha nem hisztek, nem maradhattok meg.

Ha Európa eldobja ősei hitét, akkor ennek a kultúrának vége. Addig van jövőnk, amíg ebből az éltető forrásból meríteni tudunk.

Székely János püspök az, akinek a véleménye talán az egyik legritkábban zavar a katolikus egyház berkeiből. Ő tényleg az az ember, aki sokszor kiállt az emberi méltóság mellett, és nem pártérdekeket helyezett előtérbe. Ettől függetlenül vitatkoznom kell a fenti megállapításával, mivel azt nem találom valósnak. Különösen a gyakorló keresztények, akik az identitásukat a hitükkel, vallásukkal azonosítják, szokták/szeretik azt hangoztatni, hogy az egyház és a vallás nélkül ma Európa nem lenne ugyanaz. Nos, ez könnyen lehet, hogy igaz, de kénytelen vagyok mindig arra is emlékeztetni, hogy aki azt gondolja, hogy az egyháznak kizárólag jó dolgokat köszönhetünk, az megint csak téved. De erre most ne is térjünk ki, hiszen megtettük ezt már korábban többször is, most foglalkozzunk azzal, hogy Székely szerint a kereszténység tette termékennyé az európai kultúrát, és pont ezért szükségünk van erre a hitre, mivel annak hiányában a kultúránk is megszűnik.

Nem is érdemes megpróbálni cáfolni. Igen, Európa komoly múlttal rendelkezik, amelyben a kereszténység ugyan valóban szerepet játszott, de messze nem ez volt az egyetlen formálója a kultúránknak. Hiszen ha valaki ezt állítja, az megfeledkezik a római vagy görög civilizációkról, vagy éppen a felvilágosodás idejéről. Megfeledkezik arról, hogy a legtöbb országban már a kereszténység megjelenése előtt is volt számtalan tradíció, amelyek nagy részét aztán persze az egyház eltörölte és saját ünnepet helyezett ugyanarra a időpontra. Számtalan olyan dolog van, amelyeknek semmi közük sem a valláshoz, sem pedig az egyházhoz, mégis Európa alapját jelentik. A demokrácia, a filozófia, vagy a tudományok egyáltalán nem az egyháztól érkeztek sőt, ezek ellen próbált mindig is harcolni az egyház, mivel veszélyben érezte a hatalmát. Lehet, hogy vannak olyan aspektusai az életnek, amelyet az egyház képes volt befolyásolni, de talán nem az élet legfontosabb aspektusait.

A ma is érvényben lévő törvények jó része a római időkhöz vezet vissza, amelyhez az egyháznak megint csak semmi köze nem volt. Mint ahogy a tudományok fejlődéséhez sem, amelyet sokszor tűzzel-vassal üldöztek, mivel veszélyben érezték a saját kitalált világképüket. Ezért égettek el máglyán olyanokat, akik ma már tudományosan elfogadott tényeket közöltek egy olyan időszakban, amikor még az egyház volt az egyik leghatalmasabb vezető intézmény a legtöbb országban. Az egyháztól engedélyt kellett kérni igen sok mindenhez, hiszen szinte királyokként viselkedtek az egyházi vezetők. Valóban gyönyörű templomokat és katedrálisokat építettek azoknak a pénzéből, akik sokszor alig voltak képesek elegendő pénzt összegyűjteni ahhoz, hogy élelmet tudjanak tenni a családjuk asztalára. Ez azonban soha nem hatotta meg az egyházakat, nekik templomok és katedrálisok kellenek, hogy az aranyszobraikat elhelyezhessék. Számtalan esetben, amikor az egyház megmutathatta volna, hogy valóban az élet szentsége, az elesettek védelme a legfontosabb számára, valahogy mindig volt más, fontosabb dolga. A háborúk és elnyomó diktátorok ellen szinte soha nem emelték fel a szavukat, mivel sok esetben paktumot kötöttek ezekkel a tömeggyilkosokkal. Ameddig hasznosak voltak az egyház számára ezek a kapcsolatok, addig természetesen nem is gondoltak arra, hogy ez talán nem helyénvaló, aztán amikor egy-egy diktátor végül elbukott, akkor úgy tettek, mintha nekik semmi közük nem lett volna az egészhez. Mert ők a szeretet és béke képviselői. Kár, hogy ez az elmúlt évszázadokban nem volt annyira érvényes. Én úgy vélem, hogy az európai kultúra jelentős része az egyház megjelenése ellenére is képes volt fejlődni, ami nagy szó, hiszen valóban sok mindent megpróbált az egyház annak érdekében, hogy a sötét középkorban marasztaljon mindannyiunkat.

Már csak ezért sem hiszem, hogy olyan nagy baj az, hogy sokan hátat fordítottak az egyháznak. Itt még csak nem is a hitről van szó, vagy arról, hogy valaki letette volna a Bibliát, hanem inkább arról, hogy azt inkább saját maguk élik meg, az egyház bármiféle iránymutatása nélkül. Viszont az élet jelentős területein a vallás már nem jelenik meg, mivel annak fontossága jelentősen csökkent az idő múlásával. Ezt el kellene fogadnia az egyháznak, és ahelyett, hogy mindazokat kárhoztatja, akik elfordulnak a vallástól, inkább elgondolkodhatnának azon, hogy az emberek többsége vajon mégis miért fordított hátat nekik? Valami oka csak van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!