NEHAZUGGY

Amikor jó magyarnak lenni

Lázár Gergő | Ma | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 320,338 forint, még hiányzik 2,679,662 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egészen elképesztő az, aminek szemtanúi lehettünk az elmúlt napokban. (Még mindig) azzal van tele a hazai és külföldi sajtó, hogy az újonnan megalakuló, hamarosan hivatalba lépő magyar és Magyar-kormány mennyire menő. Igen, talán ebben az összefüggésben idiótán hangzik ez, de amikor azzal van tele a sajtó, hogy milyen viccesen táncol az egészségügyi miniszterünk, vagy azzal, hogy miként állt be DJ-nek az ország első embere, Magyar Péter, akkor nehéz másról beszélni, mint menőségről. Argentínában ez a menőség azt jelentette, hogy a jelenleg is államelnöki pozíciót betöltő Javier Milei egy láncfűrésszel jelent meg a győzelmi színpadon, a mozdulatait pedig olyan nagyszerű emberek vették át, mint például Elon Musk. Donald Trump pedig manapság arról ismert, hogy képtelen összefüggő mondatokat helyesen elmondani, vagy éppen szavakat helyesen kiejteni. Ez még csak nem is az ember korával függ össze, mint inkább a mentális állapotával, amely – hála az égnek Magyar Péter és miniszterei – esetében rendben van. Legalábbis elsőre egészen biztosan úgy tűnik.

Olyan üzeneteket kapok a mai napig külföldi ismerőseimtől, hogy elsősorban ahhoz gratulálnak, hogy sikerült Orbán Viktort leváltani 16 év után, másodsorban pedig ahhoz, hogy egy olyan kormány került hatalomra, amely legalábbis első ránézésre végre visszaviheti Magyarországot az Európai Unióba. Az, amit napok óta láthat az ember Budapesten – vélhetően persze nem csak itt, de nyilván ez kerül be a hírekbe – az konkrétan rendszerváltás, amely talán még az 1989-es rendszerváltásnál is komolyabb közösségi, társadalmi élmény. Ezt már csak azért is mondom, mert abban az időben pontosan tudni lehetett, hogy változás következik, nem csak hitték sokan, hanem konkrétan tudták is, hogy a szovjetek ki fognak vonulni, mivel a Szovjetunió meggyengült. Ehhez képest Orbán bukása messze nem volt annyira előre borítékolható (és ezzel nem akarom megsérteni Hann Endrét). Sokan persze hitték és remélték, hogy be fog következni az, ami végül bekövetkezett, de arra semmiféle valódi garancia nem volt. Arra pláne nem, hogy ekkora mindent elsöprő győzelem lesz. Elnézve Orbán reakcióját a vereségre, könnyen lehet, hogy még a hozzá legközelebb állók is hazudtak neki, és az utolsó pillanatig hitte, hogy nyerhet. Nehéz ezt elképzelni az elmúlt tizenhat év alapján, de egyáltalán nem lehet kizárni.

Azonban az, ami idén április 12-én történt, az olyan folyamatokat indított el, amelyek alkalmasak és elegendőek lehetnek arra, hogy a teljes rendszerváltás megtörténjen. És nemcsak én látom ezt így, rengeteg olyan riport terjed az interneten, ahol idősebb emberek is, sokszor örömkönnyek között mesélnek arról, hogy még fel sem fogták, hogy pontosan mi történt áprilisban. Hogy Orbán Viktor leváltása sokkal komolyabb következményekkel fog járni, és még nem tudták feldolgozni, hogy valódi rendszerváltás történt. Ezt olyanok mondják, akik megélték az 1989-es rendszerváltást is. Azt az időszakot, amikor az ország lehetőséget kapott arra, hogy örökre megváltoztasson mindent. Hogy végre demokratikus keretek között döntsön a sorsáról, és olyan kormány(oka)t bízzon meg az ország vezetésével, amely(ek) képes kiépíteni a független jogállamot. Így utólag visszanézve persze kérdés, hogy ez mennyire sikerült, hogy vajon éltünk a lelehetőséggel, vagy sikeresen elszalasztottuk azt.

Nekem az a véleményem, hogy még ha volt is lehetőségünk arra, hogy kiépítsük a demokráciát, valójában kudarcot vallottunk. Ugyan az első években még volt igénye arra, hogy egy olyan kormány kerüljön hatalomra, amely valóban az emberek érdekeit képviseli, azonban idővel eljutottunk oda, hogy az emberek többsége egy erős, karizmatikus vezetőt akart. Ez a vezető pedig az az Orbán Viktort lett, aki korábbi demokratikus elveit feladva – már ha ez nem álca volt már akkor is –, a teljhatalomtól megrészegülve egy olyan autokráciát vagy inkább féldiktatúrát épített ki az EU szívében, amelyet azóta is sokan szinte tátott szájjal bámulnak. Donald Trump Orbántól tanult számtalan dolgot, ezt nehéz lenne tagadni, de szerintem még akár a véreskezű Erdogan is ellesett néhány trükköt Orbántól. Az unió évekig nem tudta, hogy mitévő legyen, aztán idővel megtalálta a módját annak, hogy kifogja a szelet Orbán vitorlájából. Azt nem mondom, hogy megpecsételte a rendszer jövőjét, de úgy hiszem, hogy a pénzcsapok elzárása, a megindított jogállamisági mechanizmus is játszott némi szerepet abban, hogy Orbán szavazói szembesüljenek a valósággal.

Viszont szerencsére ez már mind a múlt. Ma már nem Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, hanem Magyar Péter, akinek egy olyan kormányt sikerült összeraknia, amely első ránézésre szinte tökéletesnek tűnik. Nyilvánvalóan ilyen nem létezik, és idővel azért látni fogunk problémákat és hibákat, de jelen állás szerint akkor is egyfajta iránytűje vagyunk Európának, és sokan újra úgy tekintenek a magyarokra, mint egy olyan nemzetre, amely képesek volt elzavarni a saját zsebdiktátorát, és újra megmutatnia a demokrácia iránti, az európai értékek iránti igényét. Ez pedig sokak számára egyfajta reményt nyújt, hiszen most, az európai (nyomokban putyinista) szélsőjobboldal megerősödésével egyre többen tartanak attól, hogy rossz irányba haladunk, és már remény sincs arra, hogy ez megváltozzon. Magyarország viszont most azt bizonyította be, hogy igenis van remény, hiszen még mi is, 16 év után is képesek voltunk arra, hogy az elképesztő propaganda ellenére is egy olyan döntést hozzunk, amely sokak számára korábban elképzelhetetlen lett volna. Most van az az időszak, amikor jó magyarnak lenni. Ritkán mondhatott ilyet az ember, de úgy vélem, hogy most ezt mindennél büszkébben megteheti.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!