Ez a választás – hogy mondjam – erkölcsi fölébredése a magyar választópolgároknak. Világossá tették, hogy itt egy ember, aki meglopta a tizenhat éves álmaikat. Hát 16 évvel ezelőtt arról volt szó, hogy Magyarországon demokrácia, átláthatóság, felelősség, szabadság és hasonló értékek fognak majd érvényesülni. És jön egy ember, aki becsapja őket áprilisban, eltitkolja az ország helyzetét, szerintem még jogszabályokat is sért, és egyébként utána a szemükbe nevetve azt mondja, hogy hát lehet, hogy ti őszinteséget, a pártállami rendszer után egyenes beszédet, felelősséget vártatok a korábbi felelőtlen politika helyett, de most más idők vannak. Mert én hazudok nektek, becsaplak benneteket, és ti engem ezért nem tudtok felelősségre vonni. Most erre mondták az emberek azt, hogy na, álljon meg a menet. Lehet, hogy az álmainkat ellopták, de az eszünket nem. És igenis még várunk valamit a magyar demokráciától, és meg fogjuk ezt erősíteni a döntésünkkel.
Üzenet a múltból, jó reggelt a jelenben! A jelen pedig azért jelen, mert nem a múlt (Kósa-képlet), a tükörbe nézés pedig bátorság, jellem és gerinc híján ismét elmarad. Fájdalom és üresség? Na, az bennünk is van, igaz, hogy mi nem vittük haza egy tizenhat éven át folyamatosan üzemelő futószalagon azt, amit másoktól, a bizalmukkal minket felruházóktól eltulajdonítottunk, hogy aztán könnyes szemmel mondjuk bele a mikrofonállvány szerepét betöltő „kisasszony” szemébe, az ország szemébe, hogy amúgy soha nem tűrtünk semmilyen korrupciót. Valóban, így is lehet mondani. Orbán Viktor nem tűrte soha a korrupciót, ezért ő maga felügyelte, menedzselte.
Láttam, hogy a legtöbben úgy értelmezték azt a jelenséget, ami a Patrióta nevű pártkanálison tegnap este történt nagyjából keserves 50 percben, hogy a vasárnapi kétharmados vereség után először szólalt meg hosszabban, azaz adott interjút a bukott miniszterelnök. Szeretném jelezni, hogy semmi ilyesmi nem történt, semmilyen interjúról nem volt szó. Magyarország mindenkori első számú bántalmazója próbált empátiát ébreszteni maga iránt, és a saját hatása alá kerülve delirált hosszasan arról, hogy miképpen az elmúlt 16 évben mindig is leszarta őket, úgy a mindenkori legnagyobb választási veresége után is leszarja a választópolgárok erkölcsi fölébredését. Egy dicstelenül megbukott autokrata bukást tudomásul venni nem hajlandó dicstelen, magyarázkodásnak is gyenge monológját láttuk, hallottuk. Azt, amihez szokva van, és amit bárhol máshol is elmondhatott volna, akár egy tükör nélküli szobában is, pont olyan üresen és fájdalmasan csengett volna közel két évtized népnyúzás után.
A tekintélyétől és minden maradék méltóságától az elmúlt hónapokban végletesen megszabadult ember egyetlen kormányzati kudarcon kívül (Paks II-t nem építették meg hamarabb, vagyis egyáltalán nem építették meg) mindent rendben talált saját magával kapcsolatban, most meg úgy vállalja a felelősséget „szőröstül-bőröstül” a vereségért, hogy teljes megújulást hirdetett, a töredékére zsugorodott frakciója lecserélését lebegtette (ebben a helyzetben nem azokra az emberekre van szükségük a frakcióban, akik a pártlista alapján bejutottak a parlamentbe), és közölte, hogy akkor inkább marad. Olyan nagyot nem tudott bukni, hogy úgy érezze, vasárnap este le kell mondania. Szóval mindent másképp kell csinálni, meg kell újulni, ennek pedig az a módja, hogy minden marad a régiben. Felesleges azzal turnézni (lásd: Ferencz Orsolya), hogy a Fidesz bizonyos részeit ki kéne vágni ahhoz, hogy újra erősek lehessenek, az öncsonkolás nem megoldás, ne marcangoljuk magunkat (lásd: Takács Péter volt egészségügyi államtitkár), mindent jól csináltunk, most inkább összetartásra van szükség.
Félreértés ne essék, nincs túl sok relevanciája az állampártból középpárttá zsugorodott Fidesz belügyeinek, egyáltalán nem országos közügy, hogy Orbán Viktor mekkora sebességgel óhajt végigmenni az elgyurcsányosodás útján. Talán még az se a mi problémánk, hogy miután átverte a saját szavazóit, azt hazudta nekik, hogy győznek, most újra magukra hagyta őket. Annyit tudott mondani nekik, hogy jól döntöttek, viseljék méltósággal a bukást, mert ők az igazi hazafiak, ők a nemzeti oldal, de egyetlen szót nem pazarolt az érdemi magyarázatra, hogy mi a fasz történt. Ezt még a nyilvánosan önmarcangoló Bayer is felismerte, aki szerint a Fidesz törzsbázisának nem elég azt mondani, hogy na most akkor hajrá, kezdjük elölről a munkát, hanem azért valamit az okokról, meg a hibákról, meg a hibák kiküszöböléséről is kéne mondani. Hát kedves lovagkeresztes fröcsögő úr, erre nincsenek válaszai a gazdának, és tartok tőle, hogy nem azért, mert még időre van szüksége, hogy elemezzen és önkritikát gyakoroljon, hanem mert képtelen és alkalmatlan a tükörbe nézésre.
Az, hogy a sajátjait hogyan veri át a Fidesz és Orbán, az nem a mi problémánk. Ha ők beveszik, hogy a főnök nem tudta, mi lesz az eredmény, miközben már JD Vance balján is jelezte az enyves kezével, hogy hát, fasz tudja, hogy nyerünk-e, oké. Ha beveszik, hogy semmit nem érzett a félig spontán pártgyűlésein helyszínről helyszínre detektálható sűrű és félreérthetetlen népi elégedetlenségből, hát vegyék be. Az más kérdés, hogy azok, akik földhöz vágva érzik magukat Bencsiktől Gajdicsig, Bayertől Bohárig, nos, nekik kellene tülekedniük az első sorokban, hogy Viktor, bazmeg, takarodj. De a szekta azért szekta, mert ott ilyet nem lehet. Bár azért nem akarom elkiabálni: ha ingyen kell szeretni a pártot, nemzetinek és hazafinak lenni, őrizgetni a nemzeti vívmányokat, vinni a zászlót, és simogatni a bukott népvezér egóját, az azért elindíthat bomlási folyamatokat. Tán már el is indított. És nem csak a feláldozható Szalai Vivienek páros lábbal feláldozására gondolok, akikkel elvitetik azt a balhét, amit a vezérigazgató, a programigazgató, a főigazgató pont ugyanúgy nem visz el, ahogy a legmagasabb szinten ülő, a bukásával szembenézni nem hajlandó népvezér se hajlandó elvinni a balhét. Mintha az elmúlt évtizedben mit sem tudtak volna arról, hogy miféle hírhamisítás, péniszszakértésbe tekert lejáratás, félretájékoztatás, karaktergyilkosság, hazudozás megy hiteles tájékoztatás címszó alatt.
Az viszont rohadtul közügy, hogy a hatalom cuccáról lejönni képtelen bukott népvezér nem hajlandó szembenézni a magyar választópolgárok erkölcsi fölébredésével, amit valamiért istenítéletnek nevezett tegnap este. Az önreflexió fosszíliája nincs meg benne arra nézvést, hogy az elmúlt tizenhat évben nem 2,3 millió embert lopott meg, vert át, hanem azt a 3,3 milliót is, amelyik ítéletet mondott fölötte, miközben azért szakított szét családokat, hajszolt háborús halálfélelembe tömegeket, hogy ő hatalomban maradhasson. És erre gecire kevés azt mondani, hogy soha nem tűrted a korrupciót. Vasárnap nem istenítélet, hanem népítélet született, és híre-hamva nincs az ezzel kapcsolatban elvárható egyenes beszédnek és felelősségvállalásnak, miközben a NER oligarchái pániküzemmódban mentik ki a vagyonukat az országból. Erre nem válasz az, hogy hát lehet, hogy a luxizás szerepet játszott a Tisza kétharmados győzelmében, de ugorjunk, mert az önmarcangolás, öncsonkítás nem segít.
Nem, ami biztosan nem segít, az a hazudozás folytatása. Már többszörösen, sokszorosan megfizettük a hazugság árát. Az nem segít, ha Szijjártó Péter 16 év intézményes lopásai, gyűlöletkeltő arroganciája, tömegpszichózist generáló gátlástalan hazugságai után, egy rohadt nagy választási bukás után hajlandó szóba állni a másik oldallal, hajlandó interjút adni a másik oldalnak. Egy dolog segít: ha a Fidesz vezérkara bocsánatot kér az országtól, és vállalja a felelősséget az általa elkövetett bűnökért. Büntetőjogi és erkölcsi felelősséget. Minden más csak a tizenhat éve tartó agónia meghosszabbítása.
***
Akinek belefér, hogy lehetőségeihez mérten alkalmi vagy rendszeres támogatással, akár csak egy inflációval sújtott kávé árával, kérjük, tegye lehetővé, hogy ezeket a történelmi időket dokumentálni tudjuk. Minden adomány segít. A PayPal, a Stripe és a banki átutalás lehetősége él, IDE KATTINTVA elérhető. Mindenért hálásak vagyunk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.