NEHAZUGGY

Nem olyan bonyolult megtalálni a felelősöket

Optimizmust és verőfényt, jó reggelt mindenkinek!

Azt hittem tegnap reggel, milyen vicces vagyok az iratmegsemmisítő választási vereségről szóló gondolatmenetem iratmegsemmisítésre vonatkozó részével, pedig egyáltalán nem. Hármat már aludtunk a vasárnap esti eufóriára, de tisztán látszik, hogy semmi túlzás nincs abban, hogy itt egyesek rohadtul nem értik, hogy mi történt vasárnap, és pontosan mennyire súlyos rájuk nézve, ami történt. Jellemzően pont azok nem értik, akiknek a legjobban kellene érteniük, akik a legnagyobb pofával, magabiztossággal és arroganciával közlekedtek itt az elmúlt 16 évben.

Hagyjuk is a kaméleonként átváltozó közmédiát, ahol csodával határos módon pillanatok alatt eszükbe jutott a közszolgálatiság definíciója és kedden már úgy néztek ki a híradók, olyan információk fértek beléjük és maradtak ki, hogy el tudom képzelni: a nézőik most sokkos állapotban kóvályognak a létben, és semmiből semmit nem értenek. Azért nekem kicsit nagyobb elvárásaim vannak (akkor is ha senkit nem érdekel) a mindenkori közmédiával szemben, mint hogy másfél, vastagon végighazudott, a propagandával szemben védekezni nem tudó milliókat súlyosan bántalmazó, manipuláló, egyenesen terrorizáló üzem pusztítását ne lehessen egy gombnyomással megúszni és ne kelljen már hasra esni attól, hogy mivel már nemigen van más választásuk – megbukott a Don -, hát behívják a leendő miniszterelnököt interjúra.

De a megsemmisítésre visszatérve: szerintem paradox módon a március végén, választás előtt két vadiúj, e célra használható masinát beszerző Sanyi bácsi, nyugdíjas rendőr és mostanig örökös belügyminiszter például alighanem pontosan érti, hogy mi történt ráadásul a csúnyán elbukott Takács Péter egészségügyi államtitkára örökbecsű diagnózisával élve nincs ebben semmi rendkívül, hiszen Bazmeg, elromolhat bármi, amit használnak! Mint ahogy tegnap a Telex-ATV-tengelyen váratlanul feltűnő és ott hosszasan, ámde félszájjal, óvatosan háborgó, megvilágosodást imitáló (karrierjobboldaliak, mesés gazdagodások, a nemzeti oldal testéből kitépendő felelősök) űrispán asszony, Ferencz Orsolya is érti már így utólag, hogy mi történt. Az más kérdés, hogy most is maszatol, most sem mond konkrétumokat azon kívül, hogy Bazsi kampányfőnök beszorult a visszhangkamrába, és ahogy Orbán Viktort ismeri, ő nagyon szívesen jár olyan helyekre, mint a Telex (!!!), vállalja a felelősséget, válaszol a kérdésekre, úgyhogy csak annyi a feladat, hogy meg kell hívni. Azt is leszarom, hogy miután a Gábor nevű testvére beleállt az aranyszájú lovagkeresztes Bayerbe, akinek a penetráns stílusa szerinte hozzájárult az állampárt vereségéhez, majd törölte a bátor bejegyzését, Bencsik András nemmunkásőr is összeszedte magát, és kimondta a tutit: Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor. Nemrég még sátánista szektának nevezte a Tisza Pártot és vezércikkben közölte, hogy szeretné pofán verni Magyar Pétert. Ja, a Mészáros Csoport meg versenypiaci munkáltató.

De az, hogy miután három napja eltűnt a színről, és miután már hétfőn arról szóltak a hírek, és azóta is súlyos értesülések érkeztek arról, hogy más közintézmények mellett a moszkovita külügyminisztériumban is folyik az iratmegsemmisítési akció, miután külön is felszólították, hogy hagyjon fel minden iratmegsemmisítéssel, Szijjártó nem előkerül és belenéz a kamerába és válaszol minden aggasztó kérdésre, hanem a sajtóosztállyal megüzeni, hogy nonszensz, felháborító és minden határon túlmegy az ilyen híresztelés, és ő ott se volt, azt se tudja, merre van az 523-as és 524-es iroda, ahol látni vélték. Aki érti, hogy mi történt vasárnap, és mennyire súlyos, ami történt, akinek maradt még némi becsülete és az elmúlt tizenhat évet nem simán egy bűzölgő szarkupacként akarja beleírni a történelemkönyvekbe, az bizonyosan nem sunnyog most is függöny mögött és nem reméli, hogy megúszhatja, ha ugyanabban a stílusban vernyog, mint amikor futott a szekér és következmények nélkül röhöghetett bele Rónai Egon arcába, hogy ő most hallja először, hogy a minisztériumában Dúró Dóra-díjas katonák darálják a sok százmilliárd forintos horkolásgátló géppark közbeszerzési dokumentációját, de majd utánanéz. 2023 júniusát írtuk akkor, és Szijjártó volt megsértődve azon, hogy „bírálták meg bántották” a kormányt a lélegeztetőgép-beszerzések miatt.

Na ebből volt kurvára elég. Az egy dolog, hogy nem volt annyi benne, hogy odaálljon a vereség színpadára vasárnap este, nem elég, hogy három napja sunnyog, de még most is azzal verekszi be magát a hírekbe Szijjártó Péter, hogy bűncselekményekkel kokettál, a tevékenységére terhelő bizonyítékok megsemmisítésén ügyködik. Márpedig nemcsak Hadházy Ákosnak, de nagyon sok, meggyőződésem szerint a legtöbb kormányváltás mellett hangosan és érthetően állást foglaló magyarnak a teljesen jogos, talán az egyik legfontosabb elvárása a felálló Tisza kormány felé: hogy legyen ÉRDEMI elszámoltatás és felelősségre vonás, mert enélkül – ahogy Karácsony Gergely főpolgármester fogalmazott – az országban nem lesz béke. Ha az elszámoltatás ügyében nem teszünk igazságot, baszhatjuk. Ő biztosan tudja, hogy miről beszél, hiszen a korrupció, a népnyúzás és a lélekmérgezés leköszönő, méltósággal megbukni képtelen kormánya az utolsó elkeseredett csapkodásaival éppen ma tervez leemelni újabb 37 000 millió, azaz 37 milliárd forintot Budapest számlájáról.

Az éppen méltósággal visszavonuló, az állatorvosi szakmájához visszatérő parlamenti képviselő nem véletlenül mondta el ezerszer, hogy az igazi rendszerváltás akkor következik majd be, ha a politikai bűnözőket tényleg felelősségre vonják. Senki nem akarja az egyik féldiktatúrát a másikra leváltani, senki nem akar törvénytelen eszközökkel fellépni a jogtiprás ellen, és még csak nem is arról van szó, hogy sokan türelmetlenek, rengeteg a sérelem, és sokan egyszerűen revansot akarnak venni, márpedig ha jogállami, demokratikus megoldásokban gondolkodunk, akkor ez nem két nap alatt megy. De abban biztosan igaza van Hadházynak, hogy Orbán, Lázár, Szijjártó, Rogán és hasonszőrű társaik felelősségre vonása elsősorban szándék kérdése: ha ők nem mennek pár hónapon belül börtönbe, akkor nem lesz rendszerváltás. Ha Orbán beköltözhet Hatvanpusztára, akkor a nép nemigen nézhet majd tükörbe. Másrészt sok mindent le lehet darálni, bármit meg lehet semmisíteni, lehet azt mondani, hogy semmi nyoma nincs annak, hogy ki döntött brutális közpénz százmilliárdok kiszórásáról haveroknak, két napja alapított cégeknek, járványügyi eszközökkel seftelő, az össznépi pánik árnyékában a közös kasszát dézsmáló udvaroncoknak, de a Bencsik-formula szerint nem olyan bonyolult megtalálni a felelősöket. E konkrét esetben: Szijjártó volt a miniszter, minden az ő felelőssége volt. Pont. Igen, az is, amit mostanság pakolt bele a darálógépbe.

Szóval ahogy a propagandagyár okleveles uszítóit, magukat elemzőknek nevező kútmérgezőit, a köz szolgálata helyett a párt érdekében gátlástalanul hazudozó cselédeket is a helyükön kell kezelni (nem, egyáltalán nem kell pofán verni őket), és nem szabad bedőlni annak, hogy most is magyarázzák a bizonyítványukat, mint megannyi Szentkirályi Alexandra, akiknek az ocsmányul és pillanatok alatt megvénült hazugságai még hosszú ideig kísértenek majd minden irányból, úgy nem kellene elmaszatolni a politikai elkövetők felelősségre vonási szándékát és akaratát ilyen-olyan kifogásokkal.

Az teljesen közömbös számunkra, hogy Donald Trump békeelnök már múlt időben beszél az Orbán nevű bukott haverjáról („A barátom volt; ez nem az én választásom volt, de a barátom volt, jó ember, jól kezelte a bevándorlás kérdését. Nem engedte, hogy az emberek bejöjjenek és tönkretegyék az országát”), a Kreml meg egyenesen letagadta, hogy valaha is a barátjuk lett volna, miután már semmi hasznuk nincs belőle („Mi soha nem voltunk Orbánnal barátok”), bár ez is tanulságos abból a szempontból, hogy hova vezet az, hogy valaki beleszorul a saját hazugságai mocskos világába és a teljhatalom mámorában érinthetetlennek képzeli magát, de itt van egy fontos munka, amit el kell végezni ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. Ahhoz, hogy béke legyen.

Utóirat: Nagyon nem szeretem ezt, de szerény szerkesztőségünk nyomására erőt veszek magamon. Arra szeretnék kérni mindenkit, akinek belefér, hogy lehetőségeihez mérten alkalmi vagy rendszeres támogatással, akár csak egy inflációval sújtott kávé árával tegye lehetővé, hogy ezeket a történelmi időket még dokumentálni tudjuk. Meg azért is, hogy Edgar öröksége ne vesszen el. 1 százalékos felajánlásokat nem tudunk fogadni, körömgomba elleni csodaszerek reklámjaival nem akarjuk teleszórni az oldalt, viszont minden apró kis adomány is segít abban, hogy talpon maradjunk. A PayPal, a Stripe és a banki átutalás lehetősége él, IDE KATTINTVA elérhető. Mindenért hálásak vagyunk. Hamarosan folytatódunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább