NEHAZUGGY

Az (irat)megsemmisítő választási vereség után

Felhőtlen jó reggelt mindenkinek, ha egy mód van rá, magunknak is!

Ha valamikor, hát most aztán történelmi időket élünk, összesűrűsödött az idő, a Fidesz iratmegsemmisítő választási veresége olyan sokkoló helyzeteket, reakciókat, történéseket szül, amelyeket tizenhat év után nehezen fog át az ember tudata. Nyilván csak addig, amíg leküzdi a poszttraumás stressz zavart, amit a NER-rabszolgaság alóli felszabadulás váltott ki szerintem emberek millióiból. Legalábbis én azt feltételezem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki mostanság úgy érzi, mintha ez az lenne. Éreznék én ennél jóval nagyobb elégtételt is, szerintem abban se lenne semmi kivetnivaló, de egyelőre az igazi eufória várat magára.

Nyilván nem orvosi diagnózis ez, és semmiképpen nem az elégedetlenség, de hát amikor a közel 150 milliárd adófizetői pénzből fenntartott pártállami média élőben közvetíti a leendő miniszterelnök (aki nem Orbán Viktor) három órás nemzetközi sajtótájékoztatóját élőben, és ott mindenki kérdezhet bármiről, miközben Pócs János – számos elvtársához hasonlóan pofára zuhant ex-képviselő és influenszer a választás másnapján a Partizánban ecseteli, hogy kinek a felelőssége a Fidesz választási veresége, és miért pont az Orbán Viktoré („hát az első ember a felelős, hát ő viszi a bőrét a vásárra, hát ő mögé álltunk be mi, mint katonák”), akkor ennek feldolgozásához azért idő kell.

Mint ahogy az sem kevésbé megrázó, amikor a NER egyik főállású kultúrjanicsárja, az 120 százalékban orbánista Demeter Szilárd, oly sok minden szétveréséért felelős, legutóbb éppen nemzeti kultúrkincsért felelős miniszterelnöki biztosként a gazdáját szolgáló ember arról beszél: ő soha nem szégyellte a kétkezi munkát, vagyis ha Orbán ellenzékből már nem tart igényt a szolgálataira, akkor majd elmegy kétkezi munkát végezni. Ja jó. Az teljesen mindegy, hogy látom, vagy nem látom magam előtt ezt a pillanatot, de azért innen már csak egy lépés, hogy Orbán Viktor két nap múlva azt magyarázza Gulyás Mártonnak főműsoridőben, hogy ő már évekkel ezelőtt látta, mi folyik ebben a rendszerben, és az utolsó pillanatig próbált belülről bomlasztani, de hát nemhogy nem sikerült, de az ukránellenes őrjöngés se az ő ötlete volt, a padlást se akarta kisöpörni, Mészáros Lőrinc őt mindig is zsarolta és pisztolyt tartott a halántékához, ha nem engedelmeskedik.

De ha a hülyeséget félretesszük: azért engem azért érdekelne egy kicsit, hogy például Szijjártóval mi a helyzet és pláne mi a terv vele? Miután az iratmegsemmisítő választási vereség színpadára se állt oda a főnöke és Lázár János mellé, miután másnap készült fotók tanúsága szerint  hóvirágpózba rándulva őgyelgett az oroszok főhadiszállása, a szuverén magyar külügyminisztérium környékén, a főnöke milyen munkának az újrakezdését, milyen újjászervezést jelentett be tegnap este abban a 24 órás csendbe burkolózás után kipakolt videóban, amiben pártja mindenkori legcsúfosabb választási vereségét relativizálta? Vasárnap reggel még az volt a mondás, hogy nagy vereség esetén lemondana a Fidesz elnöki pozíciójáról, és ugyan én rohadtul nem vagyok matematikus (se Mráz Ágoston Sámuel), de ez az összes fideszes kétharmadnál combosabb Tisza-kétharmad még nekem is elég nagy, sőt, nagyon nagy vereségnek tűnik. Vagy nézzük onnan, hogy ahhoz képest, hogy Orbán Viktor 65 egyéni körzet biztos megnyerésével ámította a híveit, akik még vasárnap este 19 órakor is biztosak voltak a Fidesz győzelmében, majd könnybe lábadt szemmel anyázva konstatálták, hogy átverték őket, ez egy nagyon nagy vereségnek tűnik. Milyen munkát szeretnének folytatni, mire hivatkozva szeretnének tovább küzdeni a magyar emberekért? És hol van ebben a történetben Szijjártó Péter, miért kussol, és miért nem cáfolja senki, hogy dehogy darálja ez a szankciós anyagokhoz kapcsolódó dokumentumokat KKM-ben, hát a 300 milliárdos horkolásgátló közbeszerzések dokumentációját se ő darálta le? Függetlenül attól, hogy milyen kormánygépek szálltak fel a választási vereség után, milyen irányba indultak el, és Szergej Lavrov alázatos szolgája nem volt rajta egyiken se.

Tegnap reggel is felvetettem, hogy nem nekem kell bocsánatot kérnem Hann Endrétől, és bár szerintem a Medián méltósággal, emelt fővel, a szakmai integritása csúcsán visszavonuló vezetője jó eséllyel nem tart igényt a közvélemény-kutatói szakmát porig alázó, hitelességét minden lehetséges eszközzel szétverni próbáló, az egész szakmát egyenesen halottnak nyilvánító Gulyás Gergely vagy az őt humoristának nevező Orbán Viktor bocsánatkérésére, de itt azért több millió, konkrétan több mint 2 millió nagyon csúnyán átvert magyar ember dühe, kétségbeesése, csalódása maradt lógva a levegőben. Akiket vasárnap kvázi az urnazárás pillanatáig a háborúba való belesodródással riogattak, hogy a fiaik az ukrán fronton halnak meg, továbbá azzal, hogy ha nem csakafidesz nyer, akkor Magyar Péter és a brüsszeli bábkormány Ukrajnába küldi a pénzüket, eltörli az olcsó rezsit. Ehhez képest hétfőn felkelt a nap, már nem visít a propaganda, hogy Zelenszkij miatt Magyarország tömegsírrá változik, a teljesen megzavarodott fideszes szavazók pedig ülnek az M1 előtt, nem értenek semmit semmiből, és azt ugyan látják, hogy a képernyőn beszélő embernek se patája, se szarva nincs, és teljesen az ellenkezőjét mondja annak, amit Orbán és Szijjártó a szájába adott, de nemhogy lemondás nincs, de senki nem vállalta a felelősséget se azért a tömegpszichózisért, amit minden idők leghosszabb választási kampánya végére rászabadítottak az országra. Ha jól értem, akkor ezt a munkát óhajtják folytatni ellenzékből, mintha mi se történt volna.

Ha Rogánt kérdezik, akkor feltétlenül. Bűnöző Antalt, a Tiszára ráuszított titkosszolgálatokért felelős minisztert arról kérdezték a Karmelita kolostor bejáratánál, hogy „konszolidálják-e azt az állapotot, amit kialakítottak, az előttünk álló pár hétben?” „Innentől kezdve a kormányzati felelősség az nem a miénk. Tudom, hogy megbüntettek minket az emberek, és azt gondolom, hogy ezt alázattal tudomásul kell venni, de a kormányzati felelősséget azt majd másoknak át kell adni” – mondta a megbukott Fidesz-kormány propagandaminisztere. Ez tökéletesen rímel a gazdája vasárnap esti kényszer szülte, szűkszavú telefonhívására, amelyben gratulált Magyar Péternek, aki felvetette neki, hogy „mától közös felelősségünk, hogy újraegyesítsük a nemzetet”. Erre a korrupció illiberális védőszentje, a nemzeti árokásás nemzetközi szaktekintélye (akinek a bukását kommentálni sem hajlandó a tengerentúli barátja, aki három napja még az USA minden gazdasági erejével támogatni óhajtotta) annyit bírt kinyögni, hogy jó éjszakát!

Az persze egyáltalán nem lesz baj, sőt, lehet hogy kulcskérdésnek is bizonyulhat, ha a választói elvárásokat a választás másnapján már nagyon helyesen menedzselni akaró Magyar Péter beváltja azt az ígéretét (nem utolsó sorban a saját megszerzett hatalma korlátozásának szándékát demonstrálandó ezzel), miszerint senki nem lehet többé két ciklusnál tovább miniszterelnök, így Orbán se, aki oly szívesen behúzta volna a hatodikat is, ha az istenadta nép nem tett volna keresztbe neki (jólesik hallgatni a visszamenőleges hatályú törvénykezés miatti aggódást a választásokat a Meta korlátozása miatt megóvó Torockzaitól is), DE! Azért az elszámoltatás teljesen jogos népnemzeti igénye mellett ezt se kellene hagyni elsikkadni. Nehogy már a 16 éve minden kormányzati felelősséget másra hárító Orbán-Rogán-Szijjártó-kormány, a Fidesz nevű Orbán-párt komolyan elhiggye, hogy őket semmilyen felelősség nem terheli abban, hogy ez az ország a fedett pályás egymás torkának ugrás laboratóriuma lett. Az, hogy a Kreml úgy dobta el a bukott Orbánt és Szijjártót, mint a taknyos zsebkendőt, az a legkevésbé sem érdekel, hiszen ezerszer leírtam, hogy Moszkva hasznos idiótájának lenni történelmi zsákutca, borzasztó rövidlátás, Moszkvának nincsenek barátai, csak komoly geopolitikai érdekei. De ennek az országnak a szellemi-lelki nyomorba döntését, a magyarok egymás ellen uszításának felelősségét ne lehessen már megúszni annyival, hogy akkor mostantól mossuk kezeinket, a kormányzati felelősség terhe már nem nyomja a gyönge kígyóvállunkat, lehet oszladozásnak indulni. Innen folytatjuk, ameddig és amennyiben lesz ránk igény.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább