Már kettőt aludtunk rá, de még egyszer muszáj leírni: nyertünk! Nem kicsit, hanem nagyon, és ahogy a szétcsúszott despota mondta (volna), ez nemcsak a Holdról látszódott, hanem az egész galaxisból.
Ezért a vasárnap esti pillanatért megérte. 2026. április 12-e történelmi dátum, ezt a napot nem lenne túlzás piros betűs ünneppé nyilvánítani. Ezért a pillanatért, ezért a győzelemért nagyon sokat tettünk, ezért nagyon sokan nagyon sokat szenvedtünk. És itt szeretném megemlíteni újra Hadházy Ákost, aki szerintem ennek a gőzelemnek az egyik kulcsfontosságú figurája. Akkor is, ha a helyében én már nem indultam volna el ezen az utolsó megmérettetésen. Nyilván már nincs jelentősége. Annak viszont van, hogy ő egy igazi hős, akit persze sokat kritizáltak, hogy szereptévesztésben van, ő nem tényfeltáró újságíró, hanem politikus, de ő mégis ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy egy féldiktatúrában semmi értelme a Parlamentben gombot nyomogatni, eltűrni a sértegetést, alázást. Ehelyett kiment az utcára az emberek közé, nyomozott, feltárt, kiderített, dokumentált. Mi büntetést kapott a leköszönő partvisszájú házmestertől, mennyit gyalázta a fideszes propaganda, milyen méltatlanul szállt bele az immár bukott despota, amikor sunyi, szőrét hullató, rossz vidéki rókának nevezte és a sleppjével beleröhögött az arcába. Ő ment, és csinálta, Pusztaverszájon szinte baleset áldozata lett, amikor a klán ráküldte a sameszait. Öt emberrel, százzal, vagy kétezerrel az oldalán sem adta fel, mindig következetes volt az elveihez. Remélem, utcát vagy teret fognak elnevezni róla (biztosan nem tart rá igényt), mert azt a szívós, kitartó munka, amit elvégzett, kevesen mondhatják el magukról. Ha egyáltalán bárki elmondhatja. A nyomozóhatóságnak csak elő kell venni azokat az ügyeket, amiket napi szinten elénk terített, mint egy kilőtt veszett vadat, és mi csak csodálkoztunk, hogy atyaég, ezek tényleg mindent elloptak. Lemondott és visszavonult a polgári munkájához. Arany betűkkel kell leírni a nevét.
Talán nem ide tartozik, de nekem fontos: ő volt az egyetlen, aki az első könyvem, a Disztópia 2038 megjelenése idején – amit elküldtem neki – megköszönte, kitette az oldalára és jó szívvel ajánlotta. Ő volt az egyetlen, pedig nem ő volt az egyedüli, akinek elküldtem. Aztán amikor arra kértem, hogy az utolsó könyvemhez írjon pár sor ajánlót, habozás nélkül megtette. Büszke vagy rá, megosztanám most mindenkivel: Ez a könyv a Recsegés Éve folytatása, de Vogronics Andrásnak van egy kitűnő másik könyve is, ami jól leírja, mire számíthatunk, ha 2026-ban is csak recseg, de nem dől össze a rendszer. Az a másik könyv sajnos azt is leírja, mi a teendő abban az esetben. Úgyhogy ennek a mostani könyvnek akkor nem kell folytatás, csak akkor, ha 2026 úgy alakul, ahogy szeretnénk. Legyen úgy! Szerintem mindketten nagyon örülünk, hogy nem lett igazam, de az is tény, hogy sokáig sajnos simán benne volt a levegőben. Attól kezdve konkrétan még 6 évig meneteltünk abba az irányba. Kedves Ákos, nagyon köszönöm! Nagyon köszönjük a munkádat!

Lehet, hogy ömlengésnek hat, de olyan érzelmi hullám söpört rajtam végig vasárnap este óta, hogy egész egyszerűen megdöbbentem magamon. Tegnap szinte egész délelőtt bömböltem, mint egy óvódás gyerek, hullámokban tört rám, ahogy nézegettem a hírfolyamot, hogy mennyien gratuláltak és írtak, hogy erőt és energiát adtunk sokaknak. Nem a mi érdemünk, de nagyon megható volt, köszönjük szépen! Kicsit még ünnepeltünk, belül még most is, és még biztosan sokáig bennünk lesz ez az érzés, hiszen ez egy olyan hihetetlen szuperdopamin löket volt ennek az országnak, hogy a hétfő délutáni kerékpáredzésen is feltűnt, hogy senki nem dudál, nem akar elütni, beszólni, megrendszabályozni. Talán csak belemagyarázom, de tényleg úgy vettem észre, mintha mindenki mosolyogna.
Kiheverni persze rengeteg idő lesz, de fellélegzett az ország. Távolról sem akarom dramatizálni a helyzetet, de ez tényleg az utolsó utáni pillanat volt. Olyan, mint amikor a dzsungel mélyén időtlen idők óta senyvedő hadifoglyot szabadon engedik. Úgy képzelem ennek az országnak az állapotát, mint egy csontsovány, beteg, már lélegezni is alig tudó embert, akinek a testén mindenféle csúnya kelések vannak, amikből legyek és szúnyogok lakmároznak, akin több száz pióca csüng, miközben dagadtra szívták már magukat a vérével. Innen kell meggyógyulni és felállni, majd újra megtanulni járni, enni, inni, beszélni, szeretni, remélni és élni. Megyünk tovább, mert mostantól más szabályok fogják alakítani az életünket. Az pedig, hogy kis túlzással a fél világ gratulált nekünk, magyaroknak (nem kizárólag Magyarnak és a Tiszának, hanem nekünk), az külön is felemelő érzés volt. Újra büszke magyarok lehetünk. Helló, Himnusz! Kokárda? Jöhet! Hajrá magyarok! Lengjen a trikolór, és külföldön is büszkén lehet majd mondani, hogy HUNGARY.
Jó, hát belerondított kissé a képbe, hogy egy nap kussolás után tegnap estére előkerült a bukott despota, és olyan fejjel, mint akit most vágtak ki a detoxból, elkrákogta hogy 2,5 millió szavazó támogatta a Fidesz–KDNP-t a vasárnapi választáson, hálás köszönetet mondott minden támogatónak, és elmondta, hogy 2014-ben ennyi szavazóval megnyerték a választást, de ez vasárnap csak a „tisztes helytálláshoz és a vereséghez” volt elég. A megroggyant sonkazabáló megismételte, hogy a hívei mindig számíthatnak rá. „A Fidesz Magyarország legösszetartóbb politikai közössége” – mondta, hozzátéve, hogy a következő években is szolgálni fogják ezt a közösséget. Júdás szerint az a Fidesz terve, hogy a szavazóikkal közösen megvédik „a nemzeti oldal vívmányait”, a következő hetekben újjászervezik magukat, összehívják az aktivistáikat, képviselőiket, jelöltjeiket, és április 28-án pedig országos választmányi ülést tartanak. Rendben. Látszik, hogy még mindig nem érti. Ezért buktál meg, ember! A történelmi bukás másnapján a ti vívmányaitokról ugatsz, amelyek leginkább nincsenek, ami meg van, az nem a tietek, hanem mindannyiunké. Megszűnt az egyes szám első személy. Megszűntél létezni. Nem tudom, mit és hogyan akarsz megvédeni 55-60 képviselővel (add hozzá nyugodtan a Mi Hazánkat is), de szerintem inkább nézd meg a Gyalog Galoppot. Figyelj azokra a jelenetekre, amikor a lovagnak már se keze, se lába, de még így is ki akar egyezni döntetlenben. Ez vagy te. Ne tetézd. Súlyos bűnök nyomják a válladat, és bármilyen jól hangzik is, egy jogállamban, amivé válni szeretnénk, az nem fog bekövetkezni, amit Márki-Zay Péter javasolt Magyarnak, hogy már most tegye előzetesbe a családodat, mindenféle folytatás előtt a felelősségvállalást szeretnénk látni. Aztán majd meglátjuk.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.