Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nem a sors igazságtalan, a tükör torzít

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A választási virrasztás és izgalom árnyékában váratlanul lemondott Csák János kulturális és innovációs miniszter, amit a választások másnapján már egy mandíneres interjúban meg is magyarázott. Vagy hát próbálta magyarázni, mert azt azért érdemes átgondolni, hogy egy négyéves ciklus közepén miért mond le egy miniszter két év után, amikor elméletileg még lenne két éve a kiteljesedésre. Csák azt mesélte, ő már teljesítette a rábízott feladatot, így jobbnak látta, ha átadja a helyét az ifjú, friss erőnek, ő pedig keres valami izgalmas elfoglaltságot magának. Néhány órával később már azt is tudtuk, hogy megvan az utódja is, mégpedig Hankó Balázs, aki végzettsége szerint gyógyszerész, tehát biztosan testhezálló a feladat. Ezzel összefüggésben az Index – nem először – megírta az év cikkét. Szijjártó Péter mondott egy erőset a kormányátalakításról címmel jelent meg a mű, amiről hamar kiderült, hogy a címadás lehetett a legkomolyabb szellemi erőfeszítést igénylő tevékenység, merthogy arról szól a dolog, hogy az ATV  kérdezte a toporzékolásügyi minisztert, várható-e további változás a kormányban Csák János lemondása nyomán, ő pedig azt válaszolta, hogy: „A kormány összetételére vonatkozó döntést kizárólag miniszterelnök úr hozhatja meg.” Nem mondom, valóban erős mondás, megérdemelne egy legalább kétezer szavas publikációt. Minimum.

A választás utáni napon délelőtt még Németh Szilárd nem kapta meg a pártközpontból az utasítást, hogy miként viszonyuljon a kialakult helyzethez, úgyhogy lapított hősiesen. Vasárnap este hétkor még posztolt egy jót:

Köszönjük, és büszkék vagyunk rá, hogy a csepeliek is részvételi csúcsot döntöttek az európai parlamenti és önkormányzati választáson.
Magyarországon működik a demokrácia.
Hajrá, Csepel! Hajrá, magyarok! (Facabook/Németh Szilárd)

Az történt ugyanis, hogy pályafutása legcsúfosabb pofáraesését abszolválta a pacalfőzésben verhetetlen politikai kitartott. Németh Szilárd triplázott, ugyanis harmadszor sem óhajtották őt a csepeliek bejuttatni a parlamentbe – persze nem most, hanem még két éve -, akkor is alul maradt Szabó Szabolccsal szemben. Gondolom ennek örömére az agyafúrt Németh már jó ideje hadban állt a fideszes Borbély Lénárddal, olyannyira, hogy addig ügyeskedett, ameddig Borbélyt sikerült kizáratnia a Fideszből. Ellene indított saját – fideszes – polgármesterjelöltet, akiből nem kértek a csepeliek ( a 10 százalék közeli támogatottságból legalábbis joggal ezt lehet feltételezni), helyette ismét megválasztották az immár nem fideszes Borbély Lénárdot és az ő stábját. Bátran mondhatjuk, hogy Németh Szilárd lényegében fidesztelenítette Csepelt. Meglepne, ha ezt a pártvezér szívből megköszönné neki a következő parlamenti választáson. De oda se, még mindig elmehet szakácsnak egy üzemi konyhára.

Ráadásul még tetézi is a bajt a birkózófenomén, amikor hétfő délután felbukkan a semmiből, a csepeli eredményekről egy vak hangot nem ejt, ellenben kicsi szíve minden melegével gratulál Nagyszalonta frissen megválasztott polgármesterének. Hogy miről jutott eszébe éppen ez, azt én megtippelni sem tudom, de aligha ezt várták tőle a csepeli polgárok. Mert hogy Borbély Lénárdnak nem gratulál, az nem különösebben meglepő, abban a kultúrkörben ez így szokás. De azért a csepeli embereket csak nem kellene hülyének nézni, mert az soha nem vezet semmi jóra. Mármint én így gondolom, de persze simán tévedhetek is.

Dobrev Klára bejelentette, hogy az árnyékkormány feloszlik, ezután nem folytatja az eddig megszokott módon a munkáját.

Az is világos viszont, hogy az egyetlen megmaradt Európa-párti, baloldali közösségként új, a korábbiaktól eltérő módszereket is kell keresnünk az Orbán-rendszerrel szembenálló szavazók megszólítására. Továbbra is hiszem, hogy az emberek hétköznapjaival mit sem foglalkozó jobboldali politika egyetlen alternatívája hosszú távon egy karakteres, baloldali program. Ennek a programnak a kidolgozásáról szólt az Árnyékkormány munkája 2022 szeptembere óta, ezért dolgoztunk együtt több mint ezer szakértővel, ezért jártuk az országot, hogy ez a program minél többekhez eljusson. Az Árnyékkormány munkája a mai nappal eddigi formájában véget ér. (Facebook/Dobrev Klára)

Azzal lenne vitám, hogy az országban a DK lenne az egyetlen Európa-párti, baloldali közösség. Sőt, úgy hiszem, hogy nem rugdosni kellene a lehetséges szövetségeseket, hanem keresni a közös pontokat, ahol az érdekek és értékek közös metszete lehetőséget ad az együttműködésre. Azt is erősen vitatnám, hogy egy jobboldali párt – mármint normális jobboldali, tehát véletlenül sem a Fideszről beszélek – párt ne foglalkozna az emberek problémáival. Abban teljesen egyetértek, hogy szükség van baloldali pártra, ahogy szükség van liberális és zöldpártra is. Hogy ezek a formációk a jelenlegi pártok megújulásával, azok romjain, vagy azok helyett jönnek létre, az az emberek többségének szempontjából aligha bír különösebb jelentőséggel. De az biztos, hogy meg kell találni azt a módot, ahogy ezek a pártok megmutatják magukat, el kell jutniuk az emberekhez és hiteles üzeneteket kell közvetíteniük. A közlemények, sajtótájékoztatók és zárszámadás-jellegű fellépések ideje lejárt, az idő elsöpört a pártok többsége mellett. Tudomásul kell venni, hogy ebben az országban sokan és sokfélék vagyunk, idősek, fiatalok, középkorúak, nők, férfiak, vallásosak és nem vallásosak, családosak és egyedülállók, gyerekesek és gyermektelenek, szakmunkások és diplomások, mindenféle világnézettel és különféle értékrendekkel. Ha a pártoknak – jelenlegieknek és reménybelieknek – sikerülne levetkőzni az indokolatlan nagyképűséget, sokkal szerényebben és szorgalmasabban, hatékonyabban dolgozni és keresni a szövetségeseket a további munkához a marakodás helyett, az sokat lendítene az ő helyzetükön is, és az országén is. Szerintem. Kinek-kinek ki kellene lépnie a saját képzelt nagyságából eszkábált illúzió-buborékból, mert ha azt csinálják, amit 14 éve mindig, akkor a szemétdombra kerülnek. Ha máskor nem, ez vasárnap nyilvánvalóvá vált. Persze elvegetálhatnak még egy darabig a roncsokon, a leghűségesebb hívek egy darabig a felszínen tartják őket, de aztán el fognak merülni, és még csak azt sem tudnám szívből mondani, hogy nem érdemlik meg. De, ha megint a másik lebecsülése, a saját nagyságuk és páratlanságuk önbecsapása fogja lekötni az energiájukat, akkor pontosan ezt érdemlik. Úgyhogy ébresztő!

Mindenkinek jó ébredezést, szép napot kívánok! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.