Október 14,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Hacsaknem Blog


Véget vetni az ideológiai lövészárkok fölötti acsargásnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 557,944 forint, még hiányzik 2,442,056 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, amikor ez az írás olvasható, éppen csak hogy lezárul a mai önkormányzati és EP-választás, és bár egész nap rajta tartottuk a szemünket az eseményeken, az eredmények szempontjából semmi érvényessel nem tudunk most szolgálni. Mivel az eredményeket értelmezni, csalódni és meglepődni, kétségbeesni, vagy éppen ellenkezőleg, bizakodva a jövőbe tekinteni, mostantól rengeteg időnk lesz, ezúttal nem előre, hanem egy picit visszafelé tekintenék. Visszatérnék oda, amit körülbelül két hónappal ezelőtt írtam, amikor már ismert volt, vagy legalábbis sejthető volt, hogy egy unalmasnak hitt választási kampány helyett meglehetős felfordulást hoz a kegyelmi botrányban gyökerező turbulencia, bár azt belátom én is, hogy arra viszonylag kevesen fogadtak volna, hogy az utolsó pillanatban a Fidesz visszalépteti az egyébként teljesen feleslegesen elindított budapesti főpolgármester-jelöltjét, mert úgy néz ki, csak a harmadik helyre fut majd be a választáson. Visszatérnék azokhoz a megérzéseimhez és gondolataimhoz, amelyek Magyar Péter politikai színtéren való megjelenése körül kísértettek, amikor már az is sejthető volt, hogy jó eséllyel indul az EP-választáson, ha megtalálja az ehhez szükséges pártot. Megtalálta.

Túl voltunk akkor már a március 15-i első, ún. zászlóbontó tömegrendezvényén, és már talán is az is elég világosan látszott, hogy valamiféle, a megszokottól eltérő érdeklődés kíséri a közéleti a felbukkanását és egyértelműen politikai célú szerepvállalását, amit az első pillanatban még elvetett. Talán azt is ki lehet ma már jelenteni, hogy nem annak ellenére, hanem éppen azért borított sok mindent a megjelenése, mert a NER belső köreiből érkezett, mert egy éppen frissen és hangosan megbukott miniszter volt férjeként fordult szembe az Orbán-rendszerrel. Sokan mai napig meggyőződéssel állítják, hogy Magyart a Fidesz küldte, hogy valójában az a küldetése, hogy ennek a romlott, korrupt, végtelenül aljas garnitúrának az örökségét átmentse egy új Fideszbe, és hogy szőröstül-bőröstül felfalja a nagyon tévesen és félrevezetően baloldalinak, balliberálisnak nevezett ellenzéket.

Nagyon sok erős elméletet, sőt, egészen ijesztő összeesküvés-elméletet hallhattunk, olvashattunk az elmúlt hónapokban arról, hogy mi minden Magyar Péter az ellenzéki messiástól a Fidesz ügynökén át a doktor Szöszibe oltott selyemmajomig, de főleg, hogy mennyire ostobák, megvezethetők azok az emberek, akik ott tapsolnak, csápolnak az országjáró rendezvényein, hogy mennyire szánalmas az a Fidesszel szemben álló, csalódott, frusztrált tömeg (különösen a belpesti értelmiség pejoratív kategóriája), amelyik egy olyan emberért rajong, aki néhány hónappal ezelőtt még milliós fizetésből élte az orbáni nomenklatúra gondtalan életét, akit annyi ideig nem zavart sem a társadalmi gyűlöletkeltés, sem a korrupció. Visszatekintve az elmúlt két hónapra, látva, hogy milyen pánikreakciókat váltott ki az ellenzéki alakulatok körében a Tisza Párt feltűnése, amely valóban a semmiből nőtt ki, valóban nem mondott radikálisan más dolgokat, mint amit a hagyományos ellenzéki pártok az elmúlt 14 évben, akin sokan másokkal szemben szinte egyáltalán nem fogott az az összehangolt, szisztematikus és példátlanul durva lejárató hadjárat, amit a Fidesz indított ellene, akit nem lehetett összegyurcsányozni sem, mert maga Gyurcsány Ferenc és a DK támadta a legvehemensebben az ellenzéki pártok közül, azt kell mondanom, hogy a legfontosabb kérdés fölött átsiklottak azok, akik szinte személyes támadásként élték meg, hogy ennek az embernek egyáltalán volt pofája megjelenni a nyilvánosságban és politikai babérokra törni.

Persze a másfél évtizede legfeljebb halovány részsikereket elérő, de a választóinak legutóbb 2022-ben soha nem látott csalódást okozó ellenzéki pártok számára nem feltétlenül a választási kampány a legmegfelelőbb időszak arra, hogy megpróbálják megérteni az új jelenség okát, mégis ez a lényeg. Akkor is, ha most még nem tudjuk, legfeljebb sejtjük, hogy a Fidesz mekkorát mozgósíthatott, és hogy ez miként lehet képes elfedni a számok szintjén azt a tényt, hogy igenis látható az ország apátiából való kikecmergésének bizonyítéka és az, hogy annak ellenére tömegek vágyják a változást, ha ez nem egy parlamenti választás. Illetve akkor is, ha a Fidesz rendszere a korlátlan erőforrásoknak és a professzionális hatalomtechnikai működésnek köszönhetően a pedofil botrány vagy a gazdasági leszakadás ellenére is stabil. Szerintem aki majd néhány óra múlva az eredményeket látva esetleg úgy értékeli, hogy már megint az történt, ami történni szokott, már megint elhittük, hogy a népnek elege van a Fidesz uralmából, de szó nincs erről, azoknak talán érdemes lenne megpróbálni megválaszolni az aktuálisan legfontosabb kérdést. Amelynek helyes megválaszolása nélkül szerintem a hagyományos ellenzéki pártok is a kiszámítható eltűnésre vannak ítélve. Ez a kérdés pedig az, hogy mi az oka Magyar Péter ilyen gyors felemelkedésének, mi a magyarázata Magyar Péter népszerűségének?

Ez persze nem egy három mondatban megválaszolható kérdés, de annál fontosabb megérteni, hogy valójában miből van elegük azoknak az ezreknek és tízezreknek, akik Magyar Péter országjárásán csápoltak, tapsoltak és elhiszik neki, hogy képes elhozni a változást. Nem három mondatban megválaszolható ez a kérdés, de mégis. Két hónapja azt írtam, hogy mindenek előtt be kell temetni az árkokat, véget kell vetni a megosztottságnak, az ideológiai lövészárkok fölötti acsargásnak. Különben soha semmi nem fog történni, illetve ha igen, az a Fidesz akarata szerint fog történni ugyanúgy az idők végezetéig. Két hónappal később, tegnap a Hősök terén ilyesmik hangzottak el:

Ez egy olyan buli most, ahol együtt vannak az európai zászlók és a magyar zászlók. Mikor volt utoljára ilyen? Tehát hogy itt a jobboldal… mióta jobboldali a Fidesz? Kisajátították a nemzeti jelképeket és most örülhetünk a saját jelképeinknek, örülhetünk Európának. Egy egészen friss dolgot hozott be, büszke magyar lehetsz, büszke európai lehetsz, ilyet nemigen mondott semelyik párt. 

Az a helyzet, hogy egyszer valamikor már tényleg el kéne ezt felejteni, hogy baloldali meg jobboldali, ilyen oldali meg olyan. Reggel az ember fölkel, elmegy dolgozni és nem az jut eszébe, hogy én baloldali vagyok, vagy jobboldali vagyok, vagy milyen vagyok. Szerintem ez a srác össze fog tudni hozni annyi embert, akik megértik ezt. 

Együtt vagyunk és nemzetinek érzem én is magam, amiből baloldaliként ki voltam rekesztve éveken keresztül. Nem éreztem itthon magam magyarnak. Nekem ez egy megváltás, amit Péter hozott.

Ez csak néhány magyar polgár véleménye, akiket nyilván ki lehet gúnyolni, ostobának lehet nevezni, zárójelbe lehet tenni, és el lehet mondani sokadszorra is, hogy a Fideszt kizárólag balról lehet leváltani, és majd mi, baloldaliak legközelebb leváltjuk. Csakhogy a Fidesz nem jobboldali, a magyarok jelentős részének pedig nem az oldal a fontos, hanem hogy egyenrangú állampolgárnak érezze magát és egy állandó feszültségek, hazaárulózások nélküli országban élhessen. Ahol nem a politikai hovatartozása határozza meg, hogy elég magyar, vagy nem elég magyar. Ahol a nemzeti szimbólumok nem a Fidesz és Orbán Viktor tulajdonát képezik, amelyekről önként le kell mondani, ahol az is magyar, aki nem a Fideszre szavaz. Aki ezt a hangot és jogos igényt nem akarja meghallani, az már nem is ezeket az embereket csapja be, hanem saját magát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.