Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mennyit tűr el ez a nép saját magától és a politikusaitól?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyáltalán nem ez az egyetlen ocsmányul, de annál gyorsabban megvénült tartalom, amit az elmúlt másfél-két vérzivataros hónapban felfoghatatlan közpénzből előállított a hívek szórakoztatására az állampárt, egyáltalán nem ez az egyetlen kínos propagandavideó, amit a Fidesz a választók, elsősorban a saját budapesti választói arcába tolt annak bizonygatására, hogy a milliárdos fegyvergyárosból és kaszinótulajdonosból lett honvédelmi miniszter neje, a Fidesz egyik hivatalos főpolgármester-jelöltje hogyan fogja elhozni a változást Budapesten Gyurcsánnyal szemben. Aki ugyan nem indult ezen a választáson (se), de a bébigyurcsányos arcpirító, pöcegödörért kiáltó primitivizmusban utazó rogánista kampányguruk szerint nem kérdés, hogy azok a szálak, amelyeken véletlenül nem a lassan 94 éves Soros György keze rángatja a világot, mind Gyurcsány Ferenc kezében futnak össze. Ő a legyőzendő patás ördög Budapesten, milliárdosné is azért nem állt ki vitázni Karácsonnyal (és Vitézyvel), mert neki Gyurcsánnyal lett volna megbeszélnivalója.

Mindez már a múlt, a megrothadt közelmúlt, amikor némelyek többször szóltak arról, ami első pillanattól fogva világos volt: hogy Novák és Varga után Szentkirályi lesz a Fidesz következő női áldozata, akiből hülyét csinálnak, nagy nyilvánosság előtt megalázzák, aztán eldobják, mint a rongyot, mintegy világosan megüzenve az első perctől hülyének nézett választóiknak, hogy ők maguk sem gondolták egy percig se komolyan, hogy bármi esélye van Szandinak. Pedig az nem kérdés, hogy baromi alkalmas volt. Egy rakás mindenre: autót vezetni, angolul köszönni, izzót becsavarni, reggeltől estig gyurcsányozni, zártkörű május elsején és egyéb rendezvényeken sunnyogni, mocsári lejárató videókat készíteni, trollkodni, méhlegelőnek kaszával nekiesni. Ezt a fenti förmedvényt is csak azért teszem ide, mert bár tegnap reggeltől a TV2-ig lapított a Szentkirályi-Vitézy kamarilla trükközésével kapcsolatban a Fidesz egyélőistene, most végül is megint azt kellene elhinni a tévedhetetlen állampártnak, hogy az A jelöltjük saját, szuverén, önálló döntést hozott, Orbánnak ehhez semmi köze nem volt, ahogy a pedofil kegyelmi botrányról se tudott, sőt. Talán igaz se volt, hogy kampányolt neki a maga módján valaha is. Soha nem mondta, hogy sok sikert, Alexandra! Hát persze, hogy életszerű, hogy Szandi döntött a visszalépés helyességéről, a Pártnak csak be kellett látnia, hogy igaza van.

Tegnap óta rengeteg elemzés, megfejtés, világmagyarázat látott napvilágot, megszólaltak az illetékesek, érintettek, érdekelt és ellenérdekelt felek, meg sem próbálnék e rengeteg bölcsesség nyomába érni. Nem is tudnék olyan combos összeesküvés-elméleteket végigfuttatni szerény processzoromon, amelyekkel egyébként maga Gyurcsány Ferenc vagy Hont vagy Puzsér vagy Bartus professzor előhozakodott az elmúlt 24 órában, miszerint egyrészt Vitézy és Magyar Péter ugyanaz a brancs, csak én, a debil nem látom, másrészt hogy az ásványvizes palack nem azért jutott egy közönséges fekáliás pelenka sorsára, mert Orbán Karácsony Gergely mindenáron megbuktatásában érdekelt, hát hiszen az ő cseszegetése a Fidesz kommunikációs stratégiájának gerincét képezi. Hanem hogy szégyen és gyalázat lett volna az illiberális kurzusnak, hogy a tizennégy éve teljhatalmú Fidesz jelöltje a budapesti főpolgármester-választáson mindössze a harmadik helyet szerzi meg.

Szerintem az előbbi akkor lenne hihető, ha a propagandahadtestek csak negyedannyi, közpénzben és mocskolódásban kifejezhető energiát fordítottak volna Vitézy lejáratására, mint a Magyar Péterére. Ennek nyomát nem láttam, ezért nem állítom, hogy rettentően meglepett, amikor Szentkirályitól Hoppálig, Bayertől a Megafonig egy emberként álltak be a zöld Fidesz jelöltje mögé tegnap. Az utóbbit akkor hinném el, ha nem lett volna egyértelmű már az indulás pillanatában, hogy Szentkirályi tökéletesen esélytelen. Ha a főnöke el akarta volna kerülni a bukását, feltehette volna a kezét, hogy döntsenek a budapestiek, ő nem indít senkit. Vagy indít egy hiteles szereplőt, biztosan van olyan a Fideszben akkor is, ha nincs. Vagy akár mindjárt Vitézy mögé is beállhattak volna. De helyette megint inkább a sunnyogást, hazudozást választották. És a milliárdos Ungár-Schmidt famíliát, amelyikről viszonylag kevés szó esett, pedig a tegnapi fejlemények tükrében kulcsszerepük lehet abban, ami történt.

Amikor két napja Karácsony Gergely főpolgármester nyilvánosságra hozta, hogy arról értesült, hogy Ungár Péter drága jó édesanyja, a NER milliárdos matrónája és okleveles történelemhamisító ideológusa, Orbánt nem tudjuk, miféle minőségében mindenféle közelebbi és távolabbi diktatúrákba elkísérő bizalmi embere, akinek a horvátországi családi nyaralójában piheni ki a fáradalmait, mindent bevetve győzködi Orbánt, hogy Szentkirályi lépjen vissza Vitézy javára, azt hittem, hogy ez valami hülye vicc. Hát nem úgy tűnik, hogy az lett volna. Még ha természetesen nem engem vert át ezzel a pártközpont, hanem a sajátjait. Akiket Szentkirályi arra buzdít, hogy szavazzanak Vitézy Dávidra, és akiknek Vitézy Dávid cserébe azt ígéri, hogy ha nyer, a Fidesz semmilyen pozíciót nem kap a Városházán. Mit higgyen a lánglelkű fideszes szavazó ezek után? Idáig ugye arra építettek, hogy durva, de őszinte, ami a szívén a száján, remek szakember, neki csak a főváros, a pártpolitikát leszarja, megveti, meg akarja haladni. Erre tegnap nem csak az derült ki, hogy eddig is alakoskodott és hazudott, hanem az is, hogy ezután sem lesz semmi más esélye, mint alakoskodni. Merthogy ennek a sztorinak az egyik legundorítóbb része az volt, amikor a NER-nek köszönhetően hízó családi cégből anyukájával sok milliárdos osztalékot kimaró, abból Vitézy kampányát százmilliókkal támogató LMP társelnöke lenyilatkozta, hogy Szentkirályi visszalépése „rettentően meglepő volt”, őket senki nem kereste a Fideszből, senki senkivel nem egyeztetett.

Marhára életszerű, hogy senki semmiről nem tudott, senki semmiről nem egyeztetett, a zöld Fidesz arca is alig tért magához, hogy hát ez van. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Ha véletlenül igaz, az szerintem rosszabb. Nagyon szépen körvonalazódik, hogy akinek a fején Schmidt Mária átlép, a Fidesz átlép úgy, hogy ő nem is tud róla, az mennyire lesz autonóm, önálló vezetője a fővárosnak. Hogy akit a Schmidt-Ungár família százmilliói fognak, annak mennyire lesz mozgástere azt képviselni, amit ígért. Megvan az a kép, és életszerű az a kép, ahogyan Péter és Mária ül otthon a vasárnapi egészséges ebéd fölé hajolva, két falat között csacsognak mindenféléről, a politikát nagy ívben kerülik, ezért Péternek fogalma sincs arról, aminek így Dávidnak se lehet fogalma, hogy mire készül a Fidesz? Életszerű, hogy a sajtóból tudják meg a hírt, és rettentően meg vannak lepődve? Hogy a Fidesz és Orbán ilyen altruista módon beáll az egész apparátusával az LMP jelöltje mögé, és semmit nem kér cserébe?

Miközben a pártja és főnöke által egy ásványvizes palack szintjére alázott Szandi pár napja még egy propagandainterjúban arról panaszkodott, hogy milyen rosszindulatú a baloldali média, mindig bántják, most éppen azzal, hogy nő, és mint ilyen biztosan vissza fog lépni Vitézy javára, miközben ő soha. Ő nem azért indult el. Az egyszeri Fidesz-szavazó próbálja értelmezni, hogy mit jelent a listán a Fideszre, amúgy meg Vitézyre szavazni, egyáltalán miért kell Vitézyre szavazni, aki nem fideszes, hanem most éppen LMP-s, amely állítólag egy háborúpárti, állítólag ellenzéki párt. Mindeközben Karácsony Gergely tovább folytatja a szokásos középre húzó kampányát, és magyarázza, hogy ő már első pillanatban szólt, és persze igaza van, de e muníció birtokában akár neki is állhatna az utolsó órákban valóságosan is kampányolni. Orbán közben beül a TV2-be egy újabb kör néphülyítésre, a Facebook-oldalán 18. milliomodik alkalommal menti meg a világot a háborútól, ahányszor ránézünk az oldalára, megtudjuk, hogy mi vagyunk az egyedüli ország a világon, ahol nincs háborús pszichózis, bár nagy kérdés, hogy ő akkor mibe őrült bele. Az ellenzékinek nevezett gittegylet közben azon sakkozik, hogy Józsefvárosban hogyan tudná a néhány százalékos szocialista jelölttel kiütni az egyértelműen esélyes Pikó Andrást, Gyurcsány szerint – mint utaltam rá – Vitézy = Magyar = Fidesz, holott Dobrev Klára nemrég még mindenkivel együtt akart működni, aki a Fideszt le akarja váltani, igén, még Magyar Péterrel is. Erre Kunhalmi Ágnesnek nincs más dolga, mint kérni egy kávét, ezzel pedig a választásig hátralevő országmegmentő akcióját el is végezte.

Tudom, igazságtalan vagyok, eltúloztam, sarkítottam, de mégis. A tegnapi nap után most már biztos vagyok benne, hogy a felsőbbrendű hatalom kísérleti országnak jelölte ki Magyarországot, hogy lássa: 1) meddig hülyíthető ez a nemzet, 2) mennyit tűr el saját magától és az őt totál hülyének néző politikusaitól. Végtelenített magnókazetta ez, hiába akar Spotify-nak látszani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.