Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Már nem csillog úgy a króm felni a kanyarban előző illiberális verdán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Egy humorrovatot is létre kellene hoznunk a kormányinfón” – mondta tegnap Gulyás Gergely arról, hogy Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort a propagandaplakátok miatt. Gergőke! Nem kell! Hallod? Nem kell. Ugyanis 14 éve viccet csináltok magatokból és az újságírókból, akik ennek ellenére próbálják komolyan venni a munkájukat.

Nagy kihívás ez. Komolyan venni ezt a kutyakomédiát. Ez nekünk is napi tapasztalat, pedig mi nem vagyunk újságírók. Lényegében mindenkinek az, aki reflektálni próbál arra, ami történik a közéletben. Mi is azt tapasztaljuk, hogy ha legalább kínunkban nem tudnánk olykor röhögni azon, ami Gergőke szerint egyébként halálosan komoly, akkor már valami gumiszobában ugrálnánk kollektíven, hátrakötözött kézzel. Kétségem nincs efelől. Mert ugye a viccet komolyan gondolják, a halálosan komoly dolgokat meg elviccelik. Így kell ezt, így adnak kézzelfogható értelmet annak a közszájon forgó költői kérdésnek, miszerint ugye ez most komoly, mert viccnek erős lenne? Hát mit mondjak? Szakadunk, mint a véreshurka. Rohadt jó, amikor a felnőtt, ivarérett társadalmat óvodás szintjén kezelik a nagyok, és ráadásul halálosan komolyan veszik. Legfeljebb a háta mögött röhögnek tele szájjal. A Belga meg is énekelte: 

Kuss legyen itt én kérdezek, na, álljál le szájjal és indulj be lábbal
Különben megdobállak játék katonákkal, mert én gonoszabb vagyok
Mint Dart Véder és keményebben lépek fel, mint Doszpot Péter
És ne mondjad, hogy nem ér a neved, mert káposzta lesz a fejed,
Elmondok valamit, volt itt egy gyerek és akkora volt a pofája,
Mint neked, nem akarta odaadni az uzsonnáját és azóta se találja
A játék katonáját, így járhatsz te is, hiába pityeregsz,
Mert én kegyetlenebb vagyok,
Mint egy tirannoszaurusz rex….

Nagyjából ez a szint, nagyjából ezen a szinten tenyészik a Fiatal Demokraták Szövetsége és annak 61. évében járó nagypapája vagy keresztapja, vagy mit tudom én már, hogy mije. Zajlik az országos ágyúgolyó futam, a kapitánya és dandártábornok pedig teljes harci pompában riogat, uszít, hergel, hazudik hazudik és hazudik. És nem fél senkitől és semmitől, ezért mostantól úgy van, hogy golyóálló mellényt sem hordott soha. Maximum kevlár mellényt, páncélinget, de legrosszabb esetben a szolgálati Transporter legalább golyóálló. Mint az MTVA Kunigunda utcai székházának beléptető kapui. Meg ott van a kismillió Kevin Costner, akik védik, kísérik az utcai harcost, vagy felsegítik a hokedlire, hogy kilátszódjon a tiszteletére összecsődített, gondosan megválogatott tömegből. 

Amúgy az oroszok – bocsánat a csapongásért – tök jó fejek voltak, amikor végigcsörtettek Szijjártó minisztériumának informatikai rendszerén. Ugyan betörtek, de nem vittek el semmit, ezt a dumát kellene most bevenni. Sőt, ha így haladunk, a végén kiderül, hogy nemhogy elvittek, hanem még ők hoztak. Ha mást nem, poloskákat. Megnyugtató, hogy Európa legbiztonságosabb, legnemzetbiztonságosabb rendszerét csak az oroszok tudták feltörni. Hogy éppen az oroszok tudták feltörni. És akkor mi van? Legalább nem a mocskos jenkik, vagy Soros emberei kutakodtak a szervereken és mobileszközökön. Az oroszok a spanjaink, helló! A haverjaink előtt meg amúgy sincsen semmi titkolni való, nem igaz? Az ember a barátaiban megbízik, a legjobb barátainak meg még a lakását is kölcsönadja, ha úgy hozza a helyzet, nem? De. És ha szegény Vlagyimirt támadják, akkor minket is támadnak, úgyhogy majd a felcsúti kisvasutat nem Bicskéig, hanem Moszkváig hosszabbítjuk meg. 

Szóval Gergőke, nekünk ne! Mondaná a főnöke által meglátogatott magyar kultuszfilm helyszínén Lali Gabennek: – Nekem ne! Úgyhogy ja, nekünk ne, Gergőke! Csak nekünk ne. Lehet, hogy ezeket a harmatgyenge szómágiákat és a népet kreténnek néző csűréseket és csavarásokat még van aki simán lenyeli éhgyomorra, de mi már túl vagyunk rajtatok. Minket már nem kell hülyének nézni meg csuklóztatni. Minket ne, ha kérhetnénk. 

Bár mondjuk az első számú nepper még el tudja adni az ócska dumáját és a lyukas kasznijú, ezer éves roncsát egy szalonautónak, az nagyon megy neki, csak már egyre kevesebben hiszik el a vénülő, intellektuálisan amortizálódásnak indult szélhámosnak azt, amit rájuk akar sózni. Leáldozóban van a szemfényvesztések kora, már nem csillog úgy a króm felni a kanyarban előző illiberális unortodox verdán. Akkor sem, ha a kormányinfónak csúfolt szavalóversennyel majdnem egy időben nagyot ment a Blikk nevű bulvárpletykalappal előre lezsírozott álinterjúban.

Megint kiderült, hogy ha valaki, akkor ő igazán fekete öves 7. danos nagymestere a hülyének nézésnek, hazudozásnak és mellébeszélésnek. Hogy azt mondja a cserepes, sebes arcával arra a spontán kérdésre, hogy mi volt számára itthon a legnagyobb rémálom, hogy számára a legnagyobb rémálom Novák Katalin ügyének villámcsapás jellege volt. „Eszköztelen vagyok egy ilyen helyzetben” – állította, hozzátéve, hogy ki kellett várnia, milyen döntést hoz a köztársasági elnök. Szerinte egyébként jó döntést hozott Novák Katalin, akivel, mielőtt elhagyta volna a hivatalát, leültek meginni egy kávét, mert a barátjának is tartja. Varga Juditról ehhez képest azt mondta, hogy „ő inkább egy vezéráldozat volt”. Formalitás volt az aláírása, de nem volt más választása, neki is menni kellett. „Vele szemben a sors méltánytalan volt, nagyon sajnálja”, viszont Varga tanácsaira továbbra is számít, mert felkészült szakembernek tartja. Ellentétben a volt férjével, akit tulajdonképpen nem is ismer, így azt bírta mondani, hogy „ha (Magyar Péter) a belső körökhöz tartozott, akkor én nem”. Nem, nem röhög, hanem gondolkodás nélkül elhiszi a fenti szavakat a kedves olvasó. Már csak azért is, mert nem omlott össze a stúdió, nem szakadt le a plafon. És főleg nem remegtek meg a képzeletbeli poligráf kijelzői, nem nyílt meg a föld se, és nem nőtt akkora orra se, mint Pinokkiónak, miközben egyfolytában hazudozott. Geppetto mester kurva nagy bajban lett volna, ha Júdást kellett volna kifaragnia fából. 

De ne hülyéskedjem el. Egy dolgot elhiszek neki, nem gyakran fordul elő velem. Mégpedig azt, hogy a víz veregette, amikor lebukott a Katika, meg a Jucika, meg a Zolika. Ezzel szemben bármennyire próbálja magától eltolni Magyart, aligha lehet nyugodt, miután a lefutottnak gondolt választások finisében bebaszott a Magyar mennykő. Az előre lejátszottnak gondolt meccs utolsó perceiben egyáltalán nem tűnik oly simának és fölényesnek a NER-győzelem, mint akár januárban. Úgyhogy az ágyútölteléknek is be kellett szállnia a ringbe, és melóznia kell, mert a csicskagyász hülyék elbaszták a simának kinéző meccset. De nem szabad leállni, nem szabad megállni, muszáj az oviba bejárni. Meg az elfideszesített közrádióba.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.