Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nulla tolerancia, nulla hitelesség, nulla jövőkép

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet, hogy egy kicsit érzelgős lesz ez a cikk, de kikívánkozott belőlem. Zsani tojásos nokedlit főzött, és miközben ettem, eszembe jutott a nagyanyám. Imádta ezt az ételt, és olyan élvezettel fogyasztotta annak idején, hogy aki látta, bizonyosan megkívánta ő maga is. Szóval úgy alakult, hogy elmerengtem a tojásos nokedli fölött, és eszembe jutottak azok a csodálatos békeidők. A nyolcvanas évek, amikor gyerekként minden olyan szépnek és jónak tűnt. Nem akarok átmenni szentimentálisba, mert nyilván voltak gyerekként nekem is kellemetlen emlékeim, elsősorban a szüleim válása, azt megelőzően a veszekedéseik, és még sok minden más, de valahogy egyvalami kimaradt, ez pedig a gyűlölet. Egyáltalán nem emlékszem gyűlöletre vagy haragra. Se én nem éreztem ezt az érzést, se azt nem éreztem, hogy a személyem ellen irányulna. Mondhatni boldog voltam, és gyerekként azt tapasztaltam, hogy általában is mindenki az. Nem állandóan boldog, de mindenképpen nyugodt és viszonylag elégedett. Pedig igencsak vegyes társaság vett körül az iskolában: voltak szegények, cigányok, néhány átlagon felüli jólétből jövő, proli és értelmiségi szülők gyerekei egyaránt. Játszottunk reggeltől estig, számunkra ismeretlen volt a rasszizmus, a cigányozás, a zsidózás vagy a kirekesztés. Nem beszéltünk csúnyán, mert ránk szóltak. Tudtunk viselkedni és megadni a tiszteletet annak, akinek járt. A tanáraink a példaképeink voltak, az iskolánkra és annak hírnevére büszkék voltunk. 

Ezzel szemben most teljesen meghasonultam. Ebben az országban szerintem az uszítást, a gyűlölködést és a kirekesztést egyértelműen Júdás hozta el nekünk. Ilyen mértékű és mennyiségű rosszat, mint ami Júdás színre lépése óta tapasztalható, én soha nem tapasztaltam. És nem, nem a 14 éve tartó folyamatos regnálásról beszélek, hanem sokkal korábbról. Mert ez már egész fiatalon is hisztizett, őrjöngött és aljaskodott. Ez az ember egy egész országot fertőzött meg a gyűlölettel. Az hagyján, hogy elrabolt mindent – persze ez sem mellékes -, de az az ipari méretű gyűlölet, amit rázúdított az országra, felfoghatatlan számomra. Mint ahogy az is, hogy emiatt az ember miatt esünk egymás torkának, emiatt nem beszélnek egymással családtagok (nálunk is ez a helyzet), emiatt megy a verbális ökölrázás és anyázás emberek között.

Borzasztó, hogy 2024-ben őrjöngve riogatja az országot háborúval, halállal és világvégével. Ezeket a HÁBORÚ feliratú plakátokat gyerekek látják, olvassák – mert ugye első osztályban jó eséllyel megtanulnak olvasni -, és félnek. Mint ahogy féltek akkor is, amikor bombás plakátokat láttak, Soros vigyorgó fejét látták, vagy migránsok tömegeit látták bármerre néztek. Félnek és nem tudják, hogy mi történik itt. Mint ahogy sok felnőttet is megijeszt és a tudatalattiba hatol be ez a rengeteg plakátokra applikált ellenség. Ez a szellemi kútmérgezés és riogatás felmérhetetlen és a nem is annyira beláthatatlan következménye az lehet, hogy az ország lassan nem világ- vagy atomháborúba, hanem egy csúnya polgárháborúba fog csúszni csak azért, mert ez a romlott elme és holdudvara azt értette meg két éve, hogy ezzel a retorikával magánál tudja tartani a hatalmat. De mi a fenének akar ez még mindig erősödni? Miért nem húz el unokázni, pálmákat locsolni vagy röfiket nevelni Hatvanpusztára, és miért nem hagyja békén ezt a szerencsétlen országot, hogy fellélegezhessen?

Két háború után is felállt ez a nemzet, valószínűleg ezt is kiheveri majd, de az a mérhetetlen gyűlölet, amit ez a pali áraszt magából, rosszabb mint a rák. Vagy egy olyan fekély, amire nincs gyógyír vagy megfelelő kezelés, aminek a segítségével legalább reménykedhetnének azok, akiknek elegük van ebből a fojtogató légkörből. Nem tudom elhinni, hogy nem unja már mindenki ezt az állapotot. Háború, háború, háború! Béke, béke, béke! Az embernek az összes hócipője tele van, az idegrendszere mondja fel a szolgálatot, az eddig disztingvált, civilizált, békés emberek fordulnak ki magukból, csak azért mert ez egy nap alatt legalább 10 posztban, nyilatkozatban és megszólalásban fossa a primitív hergelést. Miközben nulla tolerancia, nulla hitelesség és nulla jövőkép. Egy 60 éves, a hatalmába belezavarodott, semmi másban gondolkodni nem tudó gátlástalan alak minden józanságot és jóérzést nélkülöző jellemtorzulásával kell együtt élnie közel 10 millió embernek.

Nyilván vannak bőven, akiknek ez tetszik és tapsikolnak hozzá, de szerintem a többségnek már az élettől is elmegy a kedve Ez lenne a politika? Ez lenne a nagy nemzeti vízió? Ez a kirekesztő, degradáló, pánikkeltő szemétkedés? Egy sámlin állva, öklöt rázva és üvöltve mindenkit háborúpártinak és hazaárulónak bélyegezni? Ez egy miniszterelnök? Akinek az a legnagyobb teljesítménye, hogy 14 év alatt ide rugdosta le ezt a társadalmat és fordította egymás ellen az embereket, akik itt élnek? Megérte? 

Sok idős ember akik nem ennek a szarházinak hozsannáznak már csak abban reménykednek, hogy talán az ő életükben eltűnik ez a Grincs, ez a lelki terrorista. Mert sajnos nem lehet kizárni, nem lehet becsukni az ablakot vagy az ajtót, hogy kívül maradjon. Bemászik a tévén, a rádión az interneten, az utcai plakátokon, de akár az ellopott ingatlanok látványán keresztül is az életünkbe. Ott van mindenhol, ott bűzölög és mérgezi az emberek elméjét.

Egy politikai zombi, aki annak idején, amikor elzavarták nem tűnt el, hanem visszatért és bosszút állt. Mindenkin. Mert egyszer megbukott és nem tudta elviselni. Nem tud ez semmit és senkit megtűrni, főleg emberszámba venni. Nem egyszerűen csak kellemetlen vagy ciki, hanem elviselhetetlen. Egy tahó, egy bunkó, egy frusztrált erkölcsi roncs. Akinek senki és semmi nem szent, aki bárkit és bármit zokszó nélkül áldoz be azért, hogy neki jó legyen. Aki nem ismeri azt a szót, hogy veszíteni. Pláne alázattal szolgálni az ország lakóit, és nem az önös, gonosz  érdekeket helyezni mindenek fölé. Aki, ha kell, lehazudja a csillagokat az égről, leimádkozza Jézust a keresztről, csuriba tett kézzel fogadkozik, majd az első adandó alkalommal megszegi az ígéretét, ami már akkor hazugság volt, amikor kiejtette a száján. Júdás megmutatta, milyen valójában a gyűlölet. Hogy mi az a harag és bosszú, a negatív és a rossz. Nekem ő mutatta meg. Az én szememben bűnös. Rengeteg vádpontban, de a közösség elleni uszításban, hergelésben és bujtogatásban mindenféleképpen. Nem akarok már így élni ebben az országban. Takarodjon már el a közéletből, az emberek életéből, az én életemből. Takarodjon!

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.