NEHAZUGGY

Erre nincs felmentés, nincs enyhítő körülmény

Vidám vasárnapot, hosszú hétvégét, kiáradást, Szentlelket, világosságot és jó reggelt kívánok mindenkinek! Írhatnám azt is, hogy legyen béke, de nem írhatom. Mióta az állampárt Rogánról elhíresült gyűlöletkonyhája agymosási célzattal kötőszóként öblöget a kontextus nélküli legyenbékével, ez a két szó így egymás mellett számomra nemhogy nem értelmezhető, nemhogy semmit nem jelent, ennél sokkal rosszabb a helyzet. Civilizált szavakkal kifejezhetetlen undort és megvetést érzek mindenkivel kapcsolatban, aki a háború és béke kérdését éveken keresztül gátlástalanul, az emberek legsötétebb egzisztenciális félelmeire apellálva, azokat felkorbácsolni akarva használja pártpolitikai célokra. Ha csak egy hónapig művelné, az is ugyanúgy felháborítana.

Sokkal jobban annál – közepes méretű politikai bulvárzárójel kinyitva -, mint Orbán Ráhel sok millió forintos dubajozó szettje szoknyástul, karórástul, kistáskástul. Módfelett hálás vagyok Hadházy Ákosnak, valamint az ő olvasóinak, követőinek, hogy felvilágosítottak ebben a témában, mert szegénységi bizonyítvány ide vagy oda, én ránézésre azt mondtam volna, hogy Ráhel ténsasszony, az Orbán-dinasztia elsőszülött sarja (önérzetes nem közszereplő?) a Temuról vásárolja a ruházati cikkeit és kiegészítőit. Elismerem, nem értek hozzá, nem ismerem fel röptében a Cartiert meg a Diort, a Guccit vagy a Louis Vuittont, de nem is tört ki rajtam az a fajta proletáririgység, amivel Bencsik Nemmunkásőr András a második kétharmad idején megvádolt egy rakás embert (és máris témánál vagyunk: a szoknyatémánál), amikor az akkori üzletassszony felesége szoknyája mögé bújó Rogán Bűnöző Antal luxushelikopterezésre vetemedett. A lényeg akkor is, 2016 őszén is az volt, hogy a pórok szégyelljék magukat, ők a pitiáner szarháziak, a retek, demagóg, irigy proletárok, akik hőbörögnek, irigylik a tekintetes minisztertől azt, amire amúgy nekik is simán futná. Gondolom, úgy értette a moszkovita békemenetelő békeharcos, hogy ha nem innák el. Mert akkor irigykedés helyett ők is helikopterezhetnének, mint Rogán, nem olyan nagy dolog ez: szaros félmillió forintból lazán kijön egy helikopter-bérlés, minden középosztálybéli ember ki tudná fizetni.

Így majdnem nyolc évvel később azt tudom mondani, hogy arra varrjon gombot a párttévés ordibálóember és propagandalap-főszerkesztő, hogy Orbán Ráhel dubaji turisztikai expón villantott outfitjéből hány helikopterbérlés jönne ki 2016-os  Bencsik-árfolyamon. Ha csak a 13 milliós karórát (ami persze a kanyarban nincs az ura, vagyis a nemzet veje 50 milliós órájához képest), az 1,3 milliós szoknyát meg a 2,3 milliós retikült vesszük figyelembe, az úttörőinget, napszecsót, cipőt hagyjuk, az is alulról nyaldossa a 17 millió forintot. Viszont mielőtt a békéért háborúzó szentkeresztény megafonok és nagy nyilvánosság előtt rágalmazó egyéb szellemi honvédők kitérnének a hitükből: ennél a rongyrázó, jellemhibás, önkritikátlan, ízléstelen hivalkodásnál jóval durvább, és ez a probléma, hogy Orbán Ráhel Dubajban nem a magyar turizmust, hanem az Orbán-Tiborcz klán szállodáit reklámozta. És igen, a gazdagság önmagában nem bűn, ha az az önerőt, a tehetséget, a szorgalmat, a kivételes teljesítményt dicséri, egy ország nyomorúságán, megvezethetőségén meggazdagodni, a hivatalosan üzleti ügyekkel nem foglalkozó teljhatalmú miniszterelnök-apa-após politikai teljhatalmának köszönhetően megmilliárdosodni akkor is soha el nem évülő bűn, ha Magyarországon a korrupciót nem üldözik, hanem törvényesítik. Úgyhogy nem az a baj ezekkel, hogy akármennyi pénzük van, a hozott igénytelenséget és ízléshiányt nem lehet pénzzel pótolni, viszont ha az a kérdése Hadházy Ákosnak, hogy ez az önerőből semmit el nem ért luvnya azért dicsekszik a mesés vagyonával, mert ennyire buta, vagy mert az apjánál is betegesebb, vagy csak simán azt akarja üzenni, hogy lám, ostobák, én mindent megtehetek, akkor a válasz az, hogy igen, igen és minden szinten igen.

Amíg a kiscsalád hízik a köz pénzén, az irigy proletároknak marad a papíron templomegere apa és vej, miniszterelnök és szélsőjobboldali pártelnök háborús uszítása. Reggel, délben és este. Aki nem elég, hogy vele ellentétben tisztességes, becsületes embereket bélyegez háborúpártinak, egy egész hányadék választási kampányt húzott fel erre a gyalázatos hazugságra (épp ideje volt, hogy valaki feljelentse aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásért), de mivel ez a 2022 óta ittmaradt verejtékszagú, az erkölccsel és a civilizációval összeegyeztethetetlen háborús pánikkeltés nem elég, most már tudjuk, hogy arra is képes, hogy az állítólagos barátja és nagyjából egyetlen/utolsó európai uniós szövetségese elleni fegyveres merénylet másnapján – miközben az illető súlyos állapotban fetreng a kórházban és az életéért küzd, gyakorlatilag még ki sem műtötték belőle a szinte halálosnak bizonyult golyót – már teli tüdőből uszításra használja az ember tragédiát és hazugságokat terjesszen.

Úgyhogy most nem fogom teátrálisan feltenni a kérdést, és meglepődni se fogok azon, hogy Szijjártó Péter – akinek papírja van arról, hogy amikor hasznos idióta módjára vigyorogva átvette Moszkva barátságról és békéről elnevezett kitüntetését Szergej Lavrov háborús orosz külügyminisztertől, már legalább két hónapja tudott arról, hogy az orosz állam, az orosz titkosszolgálat hekkerei ki-be járkálnak a szuverén magyar külügyminisztérium informatikai rendszerébe – miért van még mindig a helyén. Mert ebben nem az a valami, hogy a helyén van, hanem miközben a független sajtót fenyegeti ezzel a súlyos, kimagyarázhatatlan, védhetetlen hátizsákkal a hátán, még neki áll feljebb. Úgy értem, hangosan felteszi a kérdést, hogy a saját maga által vezetett intézmény belső levelezése hogyan kerülhetett ELLENZÉKI újságírókhoz? És hogy vajon ebben szerepet játszhatott-e valamilyen titkosszolgálat? Majd megválaszolja a teremfutballisták gyöngye, hogy a kérdés költői, de érdemes lehet majd egyszer megvitatni. Az igen. Tehát az ember, aki mai napig nem válaszolta meg azt a kérdést se, hogy a a járványügyi nagybevásárlás idején a minisztériumában ledaráltak-e százmilliárdos közbeszerzéseket érintő dokumentumokat, és ha igen, ő miért van még mindig a helyén, és ha nem tudott róla, miért van még mindig a helyén, most egy dokumentált lebukás után még azzal vagánykodik, hogy fogalma nincs, hogy a minisztériuma belső levelezése hogyan szivároghat ki a médiához (ami nem ellenzéki, hanem független). Tehát Szijjártó Péter hangosan, nagy pofával beszél arról, hogy fogalma nincs róla, hogy mi történik az általa vezetett minisztériumban. Nesze neked, nemzeti szuverenitás. Az ember, aki világ szégyenére az Európai Unió által betiltott négy az Európai Unió és Ukrajna belügyeibe beavatkozó orosz propagandamédium egyikének címlapjára került (értsd: érdemei elismeréseképpen), miután bátoran megvétózta az Európa Tanácsban Ukrajna béketervét, meg van sértődve, fel van háborodva, és nem érti, hogy mégis mi a probléma azzal, hogy Moszkva és Vlagyimirovics számára egy szuverénnek mondott uniós tagállam sok esetben bizalmas, minősített adataira rálát.

És majd nemsokára veri magát a földhöz, hogy már megint mit mondott az amerikai nagykövet, David Pressman, amikor azt mondta, hogy Magyarországon minden területen egyre nő az orosz befolyás, hogy a magyar kormány az orosz agresszió határozott elutasítása helyett Putyin propagandaszövegét ismételgeti a békepártiságról, miközben ez nem békepártiság, az Orbán-Szijjártó-féle kormány nem békét akar, hanem kapitulációt vár el az ukránoktól. Hogy ne szóljon bele, ne avatkozzon bele, nekünk ne mondja meg. Tehát az Európával ellenséges, felforgató, manipuláló, dezinformáló Moszkva hekkerei szabadon mászkálhatnak a külügy szerverein, azzal semmi probléma nincs, a probléma az, hogy kiderült. Közben Magyarország legerősebb NATO-szövetségesét ellenfélnek nevezni és pattogni, mint kecskeszar a deszkán, hogy mi szuverének vagyunk, az belefér.

Rohadtul igaza volt a kollégának, aki azt írta, hogy ilyet csak szándékosan lehet művelni. Aki meg szándékosan művel ilyet, annak nincs felmentés, enyhítő körülmény. Ilyen tévedhetetlenül mindig a történelem aljas, az erkölcsi hulladékanyagokat összegyűjtő – Dodiktól Putyinig, Hszi Csin-pingtől Trumpig – oldalára állni, a híveket a széthazudott háborús pszichózissal a megőrülésbe kergetni; Magyar Pétert, Sorost, Karácsonyt és Gyurcsányt igen, Vlagyimir Putyin háborús agresszort viszont nem rápakolni a Fidesz legújabb közpénzből finanszírozott háborús plakátjára, az erkölcsi-szellemi leépülésének az a fázisa, amire csak azt tudom mondani, hogy ezek tényleg fogyatékosnak nézik a saját híveiket. Amit művelnek, olyan mélyen van, hogy a helyükben én is szégyellném a narancssárgát. Lehet, hogy már most is késő, de ha két év múlva sem sikerül megszabadulni ettől a fertőző, nyomorba döntő sötétségtől, akkor már mindegy lesz. Akkor már a Szentlélek se segít ezen az országon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább