Május 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Messzire ment ember azt mond, amit nem szégyell

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,617,520 forint, még hiányzik 1,382,480 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Üdítő újdonság a fideszes hazugságtengerben a Magyar Nemzetben megjelent interjú Győri Enikővel, aki persze szintén fideszes és egészen érdekes kijelentéseket tesz az interjú során – ezeket a kijelentéseket mindjárt sorra is veszem -, de legalább nem arról szól elejétől végéig az interjú, hogy aki a békét akarja, az a Fideszre szavaz, arról csak az utolsó bekezdés szól. De az legalább az első szótól az utolsóig. Ami a kötelező szólamokat megelőzi, arról is érdemes néhány keresetlen szót ejteni. Bevallom, meglepett a kedves hölgy tapasztalata, amennyiben valóban azt látta, hogy:

– Szembeötlő a változás, mert amitől mi Közép-Európában tartunk, az már tulajdonképpen bekövetkezett Dél-Spanyolországban. Az Ibériai-félszigeten hagyományosan a teraszokon élik az emberek az életüket. 

Mostanra Algecirasban bizonyos utcákban a bárokban azonban csak fiatal, főként arab férfiak ülnek, hölgyeket egyáltalán nem látunk. Sokat romlott a közbiztonság. (Magyar Nemzet)

Én 200 kilométerrel távolabb élek, szintén Dél-Spanyolországban, talán megoszthatom a személyes tapasztalataimat az olvasókkal, hátha úgy sikerül árnyalni Győri Enikő kijelentéseit. Azt persze én nem tudom, hogy Algecirasban mi a helyzet, még nem jártam ott. Granadában is vannak azonban mindenféle népek. De tényleg mindenfélék, szerintem a világ minden tájáról összecsődültünk itt. Eredendően spanyol-cigány-arab-zsidó lakosság mostanra kiegészült ázsiaiakkal, amerikaiakkal és persze menekültekkel. Éppen ezért választottam ezt a várost, imádom a sokszínűségét, mert ettől gazdagabb, izgalmasabb itt az élet. Itt is vannak arabok bőséggel, ezért mindjárt nem is értem, mi a fenét keresnek Algecirasban a bárokban, hiszen ők hagyományosan nem fogyasztanak alkoholt, ahogy sertéshúst sem esznek. A bárokra pedig az a jellemző, hogy ott alkoholt isznak az emberek – nem sokat, messze nem a lerészegedésig -, és mellé tapast fogyasztanak, melyek legtöbb esetben sertéshúsból készülnek (tudok ragozni, a tapas eleve többesszámban van). Talán az ottani bárok áttértek a teára és a falafelre. Én itt semmi olyat nem tapasztaltam, hogy bárki is félne sötétedés után kimenni az utcára. Sőt, a város legpezsgőbb része az az utca, ahol végestelen végig arab teázók, arab éttermek, bazárok sora fogadja a látogatókat, ott hajnal kettőig lehet ételhez-italhoz (kivéve persze a sertéshúst és alkoholt) jutni, vagy éppen papucsot, bőrárut, szőttest, ruhát vásárolni, ha valakire történetesen éjfél után tör rá a késztetés. Nőket is látni, még egyedül is, és senki nem szokta elharapni a torkukat. A város többi részén is kint vannak a nők az utcákon, idősek, fiatalok, egyedül, családdal, akár gyerekkel. Vannak olyan részei a városnak, ahol nem tanácsos éjjel lődörögni, de ha Budapestnek, Miskolcnak, Salgótarjánnak nincs ilyen része, akkor én kérek elnézést.

Győri Enikő szerint a migránsok csónakokon jönnek, aztán:

 Aki nem megy Németországig, hanem mondjuk marad Spanyolországban, annak a családja utána küldi a papírjait. Így bejelentkezik a spanyol társadalombiztosítási rendszerbe. Innentől kezdve már rögtön mindenféle juttatásokban részesülhet. 

Lehet, ha csónakon érkezem, nekem is egyszerűbb lett volna. Így, mezei uniós polgárként a folyamat így nézett ki; kellett tartós lakásbérlés. Ennek a bérletnek a papírjaival – szerződés, rezsiszámlák legalább 3 hónapra visszamenően -, plusz útlevél, be kellett fáradni a rendőrségre és kérni egy úgynevezett N.I.E. számot. Az uniósoknak ez automatikusan jár – már amennyiben nincsen gátló tényező, például körözés kiadva az illetőre -, unión kívüli országokból érkezők esetén bonyolultabb a helyzet. Kell valami indok a maradási szándékhoz. Munkahely, diákvízum, esetleg menekült státusz. Ha ez megvan, a N.I.E. számmal, és a lakhatást bizonyító papírokkal irány a lakóhely szerinti – nálunk talán kerületnek lehet nevezni – illetékes hivatal, ahol be kell jelenteni a lakhelyet, amiről majd küldenek egy hivatalos igazolást. Ez az itteni lakcímkártya. Ha ez megvan, lehet bankszámlát nyitni, és már be is lehet jelentkezni az társadalombiztosítási rendszerbe, ahová aztán be kell fizetni havi 300 eurót. Itt mindenki ennyit fizet, ennél kevesebbet nem lehet. Hogy milyen juttatások járnak a menekülteknek, azt persze nem tudom, de ha be tudják fizetni ezt a pénzt, olyan nagyon nagy gond nem lehet.

– Ami a konzervatívoknak nagyon fáj, hogy a szélsőbaloldali Sánchez-kormány mintegy félmillió bevándorlónak adott a közelmúltban is állampolgárságot. Ez már a választásokon is tényezőként értelmezhető. 

Természetesen az ő esetükben nem kérdéses, hogy aki a szocialista kormánytól kapta az állampolgárságát, az kire fog szavazni.

Hát fene tudja, azért egy közel 50 milliós országban biztosan nem zavar be annyira a választások menetébe 500 ezer bevándorló szavazata – akik között valószínűleg bőséggel vannak gyerekek, ők pedig akkor sem szavazhatnak, ha arabok ., mint egy 9,5 milliós országban ugyanennyi határon túli szavazata, akik – ellentétben a menekültekkel – nem is laknak az országban. Egy kicsit azért verjünk gyökeret ennél a lazán odavetett mondatnál: szélsőbaloldali Sánchez-kormány mintegy félmillió bevándorlónak adott a közelmúltban is állampolgárságot. A szélsőjobboldali Fidesz spanyol politikában jártas tagja bizonyára tisztában van azzal, hogy az nem úgy megy, hogy a kormány fogja magát, és állampolgárságot ad akárkinek. Annak vannak feltételei, mégpedig szigorúbbak, mint a magyar állampolgárság megszerzésének. Normál esetben 10 évig kell megszakítás nélkül az országban élni, mégpedig hivatalosan, bizonyítható módon. Ha valaki megkapta a menekült-státuszt, akkor is 5 év a minimum, mielőtt kérelmezhetné az állampolgárságot. Szükség van születési anyakönyvi kivonatra, személyi okmányokra, nyelvvizsgára, és persze arra, hogy az ember lemondjon az eredeti állampolgárságáról, mert a spanyol törvények nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.  Azt nem tudom, mennyire kérdéses, hogy ezek az új állampolgárok kire fognak szavazni, esetleg Győri Emőke kérdezze meg a szélsőjobboldali magyar kormánypártot, nekik mennyire térült meg a dolog. A kedves hölgy azt is erősen fájlalta, hogy Magyarországot szankcionálja az unió, Spanyolországot nem, pedig:

 A szocialista spanyol kormány esetén ez fel sem merült, pedig ott valóban veszélyben vannak az EU pénzügyi érdekei. Egyrészt azok, akik annak idején a katalán terület kiválása érdekében szerveztek népszavazást, ami a spanyol alkotmányba ütköző cselekedet, most amnesztiában részesültek. A szocialista kormány a katalán függetlenségpártiakkal kötött szövetség révén tud ugyanis a hatalomban maradni. Tehát akik börtönben voltak, azokat most kiengedték. 

Nem igazán látom, az unió pénzügyi – vagy bármilyen – érdekeit mi módon sérti a politikai elítélteket szabadon engedése. A magyar kormány nagyszerű lépése, amikor kiengedték a börtönökből a letartóztatott embercsempészeket, biztosan nagyobb hatást gyakorol az unió egészére, mint a spanyol-katalán belügy.

Ráadásul rengeteg korrupciógyanús ügy merült fel Spanyolországban az uniós források körül. 

A különbség csak az, hogy a spanyol ellenzék – a konzervatívok és a néppárti erők – nem küzdenek azért, hogy megvonják a hazájuktól a forrásokat. Ezzel ellentétben a magyar dollárbaloldal rendszeresen nemhogy lelkesen támogatta az ilyen jellegű javaslatokat, hanem egyenesen kezdeményezte Brüsszelben, hogy hazánk ne juthasson hozzá a helyreállítási pénzekhez.

Az a nagyon nagy különbség – miközben egyáltalán nem vitatom, hogy Spanyolország nem mentes a korrupciótól -, hogy ennek ellenére az ország működik és fejlődik. Az oktatási rendszer nagyon jó, az egészségügy a világ legjobbjai között van, még az ország legszegényebb régiójában is lehet normálisan élni, van szociális biztonság, senki nem marad magára a bajban. Ezzel szemben Magyarországon maga a kormány működteti a korrupciót, tehát semmi más mód nincs ennek fékezésére, mint az, hogy a kormányt nem szabad a pénzek közelébe engedni. Ez nem az ellenzék bűne, hanem a kormányé, és azoké a pártkatonáké, akik képesek bármit összehordani annak érdekében, hogy ne lehessen leváltani a rezsimet. Akár még más országok belső viszonyairól is hajlamosak a valóságnak nem megfelelő dolgokat és csúsztatásokat tollba mondani a pártsajtó számára. Eléggé sajnálatos dolog ez. Szerintem. Én valahogy nyugodtabb vagyok, mióta nem vigyáz rám Orbán Viktor és bandája. Olyan megnyugtató.

Mindenesetre jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. A mai zene nem nevezhető éppen hibátlan felvételnek, ám az a hangulat, amit mutatni szeretnék, szerintem átjön. És ez most is így van, bárhol belefuthatunk ilyen jelenetekbe egy sikátorban, a tapasbár előtt – ott készült ez a felvétel is, ilyenekkel tele van a város -, aki táncol, nem táncosnő, hanem bárki, akinek kedve szottyant táncolni. Óvónő, családanya, halaskofa. A gitáros ismert arc itt, El chipiron – tintahal -, olyannyira, hogy rendszeresen felpattan – nem egyedül, szokott lenni egy társa – arra a buszra, amivel én is járok, ha lusta vagyok lépcsőzni, és simán előkapja a gitárt a buszon, olyankor van, hogy átalakulunk bulijárattá.

Itt egy zeneileg értékelhető verzió, de innen a hangulat hiányzik:

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.