Május 25,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez nem egy romantikus film, nem egy leányálom. Ez a politika

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,103,550 forint, még hiányzik 896,450 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Okozom a nyomot. Helyesen: nyomozom az okot. Nem mindegy. Azt hiszem, van némi baj a magyar politikai mocsárban. Lehet, hogy még annál is nagyobb baj. Magyar Péter keveri a kártyát és folyamatosan mozgásban van, ezzel szemben a két eddig meghatározónak számító tömb kissé lefagyott. Lenne egy kérdésem, pontosabban kettő. Különös tekintettel arra, hogy már több ízben is megkaptam a DK szimpatizánsaitól, hogy én mennyire el vagyok varázsol(ód)va, hogy tulajdonképpen már a Magyar-féle szekta tagja vagyok.

Az első kérdésem az, hogy amennyiben a DK a legalkalmasabb, legtapasztaltabb, pláne legerősebb párt, amelyik valóban érdemi kihívója lehet Júdásnak és az állampártnak, akkor hogy lehet az, hogy jön egy mindössze egy hónapos párt, és tulajdonképpen pár nap alatt akkorát mozgósít, mint az ellenzék évek alatt se?

Ebből következik a második kérdésem: ha valóban a DK körüli szövetség az, amelyik egyedüli kihívója lehet Júdásnak, akkor miért vannak pánikba esve? Én biztosan nem lennék, ha tiszta lelkiismerettel és bűntudat nélkül állnék a rajtvonalhoz, és azt a politikai célt ütném meggyőződéssel, amit eddig is ígértem a választóimnak.

Mi a beszarás tárgya? Elmondom az én verziómat. A DK elég látványosan belekényelmesedett abba az évek óta tartó semmibe, amiből nagyon nem tudtak feljebb jutni még úgy sem, hogy Gyurcsány leigazolt (vagy igazolni sem kellett, mentek önként és dalolva) olyan politikusokat, akiknek a pártjai 2026-ra valószínűleg már a történelem részét képezik. Nekem úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára berendezkedtek valamiféle kivárásos politikára, többé-kevésbé stabilan megvolt a 15 százalékuk, Júdásnak is jó volt ez így, elmondhatta, hogy itt demokrácia van, lényegében mindenki jól járt ezzel a felállással, egyedül a választópolgár nem. Az a polgár, aki egy ideje már csak legyintett beletörődve, elfordult, mondván, hogy ez úgysem lesz jobb, kit érdekel? És igaza volt. Közhely, de igaz.

Megvetem a Fidesz gyurcsányozását, de egy idő után már én is beleuntam, hogy felmentéseket találjak neki és a pártjának a sorozatos vereségekért. A tüntetéseken, amelyek az elmúlt években szerveződtek különböző ügyekben, a civilek kimondottan kérték, hogy a pártok ne vegyenek részt, mert összemossák a valódi szándékot a pártérdekekkel, és ebből kifolyólag többet ártottak volna egy-egy ügynek, mint amennyi hasznot hoztak volna. Lehet, hogy ez hibás hozzáállás, mégis sokat elmond arról, hogy mit gondol a civil társadalom egy jó része a politikáról, a politikusokról. Az emberek befogott orral szavaztak erre az ellenzékre, amelyik három választás után a legnagyobb kétharmadot hozta össze a Fidesznek annak ellenére, hogy mindenki mindent azért, hogy közös jelöltje legyen az ellenzéknek. Az emberek igen, a pártok nem. Olyannyira nem, hogy a 2022-es választás előtt azon marakodtak, hogy kinek hány listás embere legyen, ki hányadik helyre kerüljön, ki kinek a javára lépjen vissza és mondja meg a tutit. Eltaktikázták, elbénázták, elszabotálták, majd – tisztelet a kevés kivételnek – tömegesen tagadták meg a saját jelöltjüket. Aki rossz jelölt volt, hatalmas hibákat vétett, de akkor is ő volt a közös jelölt. Az ellenzék akkor azt üzente a választóknak, hogy még összefogni sem hajlandóak az önös érdekeik miatt, akkor sem veszik komolyan, amikor erre a választók kérik őket.

És akkor megjelenik egy ember, aki végül is semmi különöset nem mond, csak egyszerűen azt teszi, amit az ellenzéki pártok is megtehettek volna az elmúlt évtizedben; nulla közpénzből, nulla plakáttal, egy 30 éves teherautóval járja az országot, tömegeket mozgat meg, és eléri azt, hogy a bénító apátia helyett az emberek újra a közélettel foglalkozzanak. Lehet, hogy ez semmit nem jelent majd június 9-én, de én azért mégis elgondolkodnék az ellenzék legnagyobb ereje helyében, hogy ezt hol rontottuk el. Persze, tudom, hogy ők vért izzadtak, hogy mindent megtettek és Magyar Péternek a kurva anyját, meg azoknak is, akik most őt támogatják, hiszen egy nerences áruló. Az. Persze. Most mindenki  kombinál, spekulál, elemez, számolgat, méltatlankodik, de senki nem meri bevallani azt, hogy hoppá, tévedtem. Nekem legalább tiszta a lelkiismeretem, mert számtalanszor szóvá tettem az ellenzékkel kapcsolatban, hogy miért nem ütögetik le azokat a rohadt magas labdákat, amelyeket a Fidesz oly sokszor feladott nekik, vagy miért nem dolgozzák meg a vidéket, hiszen ott van Júdás és a Fidesz szavazóbázisa. Nem kell ehhez nagy szakértelem. Kifogása az van mindenkinek, meg véleménye is, meg sérelme is, csak látszata nincs, vagy alig van annak, amit eddig tettek.

A politika pedig ilyen. Egyszerűen csak éreztetni kell a néppel, hogy ők a fontosak. Értelmesen beszélni mindenkihez, nem csupán a sajátjainkhoz. Ha semmi másban nem is, ebben nagyon hasonlít a DK a Fideszre. Magyar mindenkit megszólít, ateistát és hívőt, liberálist és konzervatívot, értelmiségit és melóst, gazdagot és szegényt egyaránt. Odamegy az emberekhez, kezet fog mindenkivel, beszélget és mindenkihez van egy jó szava. Beszól a maffiának, Rogántól Kósáig, Júdástól Pintérig. És valóban nem kíméli az impotens ellenzéket sem, mert attól, hogy valaki nem szereti a Fideszt, még kritizálhatja a sajátjait. Milyen az az edző, aki minden elvesztett meccs után megdicséri a csapatát? Szar. Milyen az a csapat, amelyik nem tud nyerni? Szar. Milyen az a szurkoló, aki ennek ellenére ennek a csapatnak szurkol? Fanatikus. 

Nyilván nemcsak az ellenzék oldalán van zavar az erőben, a Karmelitában is nagy lehet a fennforgás mostanában. Orbán átment teljesen szánalmasba, szerintem már a sajátjai körében is, annyira túladagolták ezt a háborús baromságot. Az emberek szerintem már belefáradtak a rettegésbe, és valami másra vágynának. Még az is, aki azért nem értik ezt az egészet, mert rájöttek, hogy nincs se kivont machetével rohangáló migráns sehol, nincsenek átoperált bajszos kislányok és tüll ruhás kisfiúk a játszótereken, Sorost és Brüsszelt sem látták soha, legfeljebb az M1 híradójában. 

Az, amit ezzel a titkos kampánnyal művelnek, tényleg mindennek a legalja. Ahogy például megérkezett Jándra, ahol azért bőven tartja magát az őrület egy elvetemült, homofób, fasiszta polgármester személyében, és ott fotózkodik a magyar amisok szintjén vegetáló csődülettel, egészen szürreális. A június 9-i választás nyilván nem erről szól, de szerintem Júdás széke akkor is inog. Érzi ezt az egész rendszer. Amikor áthúzott nadrágszíjjal plakátolja tele Debrecent Kósa Lajos, ott nincs miről beszélni. Soha nem vágyta ez az ország a változást ennyire. Szerintem még az úgynevezett rendszerváltozáskor sem. Egyre többekben tudatosul, hogy honnan hova jutott az ország Júdás regnálása alatt. Amikor már fél Berlin elpusztították, Hitler még akkor is azt harsogta, hogy győzni fog a nemzetiszocialista náci párt. Pedig az is de jól ki volt találva. Meg Róma is. Meg Napóleon is. Meg Tito is. Júdás rezsimje is ki van találva, és elpusztíthatatlannak tűnik. Még.

De szerintem azért nem kell szégyenkezni, ha valaki egyetért Magyar Péterrel. Amiket mond, azt én is évek óta mondogatom, lehet, hogy tőlem plagizál. Vigye nyugodtan, mert ez nem egy romantikus film. Ez nem egy leányálom. Ez a politika, és aki még most sem érti, hogy előbb győzni kell, és minden más utána jön, az nem fogja megélni a változást. Kár lenézni, hülyének nézni azokat, akik most már úgy érzik, a rézfaszú bagoly, a vasorrú bába, a patás ördög, bárki jobb lenne Orbánnál. Aztán, ha ez is meghülyül, ha nem azt csinálja, amit ígért, akkor el lehet kergetni. De a jóból is megárt a sok. És úgy tűnik, hogy most megártott végre. 

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.