NEHAZUGGY

Sehol egy őszinte mondat, sehol egy ép gerinc, csak a hatalmi téboly

Molnár Bálint | Május 5, Vasárnap | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 869,810 forint, még hiányzik 2,130,190 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kulturált jó reggelt, vidám vasárnapot, boldog anyák napját, kevesebb indulatot, több belátást és rengeteg fényt az alagútba, ne csak a végére! Lehet, hogy ez így egyszerre soknak tűnik, de ragaszkodjunk az ideálishoz, a tökéleteshez, amit soha nem fogunk elérni, hogy aztán legyen miből engedni, és legyen honnan pofára esni. Nem, ez így nem igaz. Szerintem attól lehet jó kompromisszumokat kötni, hogy az ember ragaszkodik az elveihez. Sőt, csak akkor lehet. Rossz kompromisszumokat meg nem érdemes. Úgyhogy.

Máris megragadom az alkalmat – látva, hogy a sündörögve, sunnyogva hol itt, hol ott felbukkanó miniszterelnök hétvégén is rendíthetetlenül álhíreket és rémhíreket terjeszt -, hogy újra leírjam: változatlanul senki nem háborúpárti se Magyarországon, se az Európai Unióban. Attól, hogy ezzel az előemberi ostobasággal választást, no pláne EURÓPAI UNIÓS választást lehet nyerni valahol Európában, ebben az ittfelejtett középkorban, Vlagyimir Putyint leszámítva senki nem háborúpárti.

Kapcsolódó érdekes fejlemény viszont, hogy a háborús agresszor Oroszország szerint a NATO háborúra készül. Ha jól értem Moszkvát, akkor ez pontosan ugyanaz a duma, ami Orbán és a Fidesz egyetlen és kizárólagos EP-választási kampánytémája, amivel végtelenítve zsibbasztja a híveit. Aztán majd toporzékolnak, hogy Putyin alászolgáinak nevezik őket. Tehát Moszkváék a NATO-val riogatnak, miközben nem a NATO rohant le egy független országot, és nem is Oroszország területén folytat nagyívű hadgyakorlatot, hanem NATO-tagállamok területén, amihez mi köze van Moszkvának? Semmi. Ahhoz a nem várt orbáni beismerő vallomáshoz külön is gratulálok a saját paródiáját alakító néhai szabadságharcosnak, hogy két nyíregyházi felbukkanás között elkotyogta, hogy ha az állampárt nem hozza tűzbe az embereket, bajba kerülhet. Nahát. Csak nem azt mutatják a számok, hogy nem működik olajozottan a lejárt szavatosságú békepárti háborús riogatás? Az atomháború se? Körberöhögik a népek a miniszterelnök urat? Unják az alattvalók a műsort?

Van még ennél rosszabb is: nem látszik az a békepárti szélsőjobboldali áttörés Európában sem, ami egyaránt szolgálná a Kreml és a Karmelita érdekeit; olybá tűnik, hogy a jelenlegi informális EP-nagykoalíció (fideszül: háborúpártiak) az előző hónaphoz képest növelte támogatói számát, miközben a szélsőjobb, amivel el lehetne foglalni Brüsszelt, megtorpant. Szerintem az lenne tisztességes, ha valaki felvilágosítaná a Fidesz szavazóit, hogy ha valamilyen szerencsétlenség folytán mind a 21 EP-mandátumot Deutsch Tamás és pajtásai szerzik meg június 9-én, akkor se lesz semmi. Nem törik ki a világbéke, Orbán nem veszi át a hatalmat az EU felett, a Fidesz pedig egy közepesen súlytalan pártcsalád tagja lehet. Már ha sikerül lenyomni a putyinista elköteleződést a torkukon. Én nem vennék mérget erre, viszont Bödőcs művész úr Orosz-magyar csúcs című friss alkotását ajánlom jó szívvel. Az az érzésem, hogy nem tudományos-fantasztikus képtelenség az a kép, amikor a nap végén Orbán Viktor egy üveg tokai aszúval és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével ajándékozza meg a pacifizmus bajnokát, az orosz vezetőt. Mint ahogy attól se állunk távol, hogy a bicskei gyermekotthon áldozatainak kelljen bocsánatot kérni Balogtól, Vargától, Nováktól. Ha kizárólag a rezsimen múlna…

De ha már ide keveredtem, beszéljünk néhány szót a kultúráról. Mivel nem volt lehetőségem korábban, most szeretném kifejezni abbéli örömömet és lenyűgözöttségemet, hogy ebben a korrupcióval, nyomorúsággal, agymosással, gyűlölettel, erkölcsi romlottsággal, rengeteg vérgőzös indulattal, feszültséggel megvert országban olyan felemelő dolgok is történnek, mint például az, hogy Molnár Piroska, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész felhívja telefonon Kulka Jánost, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművészt, érdemes és kiváló művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, hogy elmondja neki, hogy őt választották a Nemzet Színészének. Ez csodálatos.

Akkor is, ha az enyhén árnyalja a teljesítmény, a kiválóság időnként szívet melengető helyre kerülését, hogy közben Udvaros Dorottya, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 22 év után távozik a Nemzeti Színházból. Ez nem azért hírértékű elsősorban – magát a művésznőt parafrazálva -, mert Udvaros érinthetetlen lenne, és járna neki a Nemzeti Színház örökös tagsága, mintha egy igazgatónak (jelen esetben a teljhatalmú állampárti kultúrkomisszárnak, Vidnyánszky Attilának) ne lenne joga elküldeni bárkit, akivel nem tud, nem akar, nem hajlandó együtt dolgozni, hanem hogy miért kell ebben is hazudozni, csúsztatni, maszatolni? Miért nem lehet egy döntést férfiasan vállalni? Ha egyszer az orbánista kultúrkomisszár-direktor, az SZFE szétverésének főszereplője úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését, ha a gazdasági igazgató éppen az eseti megbízási szerződését készíti elő a művésznőnek, akkor miért kell azt állítani, hogy de, Udvaros Dorottya márpedig a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, amelyet nem mondtak fel, nem szüntettek meg? Mi szükség van erre? Min változtat egyáltalán?

Ez úgy általánosságban is érvényes kérdés: miképpen lehet az, hogy bármerre nézünk a hatalmi téboly berkeiben, sehol egy őszinte mondat, sehol egy ép gerinc, sehol egy korrekt beleállás, sehol egy emberarc, mindenhol csak a valóság megerőszakolása, karikába, derékszögbe hajlítása. Jó, ha megerőltetem magam, akkor értem: egy Vidnyánszky-féle, politikai érdekeket kiszolgáló terminátornak – aki úgy mondott le a Nemzeti Színházban történt durva baleset után, hogy maradt, és most semmi különlegeset nem lát abban, hogy a sérült színészek távoznak – nyilván elviselhetetlen, amikor egy ünnepelt színész nem rejti véka alá a véleményét a színházi állapotokról, a pénzszórásról, pazarlásról, a társulat penetráns helyzetéről, vagy akár más közéleti kérdésekről. Vidnyánszky mindent, és még annál is többet megkapott, mint amennyi egy kicsit is normálisan működő országban járt volna neki, politikai hátszéllel félreállított az útból mindenkit, aki az útjában állt és akit lehetett, soha nem szégyellt ugyanazzal a hátsóval rengeteg lovat megülni, végtelen hatalma van, de mégis mindig ő van megsértődve. Őt vádolják alaptalanul, neki kell helyretennie másokat. Képtelen megérteni azt a világot, ahol szélsőjobbos, nemzetiorbánista felsőbbrendűség ide vagy oda, mégsem lehet mindenkit igába hajtani, igazodásra kényszeríteni, elhallgattatni, beledöngölni a földbe, átprogramozni. Azt meg pláne el se tudja képzelni, ahogy az általa szolgált hatalom se szerintem, hogy nem lesz ez mindig így. Szóval a válasz az, hogy Vidnyánszky kultúrkomisszár az Origo nevű pártpropagandakiadványban üzente meg Udvaros Dorottyának, hogy nem szereti a sajtón keresztüli üzengetést, és amúgy semmi nem igaz abból, amit Udvaros Dorottya állított. Akinek van gusztusa hozzá, az orbánista kultúrpápa előéletét, a kijelentéseit, a másik oldallal szembeni engesztelhetetlen kirohanásait, olvassa el a magyarázkodását. Vagy ne.

Itt kellene egy diszkrét oldalvágással néhány szót szólnom arról, hogy Nagy Ferenc Kossuth-díjas rezsimszolga a pártpropaganda által megrázónak nevezett interjúban állt ki a gazdája mellett, miközben Presser Gábor és Koncz Zsuzsa árulásairól vekengett, de ez most elmarad. Bármennyire is kifordult a sarkaiból ez a hülyére zsibbasztott, halálba hergelt, oldalak szerint egymás ellen uszított ország, oda én nem hajolok le, ahol Nagy Ferenc Presser Gábor és Koncz Zsuzsa fölé próbál emelkedni. Sok mindent elviselek, és nem a morális fölény beszél belőlem (pláne, hogy az állítólag a másik oldalon tenyészik), de mindennek van egy határa.

Valójában csak azt akartam mondani, hogy Kulka művész úrnál a legjobb helyen van ez a cím, Mágenheim Ádámot is megbocsátottam neki (kacsintás), meggyőződésem szerint előbb-utóbb minden és mindenki a helyére kerül. Kulka János a Nemzet Színésze lesz, Vágási Feri meg érdemei elismeréseképpen tolhatja a Fidesz Megafon-trollokkal versenyt futó főpolgármester-jelöltjének kampányát. Mindenki jó valamire: a középszerűség ennyire elég Nemcsák úrnak.

Ami röviden az egyebeket illeti, és tényleg csak néhány :

hétéves mélypontra zuhantak a lakásépítések Magyarországon, szemben az Orbánék által szabadon engedett embercsempészek számával (2197), ami egyre csak nő – csak hogy értsük, ki szervezi valójában a migrációt;
bár az érintettek cáfolták, az ATV szerint orvoshiány miatt megszűnhet a szülészet a szekszárdi kórházban;
a közpénzmédia szerzett egy papírt arról, törvényt sértő módon működik, midőn a Fidesznek kampányol, midőn híradós riportnak hazudja az állampárt politikai reklámját (következmény: semmi);
vélhetően semmi köze nincs Magyar Péter mai debreceni nagygyűléséhez, de a fideszes bulvármocsármédia (Bors) lehozta az Országos Mentőszolgálat jegyzőkönyvét arról az esetről, amikor Varga Judit mentőt hívott Magyar Péterhez, egyúttal a debreceni önkormányzat webkamerája is leállt a Kossuth téren;
Menczer Tamás a Párt kommunikációs verőembere pedig végre meglelte a különbséget a felesége és Magyar Péter között (ami nem az, hogy Menczert Magyar Péterrel szemben nem pofozza és rúgja a neje), de hogy ez miért közügy, az nem derült ki.

A közvéleménykutatási adatokat szerintem el lehet engedni, a lényeg, hogy lassan, de biztosan megrohad itt minden, és akkor majd hátha új életet lehet kezdeni. Addig is egy jó kis Motörhead nótát akartam eredetileg idepakolni, de hogy kerek legyen a reggel, mégis inkább legyen az alábbi. Annyira azért soha nem fog tudni megkeseríteni a közéleti mocsok, hogy ne tudna megérinteni ennek a négy fantasztikus művésznek ez a megunhatatlan, örökérvényű produkciója. Ilyen szép vasárnapot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!