NEHAZUGGY

Mindig ugyanaz, ugyanazokkal a szereplőkkel

Swan Edgar | Április 28, Vasárnap | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 536,317 forint, még hiányzik 2,463,683 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Pénteken volt húsz éve annak, hogy Magyarország parlamentje megszavazta az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz szükséges törvényt. Orbán Viktor sajnos akkor éppen nem ért rá, valahol vidéken kampányolt, és amúgy is örök szívfájdalma maradt, hogy nem ő volt az a miniszterelnök, aki bevihette az unióba az országot. Harcol is ellene megállás nélkül, nem az a megbocsájtós-fajta. Igaz ugyan, hogy mostanra ott tart a történet, hogy az uniónak nem, ellenben Magyarországnak rengeteget árt, de ez őt a büdös életben nem érdekelte, most sem érdekli. Csatározás közben sikerült elérnie, hogy lényegében az összes uniós tagállam ellenünk – pontosabban a magyar kormány ellen – fordult, talán még Szlovákia nem teljesen, a többiek már igen, nem csupán partnernek, de megbízhatónak sem tekintik a kormányt, az uniós forrásokat befagyasztották, a Fideszt kivágták az Európai Néppártból (akkor is, ha engedték, hogy azt hazudja, magától lépett ki), azóta sem fogadta be egyetlen pártcsalád sem. A Norvég Civil Alapok pénzét elbukták mohóságukban, az Erasmus lóg a levegőben, hihetetlen kárt okozva a felsőoktatásban. Ezzel csak annyi a gond, hogy az ország érdekérvényesítő képessége Orbán Viktornak köszönhetően lényegében lenullázódott. Momentán nem sokra megyünk sem Kínával, sem Putyinnal, sem Donald Trump fantasztikus barátságával, de más meg nincsen.

Ha már az unióban pária, mindenképpen itt kell rendezni a szélsőjobbos cirkuszt, és hazudozni bele a hívek arcába, hátha attól majd valami is jobb lesz. Jó ideje bele vannak a konzervkeresztény patriótafehérek zavarodva a genderbe, holott ez így önmagában francot sem jelent. Azért óbégatnak és az ellen küzdenek, hogy ne legyen már kötelező melegnek, transznak, akármilyennek lenni. Holott nem kötelező, nem is lehet kötelező, mindössze az lenne a feladat, hogy aki történetesen meleg, transz, vagy bármilyen módon kilóg a többségi sorból, azt ne üldözzék, bántsák, baszogassák, hanem fogadják el olyannak, amilyen. Na, ez ellen küzdenek ezek a csodás emberek, az a céljuk, hogy ha már az ő életük stresszel teli és nyomorult, legyen olyan másnak is. Pedig csak nem kellene lopni, hazudni, mindjárt kevesebb feszültségforrás lenne, mert ugye lebukni sem lehetne, nem lenne mivel. Általában a gyűlölködés sokkal többet árt annak, akiben ez az érzés tombol, mint annak, aki ellen irányul. Úgy gondolom, súlyos bűn a társadalom ellen, ha az ország vezetői úgy próbálnak meg politikai hasznot kovácsolni, hogy egymás ellen uszítják az embereket. Ez sem nem keresztényi, sem nem patrióta, sem pedig konzervatív dolog, egyszerű aljasság.

A cirkusznak vége, a bohócok valamiért maradtak. Tegnap Orbán Viktor kigördült az utcára és állítólag az a cél, hogy besegítsen Szentkirályi Alexandrának. Logikusan nincs értelme a dolognak, mindenki, talán még Szentkirályi Alexandra is tudja, hogy esélytelen, de el kell játszania a szerepét. Hiszen az hogy nézne már ki, hogy a kormánypárt még indítani sem tud senkit a főpolgármesteri posztért. Azonban túlságosan nagy energiát nem érdemes belefektetni, olyan ez, mintha én indulnék az olimpián bármelyik versenyszámban. Vicces, ez a maximum, amit el lehet mondani a dologról. Arról szólhat inkább ez a besegítés a kormányfő részéről, hogy megmutassa, igenis ki mer menni az utcára, emberek közé, tartja magát, jó erőben van, nem fél. Közben meg annyira spontán az ilyen megjelenése, amennyire spontán szokott lenni bármelyik fárasztóan kínos vicce, amit felolvas a papírjából.

Már csak bő másfél hónap van hátra a választásokig, szerintem most kezdődik majd az igazi őrület. Aki eddig még nem ment neki a másiknak, az majd most neki fog menni, eddig még mindig így volt, nincs okom azt gondolni, hogy most máshogy lesz. Jönnek az üzengetések, a gáncsolások, a mocskolódás, a tárgyalások, alkuk, alkuk felrúgása, összefogás, széthúzás, hátbaszúrás. Mindig ugyanaz, ugyanazokkal a szereplőkkel. Annyira unom, hogy az elmondhatatlan. De valahol maradt bennem valami kis naivitás, mert titkon mindig abban reménykedem, hogy egyszer végre pozitív csalódás fog érni. Hátha majd most. Addig is lehet hallgatni a mindenféle fideszes beszélő fejeket, akik elmesélik, hogy mindenki, de tényleg mindenki háborúpárti, kizárólag csak a Fidesz nem. És ők most járják az országot, és mindenkinek személyesen elmondják, hogy igazából semmi más ötletük nem született, ezért nyomulnak ezzel a háborúpárti hülyeséggel. Azt is tudjuk a propagandistáiktól, hogy a libernyákok – és hát lássuk be, aki nem fideszes, az mind libernyák – akarják nagyon a háborút. Ezt on el is hiszem nekik, mert Rogánhabony már csak jobban tudja. Már csak azt kellene elmagyarázni, hogy Putyin mikor lett libernyák, és ha az lett, de azt a kereszténykonzerv szélsőjobb oly igen nagyon rühelli, akkor miért nem szakadnak el végre a hátsójától? Ezt abból gondolom – mármint Putyin libernyákságát -, hogy jelen állás szerint egyedül ő indított háborút errefelé. Aki tudja a megfejtést, feltétlenül ossza meg mindannyiunkkal.

Addig is én veszem a kalapomat, jó ébredezést, szép vasárnapot kívánok. Mi majd jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!