NEHAZUGGY

Az ilyesmire nem is lehet számítani, ez csak úgy megtörténik

Swan Edgar | Április 26, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 228,540 forint, még hiányzik 2,771,460 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Csakabékecsakafidesz Viktor tegnap reggel arra invitálta a híveit, hogy kövessék élőben az ő kis szélsőjobbos bandájának a produkcióját. Azt már nem tette hozzá, hogy mi fizettük a vándorcirkusz előadását, mert az evidencia nyilván. Az a baj ám, hogy egyre kevesebb embert érdekel a miniszterek elnökének bárakármelyik fellépése. Még akkor is ez van, ha a lakájmédia szerint mindenki iszonyatos izgalommal várja a csúti felszólalását. Szerintem maximum ők várják, hogy aztán leadhassák a már bekészített anyagokat a példátlan sikerről, az őrjöngő éljenzésről és a fantasztikus aranyköpésekről. Azt hiszem, most valami olyan történik Orbán Viktorral, ami mindennél rosszabb, még a támadásnál is. Méla unalom és érdektelenség övezi személyét és azt a néhány szigorúan megszervezett szereplését, amikor titokban odasunnyog valahová és az előre kiválogatott néhány ember előtt elmond valamit, aminek a világon semmi jelentősége. Bizony az van, hogy a sánta kutyát nem érdekli sem az, amit a miniszterek elnöke kitol magából, sem az, amit az ellenzéki és ellenzékinek nevezett pártok produkálnak. Úgy jártak, mint a Covid vírus. Az elején minden arról szólt, mindenki arról beszélt, mindenki félt. Aztán az emberek zöme átesett a fertőzésen, a vírus legyengült – ahogy azt a szakemberek előre elmondták -, már senkit nem izgat. Ha járvány van, hát van. Majd elmúlik. Az influenzával is együtt tudunk élni, ezzel is együtt fogunk, nincs választásunk.

Szóval ide jutott a misztikus képességekkel felruházott politikai lángelme, a jövőt előre látó vátesz, a nemzeti kincs, az ország kizárólagos védelmezője és az ő ellenzéke; egy szintre kerültek, a Covid és Orbán. Nem érdekelnek senkit. Lett volna sok-sok évük arra (mármint Orbánéknak, nem a vírusnak), hogy valami olyat mondjanak, ami valóban fontos és van súlya, nem sikerült, nem is állt érdekükben. Mindenki a maga pecsenyéjét sütögette. Orbán pecsenyéje persze nagyságrendekkel hatalmasabb, az ellenzéki pártok és politikusok kénytelenek a koncokkal beérni, de még az is sokkal jobb, mint röhejes pénzért gürcölni a munkaerőpiacon. Így aztán nem is meglepő, hogy az egy platformra került mindenféle pártok egyként támadják Magyar Pétert, hiszen a fincsi kis langyos posvány mindenki számára kielégítően komfortos volt, a franc akar kimászni belőle, megélhetés után nézni, átszervezni az életét. Aki nem tudott elég zsákmányt behurcolni a barlangjába – és szerintem a többség nem tudott, legalábbis annyit nem, amennyi egy életre elég -, annak bizony találnia kell valami állást. A munkaerőpiacon pedig a legtöbb állás olyan, hogy érteni kell valamihez – lehetőleg ahhoz, amit csinálni kell az adott munkahelyen -, teljesíteni kell, elvárások vannak, a hibákért vállalni kell a felelősséget és még a fizetés is a töredéke annak, amit parlamenti-, pláne EP képviselőként keresni lehet. Nem így indultak persze az ellenzéki pártok sem, a politikusok sem, de ez lett belőlük. Kockázatkerülő megalkuvók, akik nem megdönteni, nem megváltoztatni, még csak megjavítani sem akarják a rendszert, már régen nem. Jó volt így, ahogy volt.

Arra szerintem senki nem számított, ami történt. Megkockáztatom, még Magyar Péter sem számított rá, az ilyesmire nem is lehet számítani, ez csak úgy megtörténik. Jónéhány dolognak kell együtt, egyidőben teljesülnie, de ha az megvan, a lavina elindul. És ez most elindult, és bármi lesz a vége, letakarítja a hegyoldalt. Akkor is, ha a végén ott fog heverni a hegy lábánál egy kupacban Fidesz, ellenzék, a tetején Magyar Péterrel. Olvasom több megszólalótól, hogy micsoda barmok vagyunk mi, magyarok, megint messiást várunk, megint rá fogunk faragni, csalódni fogunk, Magyar sem jobb, mint előtte a többiek, ő is a NER-ből jött, márpedig kutyából nem lesz szalonna és az sem igaz, hogy kurvából lesz a legjobb feleség, rablóból a legjobb pandúr. Ugyanezek a tiltakozó megszólalók az egyetlen releváns kérdést nem hajlandóak soha meghallani, amit feltesz a legtöbb ember, akiben most felébredt végre a remény; na és akkor mi van? Mi van, ha Magyar sem az igazi, mi van, ha végül bukik. Egyedül neki van veszítenivalója, nekünk nincs. Már nincs. Ha végül kiderül, hogy méltatlan a bizalomra, akkor rosszabb lesz, mint most? Szerintem nem. Sőt, szerintem már most többet tett az országért, az ébredésért és a megtisztulásért, mint a komplett ellenzék együtt és külön-külön 14 év alatt. Ha esetleg kiderül, hogy komolyan gondolja és méltó a bizalomra, az csak bónusz, nem alapvető elvárás. Azt lenne jó átgondolni, hogy mennyivel lennénk előbbre, ha kiirtanánk együttesen Magyar Péter törekvéseit? Amelyik politikus vagy párt 5-8-10-14 év alatt nem ért el semmit, de még a meleg fing szintjén sem, az majd most? Vagy ha most sem, akkor még várunk további 5-8-10-14 évet, mert ha nem, mi vagyunk a gecik? Alapvetően nem is értem, honnan veszi magának a bátorságot bármelyik politikus, aki azon kívül, hogy a mi adónkból él sokkal jobban, gondtalanabbul és nagyobb biztonságban mint azok, akik az ő fizetésére összedobták a pénzt, honnan veszi a bátorságot, hogy számon kérjen bármit a társadalmon. Ennek fordítva kellene lennie, de az ellenzékiek többsége pontosan úgy nem vállalja a felelősséget semmiért, mint a kormánypártiak.

Évek óta nem tudják megmozdítani az embereket. Pedig volt nem egy, nem két olyan alkalom, amikor csak az élre kellett volna állni. Bárki megtehette volna, voltak tüntetések, volt, amikor a tévészékházhoz vonultak spontán az emberek. Volt bárki az ellenzék részéről, aki elég bátor volt a tömeg élére állni? Nem. Nyugtatták, csitították a tömeget, egyik tüntetésre rászerveztek négy másikat, ameddig belefáradt a nép, majd azon huzakodtak, kinek milyen poszt jusson a következő négy évre. Most van valaki, aki az élére ál az elégedetlen tömegnek. Nem hibátlan? Bizony nem. Van múltja, mégpedig ocsmány múltja? Van. De megteszi azt, amit senki nem mert akkor sem, amikor lehetősége lett volna rá. Lehet, hogy a végén elbukik, de tett valamit, amit előtte senki; felrázta az embereket, reményt, hitet, lendületet adott. És talán nem túlzás kijelenteni, ha a NER-t nem is, a kétharmadot már lebontotta. És így esély nyílhat leváltani a kormányt. Az pedig nem lehet senkinek újdonság jó ideje, legkésőbb a sikertelen, marakodós, pozícióharcba fulladt utolsó választáskor egyértelmű volt, hogy az ellenzék a Fidesszel együtt megy a lecsóba. Szóval felesleges Magyar Péter múltját lobogtatni, mindenki ismeri azt a múltat. És senkit nem érdekel. Az emberek esélyt kaptak tőle, ő esélyt kap az emberektől, ez a helyzet. Meg kellene békülni vele. Igazából egyetlen dolgot kellene megérteni, de azt sürgősen; nem az emberek vannak a politikusokért, hanem a politikusok vannak az emberekért. Ha ezt sikerül felfogni, oda lehet állni egymás mellé és közösen nekilátni lebontani a NER-t. Amennyiben nem ez történik, mindenki számára egyértelmű lesz, melyik pártnak mi a valódi célja.

Jó ébredezést, szép napot és majd pihentető hétvégét kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy szoktunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!