Május 18,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Érdemes lenne végre felébredni és tisztában lenni a valósággal

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,564,948 forint, még hiányzik 1,435,052 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Balázs szerint a 2010 óta tartó kormányzás alatt olyan változások történtek, hogy Magyarország elhagyta a közepes fejlettséget, és gazdasági értelemben csatlakozott a fejlett országokhoz. Kérdés ezek után, hogy ha ez valóban így van, akkor mégis mi számít fejlett országnak Orbán Balázs szerint? Mert az én megítélésem szerint Ausztrália, Új-Zéland, Hollandia, vagy épp Luxemburg sorolható ezen országok közé, de ezen országok óriási távolságra vannak tőlünk. De még ha ki is szélesítjük ezt a csoportot és azt mondjuk, hogy Ausztria is ide tartozik, akkor nem arról kellene beszámolni, hogy mi is legalább Ausztria, vagy épp Csehország szintjén vagyunk? Mert az igazság az, hogy ezen két országot sajnos megközelítenünk sem sikerült, sőt, az elmúlt években inkább csak egyre távolabb kerültünk tőlük. Tudom persze, hogy ha az ember megkérdezi Orbán Balázst, akkor majd szépen előráncigál olyan statisztikákat, amelyek az ő állítását támasztják alá, de ezzel olyan sok mindent nem bizonyít.

Elvégre papíron Magyarország egy demokratikusan működő jogállam, miközben a valóságban inkább nézünk ki modernkori diktatúrának. Lehet, hogy valóban sikerült elérni valamiféle gazdasági fejlődést, de ezzel mégis mire mentünk, ha mindet sikerült a kukába dobni az utóbbi években? Szárnyalt a GDP éveken keresztül, az utóbbi 100 év legjobb tíz évéről beszéltek, de ez mégsem látszott meg az ország fejlettségén. Ezek a pluszpénzek a NER szélesítésére és külföldi számlákra mentek, nem pedig az ország fejlesztésére. De itt volt nekünk több, mint 10 000 milliárd forint, amely Brüsszelből érkezett az elmúlt több, mint egy évtizedben, mégsem mondhatjuk azt, hogy olyan elképesztő mértékben sikerült volna fellendíteni a gazdaságot. De a gazdaság csupán egy szegmens, az ugyan sok dolgot megalapoz, de önmagában mit sem jelent. Mert ahhoz, hogy a gazdasági fejlődésnek valódi, kézzel fogható eredménye is legyen az kell, hogy a megválasztott képviselők és miniszterek érdemi munkát végezzenek el az ország érdekében.

Arra lett volna szükség, hogy ezeket a pluszpénzeket beleöntsék az oktatásba, egészségügybe, kutatás-fejlesztésbe, vagy épp a szociális ellátásba. Ezek ugyanis azok a szegmensei az életnek, ahol szemmel látható egy ország valós helyzete. Nem nagyon van ám olyan fejlett nyugati ország, ahol az oktatás, vagy épp az egészségügy romokban van. Ezek ugyanis az elsőszámú feladatok a legtöbb demokratikus kormány számára, hiszen nem az a fontos, hogy milyen csillogó új hidakat tudnak átadni, vagy hogy épül-e új templom a városokban, hanem az, hogy miként érzi magát az egyszerű ember. Hogy megfelelő ellátást kap-e a helyi kórházban, vagy a gyermeke megfelelő oktatást kap-e a helyi iskolában. Normális országokban tehát ezek a fontos, fejleszteni való területek, de nálunk ezek egyike sem esett át szinte semmiféle valódi fejlődésen az elmúlt tizennégy évben. Pedig ez a nagyszerű ember arról beszél, hogy végre beértük a fejlett országokat.

A családi pótlék változatlan, a nyugdíjak értéke egyre romlik, miközben a fizetések is egyre kevesebbet érnek. Az élelmiszerek ára az egekben van, sokan súlyos hiteleket kénytelenek visszafizetni, mások pedig az ország elhagyására kényszerültek. Munka mondjuk van bőséggel, ez egy vitathatatlan tény, de ez még nem oldja meg az ország más problémáit, amelyek megoldása nélkül elképzelhetetlen az, hogy Magyarország valaha is a fejlett országok sorához csatlakozzon. Nyilván a cél csakis ez lehet, de nem kellene idő előtt behazudni ezt, hiszen ha valaha is sikerült ezt elérnünk, akkor majd senki sem fogja már elhinni. Pedig nem elérhetetlen cél, hiszen egy picike, 10 milliós országról van szó, amely egy megfelelő vezetés kezében akár szárnyalhatna is, de nekünk sajnos népsanyargató, rabló, hazaáruló vezetők jutottak, akik inkább a saját gazdagodásukkal vannak elfoglalva, mint hogy azon dolgoznának, azért tennének végre valamit, hogy Magyarország egy élhetőbb ország legyen.

Nem állok neki annak, hogy statisztikákban turkáljak, de szinte biztos vagyok abban, hogy alig van olyan mutató, amely igazolná Orbán Balázs kommentjét. Én leszek a legboldogabb ember, ha ez a kijelentés egy napon igazzá válik, de valahogy az az érzésem, hogy ezzel a kormánnyal ez teljességgel kizárható. Az a kormány, amely inkább sötétségben tartja a saját polgárait, hogy négyévente krumplival, vagy egy kis kolbásszal vegye meg a szavazatait, az nem fogja soha elhozni a világosságot. Orbán Viktor érdekei egészen egyszerűen nem egyeznek az ország, vagy annak lakosainak érdekeivel, ezért hát álmodni lehet, csak sok értelme nincs. Ameddig Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, addig Magyarország nem lesz és nem is lehet egy fejlett, nyugati ország. Ezek csupán a tények, noha vitatkozni nyilván lehet velük.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.