NEHAZUGGY

Ha bárki azt hitte, hogy Hajdú Péter kanapéjánál nincs lejjebb

A kollégák érintették az elmúlt napokban azt a viszonylag érdekes – mármint az elmúlt tizennégy év vonatkozásában érdekes, talán precedens nélkülinek is nevezhető – fejleményt, miszerint a nemzet teljhatalmú vezetője, a kvázi vallási szektává nevelt táborát mindig katonás fegyelemmel, adekvát propagandavideókkal és az esetleges provokációktól szigorúan elzárt biztonságos környezetben előadott szónoklatokkal egyben tartó, a legkritikus pillanatokban ún. stratégiai erőt és nyugalmat demonstrálva eligazító tévedhetetlen zseni mintha tendenciózusan, bátoran, előre megfontoltan kerülné a nyilvánosságot. Hogy ez nem a normális működés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy több frontos választási évben, kevesebb mint két hónappal az egy napon rendezett önkormányzati és EP-választás előtt, április 12-én pénteken, mindössze egy nappal azután, hogy a pénzügyminisztere egy 675 milliárdos megszorítási csomagot jelentett be minden idők egyik legszürreálisabb kormányinfóján, őfényessége helyett Menczer Tamás frissen kinevezett, oldalra buktatott kiabálóembert kommunikációs pártigazgatót szalajtják be észt osztani a közpénzrádióba. Belátom, hogy ha a primitív artikulálatlan mellébeszélésről, hörgésről, személyeskedésről, surmóságról van szó, Menczer köröket ver a főnökére (a korábbi közvetlen főnökétől tanulta), de ez akkor sem magyarázza meg, hogy az utcai harcosok gyöngye magára hagyta a nyáját.

Mint kiderült tegnap, Orbán távoltartását a kormánya által előidézett, egymásra halmozódó válságoktól úgy oldották meg ezen a héten, hogy a Fidesz elnöke Marokkóba látogatott. Ahelyett, hogy legalább az ügyeletes, jól bejáratott, kiválóan bevált mikrofonállvánnyal előre megbeszélt, szigorú forgatókönyvet követő álkérdésekre válaszolva némi magyarázattal szolgált volna arra a gazdasági válsággal súlyosbított erkölcsi-jogi-politikai mélyrepülésre, amiben jelenleg Magyarország szügyig áll, a Keresztény Internacionálé vezetőivel ülésezett Marrákesben. Ha Orbánnak jelenleg volt halaszthatatlan közfeladata, akkor ez biztosan az. Varga Mihály éppen csak benyögte, hogy a 675 milliárdos, a hiánycél javítását célzó durva beruházásstop (eufemisztikusan: átütemezés) mellett annyi nemzetmentő ötletük maradt, hogy reménykednek. Abban, hogy Donald Trump megnyeri az amerikai elnökválasztást, és akkor össze tudják állítani a költségvetést. Addig nem tudják, pedig lehet, hogy nem Trump fog nyerni. Ahogy írtam korábban: 2024-re sikerült elérni azt az eszményi állapotot, hogy Magyarország költségvetési prognózisa egy másik ország jövő idejű, homályos belügyeitől függ. Innen lesz szép elveszíteni a szuverenitásért vívott háborút. 

Vagyis tehát akkora lyuk tátong a magyar költségvetésben, mint Moszkvától Peking, Orbán Viktor pedig, aki idén mindössze négy alkalommal méltóztatott befáradni a kormánya póráza végén rángatott közmédiába, Marokkóban lamentál az ún. jobboldali, konzervatív erők helyzetéről, a nemzeti szuverenitást világszerte érő kihívásokról, sőt, az ukrajnai háborúról és a nyomában kialakult gazdasági válságról se a saját polgárainak van bármi mondanivalója. Azt eddig is tudtuk, legfeljebb soha nem volt még ennyire evidens: Orbán összes kormánya, és ő maga is akkor teljesít jól, vagyis akkor tud kormányozni (mert azt legalább tudnak), amikor a kétharmados, rendeleti, az egyébként is alkotmányozó többség által megalapozott hatalmán túlterjeszkedő pöffeszkedést semmilyen érdemi kihívás nem zavarja meg és/vagy össze. Amikor konjunktúra van, ömlik a brüsszeli lóvé, kék az ég, szélcsend van, a napfény gyönyörűen törik meg a hatvanpusztai hacienda csillámló sziklafalán, a birkanyájak pedig békésen legelésznek a határban. Senki nem pofázik vissza, nem kérdőjelez meg, nem von felelősségre, nem vár magyarázatot, nem szivárogtat ki, nem leplez le, mindenki fáradtan, belefásulva veszi tudomásul a NER eleve elrendeltségének megváltoztathatatlanságát.

Tulajdonképpen több mint egy évtizeden keresztül, igen konkrétan a koronavírus-járványig kiszámítható, megnyugtató körülmények között, a függöny mögött, a tévedhetetlenség bársonyos foteljeiben szétterülve, zavartalanul építették fel és győzték le futószalagon az ellenségeiket, vívták meg a magyar vérre menő harcukat a fél világgal: közműszolgáltatókkal, migránsokkal, Brüsszellel, IMF-fel, bankokkal, multikkal, melegekkel, hajléktalanokkal, liberálisokkal, baloldaliakkal, Sorossal, Gyurcsánnyal, civilekkel, állandóan fenekedő, hátból támadó, ám a kisember számára láthatatlan démonok és ellenségek hosszú sorával. A dologtalan romákat és a börtönbizniszelő ügyvédeket is már szinte legyőzték, amikor beütött a járványkrach. Ahogy szokása neki történelmi távlatokban, időről időre ismétlődő módon: mindig történik valami. Néha csak utóbb, mint előbb. Előbb jött a koronavírus, aztán Putyin elvtárs kitörte a háborút a szomszédban, a kettő közötti gazdasági nyomorúság idején kitömték közpénzzel a Lölő-jelenségeket. Megmentették a strómanjaikat, miután előzőleg csúcsra járatták a korrupciós járványkezelést. Minden létező bőrt lehúztak a nyomorúságról. A vírust több kisvárosnyi ember halála árán ugyan, de politikai-hatalmi értelemben legyőzték, és hát Putyin háborújának kirobbanását is a kommunikációs tankönyvben leírt módon fordították a saját javukra; átkeretezték, zárójelbe tették a valóságot, meghamisították és kifordították a múltat és jelent. Ma a magyarok el nem hanyagolható része úgy tudja, hogy Putyin a barátunk, hogy valójában Putyin és Moszkva az igazi áldozata az ukrajnai háborúnak. Plakátokon, az M1 képernyőjén, a Kossuth rádió mikrofonja mögül, a Megafon, a CÖF, a KESMA és társaik talpasainak száján keresztül védték meg Magyarországot – ha Moszkvától nem is – Brüsszeltől, Ukrajnától, a háborúpárti baloldaltól. Ugyan Márki-Zay Péter nem küldött se minket, se a fiainkat az ukrán frontra, az viszont kiderült, hogy a világbéke nem tört ki attól, hogy naponta ötvenszer elóbégatták, hogy legyen béke, a teljhatalomra pedig a legnagyobb veszélyt saját maga jelenti. Ráadásul van az az eset, amikor a valóságot nem lehet hermetikusan elzárni a pórnéptől azzal, hogy teleplakátoljuk az országot a dollárbaloldallal, pláne, hogy momentán a dollárbaloldal talán a legkisebb bajunk mind közül.

Tehát most az van, hogy a gazdasági összeomlással felturbózott, február 2-án kirobbant morális válság ügyében, vagyis a kegyelmi botrány ügyében, a családbarát pedofilsimogatás ügyében, Balog Zoltán ügyében, a Schadl-féle végrehajtói maffia ügyében, az állítólag súlyosan bántalmazott, tehát nemzetbiztonsági kockázatot jelentő minisztere ügyében, a NER-t átszövő nepotizmussal kapcsolatos összevissza hazudozás ügyében, a politikai nyomásgyakorlás árnyékában működő, lelepleződött ügyészség ügyében, a politikai véleményük miatt kirúgható munkavállalók ügyében, a női napszemüveget hordó, diktafonos-nadrágszíjas focistafeleségek ügyében (akik olyan reménytelen helyzetben vannak, hogy csak a Megafon ordibálói csak a Facebookon közel havi 150 milliót toltak abba, hogy az is megismerje, aki eddig nem) minden szál a Karmelitába, a kormányhoz, Orbán Viktorhoz vezet. Ő pedig ennélfogva kerüli a nyilvánosságot, mint még soha.

Péntek reggel megint nem volt miniszterelnöki igehirdetés, helyette a bármire kapható szájkarate-bajnok, a Magyar Péter-megszállott Menczer Tamás demonstrálta, hogy ennyi időn keresztül még soha ilyen gyatra teljesítményt nem nyújtó Rogángépezet nem adja fel. A Fidesz-KDNP kommunikációs vasökle azt fejtegette tegnap reggel a Kossuth rádióban, hogy Magyar Péter – akiről a múlt szombati tömegrendezvény után ugyanez a Menczer azt állította, hogy – háborúpárti, pedig egy büdös szót nem szólt a háborúról, azért nem beszélt a tüntetésen a háborúról, mert az amerikaiak megtiltották neki, viszont végre hazatalált oda, ahová való, a baloldalra. Körbeértünk. Tehát az ősfideszes, NER-ből szabadult Magyar Péter baloldali, az amerikaiak pedig megtiltották neki, hogy arról beszéljen, amiről beszélne, ha nem tiltották volna meg neki. Végül is ilyenek ez amerikaiak, jobb lesz vigyázni velük. Az Orbán-kormánynak is valószínűleg ők tiltották meg, hogy az amerikai elnökválasztás előtt összeférceljék a költségvetést.

Ha bárki azt hitte, hogy Hajdú Péter kanapéjánál nincs lejjebb, tessék. Pedig a női napszemüvegről vagy a NER-ben családi, rokoni, haveri, elvtársi alapon (nem) osztogatott zsíros pozíciókról nem is beszéltünk. Ha megértő akarnék lenni az ország despotájával, azt kellene írnom, hogy megértem. Nekem se lenne kedvem ilyen körülmények között igét hirdetni olyan senkit nem érdeklő baromságokról, mint Brüsszel elfoglalása, vagy a már sokszor meghirdetett, eddig minden alkalommal elmaradt európai szélsőjobbra fordulás.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább