NEHAZUGGY

Nem bűn tévedni, a tévedést beismerni pedig erény

Vogronics András | Április 11, Csütörtök | 10:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha kedvelem a Magyar Pétert, az a baj. Ha utálom a Magyar Pétert, az a baj. Ha csak elvárásaim/várakozásaim vannak vele kapcsolatban, az a baj. Ha nem foglalkozom vele, nem érdekel, az is baj. Mindenesetre baj van. Ez viszont talán nem olyan nagy baj. A cunami, amit szerintem nem sokan láttak jönni, elindult és sodor mindent, ami az útjába kerül. Legalábbis elég sok mindent, amiről eddig azt hittük, mert úgy is tűnt, hogy sziklaszilárd és betonbiztos. És nem csak a bunkerbe, a kolostorba, de a társadalmi lövészárkokba is befolyt a szar, ami 14 éve biztos menedéket nyújtott mindenkinek. Mindenkinek másképp. A jobbnak és balnak, a szélsőjobbnak és az outsidereknek. Most ha másért nem is, akkor emiatt biztosan foglalkoznia kell az üggyel. Mert ügy van: Magyar-ügy.

Az ember esendő és gyarló. Nem mellesleg magyar sajátosság, hogy itt mindenki mindenhez ért, mindenki mindent tud és feltétlenül jobban tud másoknál, csak éppen nem mozdul. Nem nyitja ki a száját, amikor kellene, amikor meg lehetne (négy évente egyszer biztosan), akkor meg kussol. Mert jól van az úgy, úgysem lesz semmi, akkor meg minek? Itt, a sosem volt demokrácia országában kérik most számon sokan, boncolják élve az embert, aki látta a NER-t belülről, tapasztalta, hogy milyen az, amiről nekünk sejtéseink lehetnek. Egy olyan emberre irányul most a propaganda meg az eltartott kisujjú értelmiségi nehéztüzérség, aki azt mondta, hogy ebből így elég volt. Nos, nem úgy van az! Nem úgy van az, hogy a ~~nemlétező~~ elveinket csak úgy félredobjuk, és lesz, ami lesz, mert ugye ennél szarabb már nem nagyon nem lehet. Nem úgy van az! Még a végén bízni kezdünk. Valakiben vagy valamiben. Egy ügyben, egy emberben, egy eszmében. Nem! Előbb győzz meg! Előbb bizonyíts! Hol az atombombád? Egyébként atomot nem szoktak csak úgy robbantgatni. Úgy szólj, gazdag, hogy értselek, ne rébuszokba, ha kérhetem! Mi a dakota nyelvet ismerjük, meg a kipcsakot, meg az oroszt, a Magyart nem! A Magyart nem! Orbánt sem! Gyurcsányt sem! Jöjjön valaki, aki még szűz, aki még nem volt se férfivel, se nővel, de legfőképpen sehol nem áll. Maximum felettünk. Nem, az sem jó, mert eddig is ott állt az, aki most már ne álljon ott. Centralista legyen, ez az! Az meg mi a faszom? Se libsi, se jobbos, se náci, se zöld, se demokrata. Nos, komoly és szerteágazó igényeket kell kielégítened, ne beszélj félre!

A megmondóemberekbe (többekbe) beleszorult, vagy elég érdekesen távozik a szó, mert nem tudják, hány az óra. Most világosan kellene beszélni, ami ugye kockázatos. Mert ha felsülnél, akkor ők is felsülnének, kapnának egy bélyeget. Mert itt mindenki biztonsági játékos, számolják a lapokat, pedig az tilos. Nincs sima játék, csak szimpla játék, szimpla szabályokkal és lapjárással. Nincs olyan, hogy szerencse meg blöff meg fedáksári. Nincs tét se igazán, mégis mindenki be van szarva. De mitől is?

Ezt mondta, azt mondta, ja és még azt is mondta. És mi van akkor? Ha nem jön be, akkor nem lehet azt mondani, hogy tévedtem? Nincsenek érzelmek? Miért? Miért ne lehetne érzelmeket vinni ebbe a játékba? Lehet, hogy emberibb lenne, nem? De Luke, én vagyok az apád! Bizony ám. Ez itt baj, hogy Magyar a mi gyermekünk is. A mi termékünk, a mi aktusainknak a végterméke. A bumm. Majd felneveljük. Vagy! Vagy el is vetethetjük, és akkor nincs gond, mert amúgy is annyi a gond, nem kell még egy. Ki az a hülye, aki a mai világban gyereket vállal? És mi lesz, ha felnő? Majd egy drogos kocka lesz, akit el kell tartanunk? És mi van akkor, ha nem? Ha segítjük, tanítjuk, tereljük és támogatjuk? És mi lenne, ha azt a nevet adnánk neki, hogy Demokrácia? Igaz, volt már jó néhány vetélés eddig is, aztán született egy torzó, aki a fejünkre nőtt és rettegésben tartja az egész családot, fosztogatja a közöst és rajtunk élősködik, pedig elmehetne akár dolgozni is.

A túldimenzionált jogos elvárások, amelyek magunkra nézve nem kötelezőek. De bezzeg ha nem rólunk van szó. Ne könyökölj az asztalnál, bazdmg! Ha ásítasz, tedd már a pofád elé a kezedet! Töröld meg a lábad, előre köszönj, és amíg itt laksz, addig az van, amit én mondok! Megértetted? Majd ha eltartod magad, akkor! Addig nekem ne! Túl sok Netflixet néztek, az a baj. Az elnök emberei, a Kártyavár, politikai cselszövések és kémfilmek. Ott nem is így van, ahogy itt. Ez túl racionális és túl egyszerű. Tele lett a fasza, kilépett, borított és most úgy döntött, megcsinálja. Igen, ez a Jerry Maguire – A nagy hátraarc! Tényleg. Az a csávó is egy aranyhallal hagyta ott a rendszer céget és elkezdte azt csinálni, amiért kirúgtak. És nem, nem volt az olyan könnyű, nem volt pofonegyszerű. Mert a semmiből kellet elindulni és eljutni valahova.

Billog. Bélyeg. Skarlát betű. Sárga csillag. Vörös csillag. Horogkereszt. Választhatsz! A kék vagy a piros pirula legyen? Na? Ja, hogy a nagy egész sok kicsiből tevődik össze? Hogy a sok, az sok kicsi. Szoboszlai a sztár. De egyedül ő sem lenne az. Ha egyedül kéne 11 másik ellen játszania, igen hamar alulmaradna. Ha nem szolgálnák ki, ha nem hoznák helyzetbe, ha nem kapna időben labdát, akkor mi lenne? Labdaszedő? Hát az az.

Mosom kezeimet, ha ez kell, hát legyen. Én ne ítélkezem, csak elmondom a véleményemet. Tudni nem tudom, honnan tudnám? A tudás bűn, de nyugi, itt mindenki ártatlan. Tudja helyettünk más, mi majd véleményezzük. Értesz hozzá? Nem. Vetted a fáradságot? Nem. Tudod, vagy gondolod? Hiszed, vagy sem? Meggyőztelek? Meg kell, hogy győzzelek? Miről? Az ellenkezőjéről? Vagy a tényről? Mi a tény? Ténynek nevezzük általában azt, ami bizonyíthatóan létezik vagy létezett. Ami létezett, arról egyben mint történetről számolunk be. A tudományban a tényt e neopozitivista felfogást tükröző definíciónál tágabb értelemben használják (maradjunk az alapszinten, a Wikipédiánál): tény a tudományos kísérlettel, kutatással alátámasztott, és a közösség által elfogadott adat. Az utóbbi kitétel magyarázza, hogy a tudományos életben (időben, térben) is változik, milyen állításokat tartunk (tartanak) tényszerűnek és milyeneket nem: amit ma tényként fogadunk el, arról a jövőben sokszor kiderül, hogy mégsem az.

Utólag majd kiderül, hogy jól olvastuk, amit láttunk. Én nem hiszek, hanem bízom magamban, bízom a döntéseimben, és amikor kell, vállalom a felelősséget is értük. Ha jó, ha rossz döntéseket hoztam. Ez egy ilyen játék. Nem hinni kell, arra ott a templom, tudj! És ha eljutottál idáig, akkor számolj el tízig, majd olvasd újra. Csak azt akartam mondani, hogy nem bűn tévedni, beismerni viszont erény. Ha tévedek, be fogok ismerni.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!