Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Mit lehet még ezen rontani?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Többé vagy kevésbé, kicsit, kicsit jobban, de valamennyire sokan még most is a szombati események hatása alatt állnak. Én a tegnap reggelt azzal töltöttem, hogy megnéztem az összes portálon az összes elérhető videót. Nem magáról a tüntetésről vagy a beszédekről, azt láttam eredetiben, hanem az ott megjelenő emberekkel készült beszélgetések nyűgöztek le. És valóban lenyűgöztek, ezt őszintén mondom. Most tudatosult bennem igazán, amit eddig is tudtam, de valamiért nem voltam hajlandó szembenézni vele; az Orbán-rezsim nem egyszerűen részekre szabdalta a társadalmat, de külön is választotta. Aki járt már malomban, az láthatta, mi történik a búzával onnan kezdve, hogy beöntik a garatba egészen odáig, hogy zsákba kerül a végtermék. Aki még nem látott ilyet, annak elmesélem – addig sem politikával foglalkozunk, nem olyan nagy baj ez hétfő reggel -, mert szerintem érdekes, engem legalábbis mindig lenyűgözött. A folyamat persze sokkal korábban kezdődik, még a búzamezőn, ahol a kombájn már eleve kifújja a gabonaszemek közül a szalmát, a nagyobb idegen tárgyakat. A malom raktárába úgy kerül a gabona, hogy a teherautó egy ráccsal fedett nyílásra üríti a terhét, a rácson fennakadnak az oda nem illő dolgok, ágak, levelek, apróbb-nagyobb kövek, rögök. A mag – és vele az apróbb szennyeződések – a raktárba kerülnek. Innen felpumpálják egy toronyba, ahonnan a gravitáció segítségével zúdul alá, közben rengeteg rostán rázódik, ameddig az őrlőkövekhez eljut, már csak a tiszta mag marad. Ekkor kezdődik a koptatás, a mag héját leválasztják, kirostálják. Ez a búzakorpa. az immár fehér, hántolt magot elkezdik őrölni, az őrletet szétválasztják. A durvább szemű őrlemény lesz a búzadara, a finomabb szemcsenagyságú a rétesliszt, a púderszerű a finomliszt. Persze ennél összetettebb a folyamat, de a lényege ennyi. Ez jutott eszembe, amikor a rezsim hosszú évek óta tartó munkálkodását végre majdnem teljes valójában láthatom. Azon agyalok, mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy valaki a rácson fennakadt hulladékot akarja megtartani, az értékes korpát és lisztet pedig kiöntse a szemétre? Faágakból, kövekből nem lehet kenyeret sütni. Sőt, semmit se lehet sütni. Ez pedig a békemenetre, vagy Orbán beszédére érkezőkkel készült riportok, és a Magyar Péter hívására érkezők értelmi színvonalának összevetéséről jutott nekem eszembe. Mindenki értse, ahogy akarja.

A politikából élőket az összes oldalon erősen felbolygatta Magyar Péter, ezt nehéz lenne tagadni. Az embernek az az érzése, nem csak a kormánypárt nem akar változást – ami totálisan érthető is -, de senki más sem akar. Mármint azok sem, akik abból élnek hosszú évek óta, hogy akarnak változást, sőt, maguk hozzák azt el. Azon nem találok megütközni valót, hogy az összes fideszes felhúzhatós játék és lendkerekes szóvivő dobálja maga körül a moslékot visítva, hiszen azért fizetik őket. De ami egy Menczer Tamás esetében sem nem meglepő, sem nem újszerű, az minimum érdekes a túloldal részéről. Sorra kerülnek elő a már régebben leszerepelt, a sokadik sikertelen pártvezérkedésen is túljutott megmondóemberek, én pedig nem értem, hogy aki maga nem tudott semmi kézzelfogható eredményt elérni évtizedek alatt sem, az miért érzi felkenve magát arra, hogy megmondja, más mit csináljon, hogyan csinálja, ehhez a társadalom miképpen viszonyuljon? Az oké, hogy az Orbán seggéből kilógó, vagy éppen kilógni nem akaró megélhetési népnemzetiek szája habzik megállás nélkül, mert ez a lételemük, és szerintem már akkor sem tudnának változtatni, ha szólnának nekik, hogy mostantól azt gondolnak, azt írnak és azt mondanak, amit akarnak. Azt akarom csak kinyögni, hogy a NER-eseknek van veszítenivalójuk, de azoknak, akik kívül vannak (legalábbis úgy tudjuk, hogy nem érdekeltek Orbán Viktor holtig tartó regnálásában), nekik mi a céljuk? Egyáltalán, nekik mi a bajuk? Nem teljesen mindegy már most, a totális diktatúra bevezetése előtt percekkel, a teljes gazdasági-társadalmi-szociális összeomlás szélén táncolva, hogy ki rántja ki a társadalmat az apátiából? Nem mindegy, hogy mi a neve, hányas a lába, ki volt, ki van és ki lesz? Őszintén és valóban nagyon érdekel, hogy akik most úgy szapulják Magyar Pétert, hogy elméletileg semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy semmi ne változzon, azok mit tudnak felkínálni cserébe?

Fodor Gábor okoskodásába futottam bele utoljára, azt toszta fel az agyamat. Mert nem értem. De tényleg. Mert ne szeresse Magyart se Fodor, se senki, aki nem akarja szeretni – mondjuk speciel én sem szeretem, de nem is az neki a dolga, hogy szeressem -, ne bízzon benne, oké. Akkor dolgozzon a saját pártjában, ha van neki, igyekezzen bizonyítani, hogy ő is meg tudja csinálni, amit a másik, ő is meg tudja szólítani, utcára tudja vinni legalább a saját táborát! Hiszen nekünk, ennek az országnak az lenne a legjobb, ha több párt kapna erőre párhuzamosan, ha jobboldali, baloldali, mindenféle beállítottságú ember képviselve lenne, ha senki nem érezné magát kirekesztve. Ezt nevezik többpártrendszernek és demokráciának, amikor nekem nem kell egyetértenem valamiben, akár sok valamiben a másikkal, neki sem velem, de tiszteletben tartjuk egymást, és a másféleséghez való jogát a másiknak. Nagyon bonyolult? Komolyan kérdezem. Nekem pedig az a magánvéleményem, hogy aki már többször igen ékesen bizonyította, hogy nem annyira ért a politikacsináláshoz – márpedig Fodor Gábor tényleg többször is bizonyította -, az nyugodtan mondogassa a véleményét, de ne csodálkozzon azon, ha senkit nem érdekel. Akik viszont valamilyen élő, esetleg tetszhalott párt színeiben keresik a kenyérre valót, azok ne a másikat akarják már visszarángatni, hanem eredjenek a nyomába. Vegyék fel vele a versenyt. Győzzék le, ha akarják, de az lenne a jobb, ha valahogy sikerülne összeadódnia annak az erőnek, amit az emberek képviselnek. Mert nem ám Magyar erős, azok erősek, akik mögé álltak. Nem Gyurcsány erős, hanem a mögötte lévő emberek. Igaz ez az összes pártra, kivéve persze a Fideszt, az egy mesterséges képződmény.

Őszintén szeretném már bárkitől észérvekkel alátámasztva megtudni, miért harcolnak foggal-körömmel Magyar Péter ellen. Komolyan, mi a fene kárt tud még tenni? Mi tud történni? Kiderül, hogy csaló? És? Rosszabb lesz, mint most? Vagy kiderül, hogy nagy rá a kabát, nem tudja teljesíteni, amit ígért? És? Tud valaki mutatni nekem csak egyetlen olyan ellenzéki pártot, politikust, aki tudta teljesíteni, amit ígért? Ha azt túléltük, holtziher, hogy ezt is túl fogjuk élni. Akkor meg? Lehetne kérni esetleg, hogy az összes DK és úgy általában mindenki foglalkozzon azzal, hogy megmozdítsa a híveit, menjenek szavazni, rájuk szavazzanak, irány Brüsszel és az önkormányzatok? Ha azért visítanak, mert attól félnek, hogy Magyar tőlük viszi el a szavazókat, akkor máris megnyugodhatnak, mert amelyik szavazót el lehet vinni, az soha nem is volt az övék. Ez most pont olyan, mint amikor a hülye férj/feleség a frissen felefedezett szeretőnek támad, mert miatta borult a házassága, miatta hagyta el a másik. Nem miatta. Amelyik házasság instabil, az magától is felborul. Ha nem most, akkor egy hét múlva. Ha nem ezzel csalja meg, akkor a másikkal. Szóval én azt javasolnám a háborgó pártoknak, a sajátjaikkal foglalkozzanak, hagyják békén Magyart és mindenkit, aki reményt lát benne, ha segíteni nem akarnak, ártani meg ne akarjanak. Ellenben adják ki a jelszót: csülökre!

Jó ébredezést, szép napot, kellemes hétfőt kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy mindig szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.