Vasárnap reggel van, 9 óra. A nap sugarai utat találnak a nem eléggé alaposan leeresztett redőny résein keresztül a szememhez, és megpróbálnak felébreszteni. Nem megy könnyen, de végül megadom magam. Kinyitom a szemem; a szobában gyönyörű sárgás fény, az asztalon virágcsokor a nagyanyám 100 éves bazsarózsa bokráról. Kimegyek egy kávéért, majd visszabújok az ágyba, és rányomok a hírekre:
„Hát most nekünk is lett egy patkányfogónk, akit nyüzsögve követnek az emberi mértéket és erkölcsöt nem ismerő vagy megvető patkánylelkű tömegek. Fújja ez a mi patkányfogónk a sípját, járja a várost, és megbabonázva követi őt a tömeg. Követi és lelkesen átkozódik, mert gyűlölete a rend és a tisztaság iránt felülír minden józan számítást”
– írta Bencsik András, a kormánypárti Demokrata főszerkesztője.
Már hosszú ideje nem írok a közéletről, nem nyilvánulok meg cikkekben, de még a Facebook-oldalamon se nagyon. Most azonban reagálnék, mint a patkány, hogy mit is kerestem ott a 79 éves apukámmal a demonstráción.
Kritikus és szkeptikus voltam Magyar Péterrel kapcsolatban, majd lehetőségem volt személyesen találkozni vele egy nem sajtónyilvános beszélgetésen, a Partizán-interjú után nem sokkal. Nem győzött meg, de pozitív irányba billentem a megítélésével kapcsolatban.
Március 15-én nem mentem ki a demonstrációjára. Nem éreztem úgy, hogy a jelenlétemmel hitelesíteni tudom/akarom a srácot. Aztán jött a Varga Judittal készült interjú, és kilökött az utcára. Rogán hibázott, és ezzel szembesíteni akartam a Karmelitát. Nem a 100 százalékos meggyőződésem miatt voltam tegnap a Kossuth téren, hanem azért, hogy éljek a jogaimmal, és kifejezzem: elegem van. És nem is hagynék magára senkit, aki kiáll a kormány ellen. Rosszul éreztem volna magam, ha Rogán nyer. Ha véletlenül kevesen vannak, én pedig inkább napozom a Balatonnál.
Örültem, hogy ott voltam, és nem zárom ki, hogy segíteni is fogok neki, ha úgy alakul.
Bencsikre gondoltam, mennyivel rosszabb reggele lehet, mint nekem. Már nem is voltam ideges, a fény és a virágcsokor felé fordultam: ez az én irányom, az apám iránya, a „patkányok” iránya.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.