NEHAZUGGY

Így nem lehet élni. Egy egészséges társadalom nem akarhat így élni

Verőfényes szebb napokat, vidám vasárnapot kívánok mindannyiunknak! Sanszos, hogy a felhőtlen vidámságot ma reggel nem én fogom szállítani, pláne ha nem is törekszem rá. Az van, hogy okos és önmaguk tévedhetetlenségétől megrészegült, nem kevés küldetéstudattal is megvert véleményformáló szaktekintélyek többször is belerágták a szánkba, hogy Magyar Péter egy egyszerű média hype, egy hiteltelen, pusztán a média által felemelt doktor Szöszi, akit még az is lehet, hogy a Karmelitában élesítettek be és rángatnak pórázon azért, hogy mi, tudatlan, szánalmas, ciki messiásvárók majd jól pofára eshessünk, amikor kiderül, hogy a Fideszt és Orbánt úgyse lehet leváltani. Mert annyira hülyék vagyunk, hogy még azt se tudjuk, hogy a Fidesznek négyévente egyetlen fontos nap van, és az nem idén júniusban lesz, tehát lehet oszlásnak indulni.

Vagyis ha nem beszélne róla senki – ha már volt pofája a pedofil kegyelmi botrányból szárba szökkenni -, ha leszarnák, nem foglalkoznának vele, ha nem lenne címlapokon, nem kérdeznék, akkor nem lenne Magyar-jelenség, tehát gondolom, az okosok szerint élhetnénk boldogan, amíg meg nem halunk. Milyen jó lenne, ha semmi nem történne, ha zavartalanul dagonyázhatnánk a reménytelenség megkocsonyásodott, bűzölgő mocsarában. Ha még 10 évig nézegethetnénk ugyanazokat az egybites gyűlöletplakátokat és összegányolt videókat, ha ugyanazok között a nyomasztó, pánikkeltő csatakiáltások között kapkodnánk a fejünket előre lefutott választástól előre lefutott választásig, ha ha még hosszú évekig ömlene az arcunkba a válogatott ellenségek dehumanizálásának ötven árnyalata, ha minden úgy maradna, ahogy most van: ahol  nem fontos, hogy mit mondunk, hogy mit gondolunk, milyen érveket sorakoztatunk fel a gondolataink alátámasztására, hanem az a fontos, hogy aki nem azt mondja, ami az ország tulajdonosai érdekének megfelel, akinek elege van a lelki és szellemi kútmérgezésből és az ezermilliárdos rogánista társadalmi kísérletből, azt keresztre kell feszíteni, meg kell alázni, el kell taposni, emberi minőségében meg kell semmisíteni.

Mennyire jó lenne, ha a független, szakmai szempontok alapján működő média nem foglalkozna Magyar Péterrel. Helyette például lehozhatná kritikátlanul és hiánytalanul a Fidesz termelési sikerjelentéseit, az ellenzéki pártok mindenféle közleményeit, amelyek az MTI-nél is átmennek a rezsimcenzúra szűrőjén, és ki-ki saját habitusa szerint megtörve, beletörődve, belefásulva vagy teljes öntudatlanságban boldogan várhatná, hogy az elmúlt tizennégy évhez hasonlóan még legalább tizennégy évig ugyanaz (ne) történjen, ugyanazokkal a főszereplőkkel, aztán majd lesz valamikor valami. És ha nem lesz semmi, az se baj. Nekünk jó az is, ha minden így marad. Azon nem vagyok különösebben meglepődve, hogy a közpénzből finanszírozott állami álhírügynökség úgy hozza le Menczer Tamás teremfutballista államtitkárból lett fideszes kommunikációs igazgató reagálását a Magyar Péter által szervezett tüntetésre 16:52-kor, hogy előzőleg egy büdös, tetves mondatot, fényképet nem közöl arról, hogy ez az ócska média hype amúgy a végtelen közpénzből összerántott legnagyobb orbánista békemenetnél is nagyobb tömegdemonstrációt hozott össze Budapesten. Ráér majd felböfögni három bekezdést 19:16-kor is arról, hogy volt egy aprócska tünci néhány órával ezelőtt. Azon viszont egy kicsit meg vagyok lepődve – a Partizán tegnapi műsorában láttam egy összeállítást a mainstream ellenzéki pártok Magyar Péterrel kapcsolatos nyilatkozataiból -, hogy egy tíz éve folyamatosan a Fidesz leváltását ígérő, és abban rendre kudarcot valló ellenzéki párt éppen aktuális vezetője fel van háborodva azon, hogy ha Magyar Péter kiteszi a közösségi oldalára, hogy mit reggelizett, az tömegeket mozgat meg. Szerintem ez legalább annyira ijesztő, mint amikor a saját igazában ezerötven százalékig biztos megmondóember kvázi lehülyéz mindenkit, aki megengedte magának a luxust, hogy egy évtized csalódásai, sérülései, bántalmazó politikai kommunikációja után abban reménykedik, hogy akárhogy is, de valami most megváltozik.

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy tévedhetetlen vagyok, hogy látom a jövőt, mert honnan a fenéből látnám. Fogalmam nincs, hogy mi lesz abból, lesz-e bármi abból, amit február 10-e óta látunk, vagy ami tegnap történt, és hogy ez valóban az-e, amit látunk, és kicsoda Magyar Péter, és mire készül. Azt sem tudom, hogy pontosan hányan voltak a Kossuth téren, csak arra tudok támaszkodni a becslésben, hogy ha a Fidesz tart nagygyűlést, akár 2 millióan is elférnek a Kossuth téren. Nem fogom most sem tartalmilag, sem formailag mélyelemezni a tegnapi tüntetést (majd részletesebben több, szerintünk fontos aspektusról később lesz szó), de még Magyar Péter beszédét se, amiből még véletlenül se akarnám megjósolni, hogy meddig futhat ki ez a történet. Viszont. Az egyik legélesebb percepcióm erről az egészről (a propaganda olvasatában szánalmasan semmitmondó volt a baloldal új Márki-Zay Péterének több százmillió forintból rendezett tüncikézése) az, hogy a Menczer-Origo-Bohár Dániel-Bencsik András tengelyen én talán soha ilyen tömény, ragacsos, irdatlanul nagy mennyiségű gyűlölködést nem tapasztaltam, mint tegnap. Úgy tudtam, hogy viszonylag elég erős gyomrom van, elég sok mindenen átrágtam magam az elmúlt években, de tegnap enyhén szólva is megreccsentem: ilyen tapintható, izzadságszagú mocsokáradatot én még akkor sem érzékeltem, amikor Bayer a taknyunkat és a vérünket akarta. Ez távolról sem jelenti azt, hogy Magyar Péter valamiféle tisztakezű, minden vitán felül állóan hiteles figura volna számomra, aki most csodát tesz, és ha nem, akkor felkötöm magam. Lófaszt.

Azt viszont határozottan gondolom, hogy így már nem nagyon lehet élni, ahogyan most él ez a beteg társadalom (ezzel összefüggésben Tarr Zoltán református lelkész beszéde szerintem az egyik legerősebb pillanata volt a tegnapi tömegrendezvénynek). Az nem lehet érv mindenre még tíz évig, hogy aki nem fideszes, aki nem hisz az orbánizmus ama jogában, hogy az idők végezetéig uralkodhasson a nemzet szétszakításából, hogy aki nem törődik bele abba, hogy a nemzeti szimbólumok, a nemzethez tartozás feltétele a Fideszhez való hűség, az pusztuljon. Az nincs rendben, és nem Magyar Péter feltűnése óta nincs rendben, csak ő valamiért, valószínűleg a jobboldali neveltetése és beágyazottsága okán ezt képes volt szavakba önteni úgy, ahogy a baloldalinak nevezett ellenzék nem igazán, hogy tényleg elég volt ennek a nyomorult népnek a politika általi állandó bántalmazásából. Hát mi az, hogy a nemzet, a haza, a zászló, a kokárda, a büszkeség, az fideszes kiváltság? Hogy baloldalinak, liberálisnak lenni bűn, mást gondolni bűn, és aki baloldali, az értelemszerűen háborúpárti, hazaáruló és rohadjon el, szégyellje magát, bújjon el egy sötét sarokba, és örüljön, hogy egyáltalán megtűrik. Ők, az igazi magyarok.

Így nem lehet élni, vagy ha igen, csak egy beteg társadalom akarhat így élni. Az, hogy közpénzből jól élő emberek, akik a párt propagandatévéjében egy évtizede főműsoridőben gúnyolódnak, sértegetnek, gyaláznak, aláznak, karaktergyilkolnak válogatás nélkül mindenkit, aki nem őket támogatja, az elmúlt években soha nem látott méretű tömegtüntetés résztvevőit patkánylelkűeknek nevezve lényegében lepatkányozza – ahogyan Bencsik András nem munkásőr tette -, az túl van minden határon. Semmilyen érdekem nem fűződik Magyar Péter felemelkedéséhez, ahogyan egyetlen más párt vagy politikus felemelkedéséhez sem, de Magyar Péter azt már biztosan megugrotta, hogy úgy beszélt a magyarokhoz, ahogy az a miniszterelnök, akinek ő nemrég még a híve volt, már nagyon régen elfelejtett beszélni a magyarokhoz. Legkésőbb akkor, amikor rájött, hogy úgy fog tudni kiszámíthatóan uralkodni rajtuk, ha megosztja és egymás ellen uszítja őket. Lehet azt mondani, hogy hát persze, ezt tudjuk, mondjak valami újdonságot. Hát pont ez az, hogy nem tudjuk, mert ha tudnánk, akkor már rég kikényszerítettük volna ebből a miniszterelnökből és az ő talpát nyalókból – akik keresetlen szavak kíséretében bántalmazzák következmények nélkül a magyar társadalom egy részét, akik patkányozzák, csőcselékezik, hazaárulózzák mindazokat, akik nem fideszesek – a tiszteletet. Ami jár nekünk. Akkor is, ha nem azt gondoljuk a világról, amit ők. Ha nem értünk egyet a lopással, a gyűlölködéssel, a saját kifosztásunkat elfedő ipari agymosással. Ezt pedig csak úgy lehet, hogy ha visszatalálunk a másik emberhez, aki lehet, hogy mást gondol, mint mi, de ő nem az ellenségünk, akit mindenáron el kell pusztítani, hogy nekünk jobb legyen.

Ez nem a racionális elemzés része volt, de most nem is ez volt a cél. Azt akartam csak kipréselni magamból, hogy ameddig a másik ember tisztelete, emberi méltóságának maradéktalan tiszteletben tartása helyett a nemzeti identitásunk és kultúránk része a pálinka lesz, ameddig Bohárok, Deákok, Bencsikek, Bayerek vagy az Origo névtelen szalagmunkásai megengedhetik maguknak, hogy úgy nyilvánuljanak meg a saját honfitársaikról, ahogyan tíz éve teszik, és ameddig nem lesz nemzeti minimum, hogy mindenki magyar, és a szabad gondolkodás nem bűn, addig Európa legkorruptabb, legromlottabb, leggátlástalanabb Rogán-Orbán-kormánya marad. És marad a napi bántalmazás, megalázás még tíz évig. Ameddig akarják.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább