Június 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Csak semmi durváskodás. Felzabálnak mindent, rátenyerelnek a maradékra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,873,430 forint, még hiányzik 1,126,570 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Persze azt eddig is tudtuk (aki nem tudta, az ne vegye magára, nem szeretném megsérteni), hogy amikor egy betonszilárdnak tűnő autokratikus, ráadásul súlyosan korrupt berendezkedés hirtelen, váratlanul elcsúszik egy banánhéjon, megtántorodik, megszédül, akkor rendszerint nem az történik, hogy amint visszanyeri egyensúlyi állapotát, szükségszerűen agyához kap és elgondolkodik azon, hogy merre is van az előre, nem-e lehetne-e, hogy rá kellene lépni a fékre, esetleg félre kellene rántani a kormányt, hanem az következik, amit most is látunk: a monstrum erőből menetel tovább. Ahogy szokott.

Ha úgy állnak a számok, ahogy mostanság állhatnak – mióta kiderült, hogy az állampárt egyik legfőbb politikája, az ún. családbarátság is ugyanúgy egy ócska álca, vásári árucikk, mint az összes többi, amibe akár K. Endre is belefér -, akkor nem az van, pontosabban akkor sem az van, hogy a kezüket tördelve kérik a bocsánatot, és vállalják a lebukás felelősségét, és hátralépnek egyet, hanem úgy próbálnak előremenekülni, ahogyan azt ettől a rendeleti teljhatalmával következetesen visszaélő, a maga előtt másfél évtizede görgetett disznóságok kényszerétől sújtott maffiaszerű berendezkedéstől láttuk. Még szorosabban fogják a gyeplőt, még erőszakosabban rángatják a pórázt, még nagyobb gazemberségeket készítenek elő, mintegy demonstrálva, hogy itt a rendkívüli jogrend véget nem érő meghosszabbítása nyilvánvalóan nem egy vagy több valóban rendkívüli állapotnak szól, ami valóságosan is fennáll, hanem annak, hogy ha beüt a krach, ha esetleg bármi történik, aminek nem kellene megtörténnie a kotta szerint, akkor védve legyenek. Ha netán a magyar társadalom a közeljövőben úgy döntene, hogy elege van a lassan másfél évtizede tartó konstans népnyúzásból, agymosásból, a nemzetikereszténykonzervatív propagandamáz örve alatt lebonyolított nagyipari harácsolásból, a múlt meghamisításából és a jövő felégetéséből, akkor ne legyen egyszerű dolog félreállítani a pozícióihoz ragadt nomenklatúrát. De megkerülni se, hát hiszen minden a nevükön van, minden a kezükben van, mindenhol ők ülnek.

Örülnék, ha nem tőlem kellene megtudnia a Fidesz legelkötelezettebb szavazójának, hogy a szuverenitásvédelmi öblögetés természetesen nem az ország szuverenitására, hanem az orbánizmus szuverenitására vonatkozik, hogy nem az országot szándékoznak megvédeni, hanem saját magukat, akár az ország (egy része) ellenében is, és hogy az a salátatörvényekben testet öltő jogászkodás, amit az elmúlt hetekben a függöny mögött műveltek, szintén nem a mimagyarok érdekeit szolgálja. Kizárólag annak a politikai klánnak az érdekeit szolgálja, amelyik tizennégy év alatt úgy belegyógyult a hatalmába, hogy nem opció számára, hogy demokratikus úton elkergessék a picsába. Ezért aztán pedofil kegyelmi botrányból szárba szökkent Magyar-jelenség körüli semmiből jött eufória és a Magyar-jelenség közpénzpropaganda általi elpusztítási kísérletének zajában, a függöny mögött bujkálva, fél szemmel a szondákat vizslatva vadul jogászkodnak az elvtársak. Mi pedig vesszük a fáradságot, és összerakjuk a kockákat, akkor csodát láthatunk, csak győzzük felvakargatni a leesett állunkat a flaszterről. Három gyalázatos példát említenék arra, hogy min izzad éppen az a kormány, amelyik négy év alatt 21 ezer milliárd (21 000 x 1000 000 000) forinttal adósította el az országot:

1) Miközben a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvétel alapján a korábbi igazságügyi miniszter arról beszélt, hogy Polt Péter nem ura az ügyészségnek, az állampárt nem késlekedik, orvosolni szándékozik ezt az elfogadhatatlan helyzetet: az Igazságügyi Minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátott egy olyan salátatörvény-tervezetet, amely alapján az igazságügyi miniszter kénye-kedve szerint bármikor nyom nélkül betekintést nyerhetne az ügyészség belső ügyirataiba. Jelentése ránézésre: az Orbán-kormány lényegében a jogállamiság maradékának látszatára a trambulinról hugyozva maga alá akarja rendelni az ügyészséget, hogy többé elő ne fordulhasson, hogy az egyébként is kézivezérelt Polt Péter olyan súlyos hibát vétsen, ami Tóni, Barbara és Ádám esetében történt a világraszóló Völner-Schadl-ügyben.

2) Bár múlt héten az ATV stúdiójában még félig tagadta, hogy erre készülnének, Csák János innovációs és kulturális bajszos miniszter tulajdonképpen elismerte, hogy az utolsó centiig, kapavágásig a kultúra központosítására gyúrnak. Jó, nem ezt mondta, azt mondta, hogy az átláthatóság jegyében és nevében seggelnek rá központilag a színházakra, zenekarokra, alkotóművészekre, táncszervezetekre, könvytárakra, múzeumokra, és ugyan Demeter Szilárd orbánista kultúrjanicsár azt állítja, hogy tudomása szerint továbbra sem került a kormány elé semmiféle tervezet (amit tagadnak, arról utólag mindig kiderül, hogy természetesen igaz volt), az már önmagában is riasztó, hogy valaki tényleg beleírta egy tervezetbe, hogy még azt is központi kuratórium döntené el, milyen könyvek kerüljenek a kistelepülések közösségi tereibe.

3) Miután a Spar egyik vezetője arról beszélt egy interjúban, hogy az Orbán-família egyik tagja be akarta vásárolni magát a cégbe, amire Lázár János jogállamokban ritkán látható módon fenyegette meg őket és a teljes felvásárlásukat helyezte kilátásba, kiderült, hogy brutális jogokat/jogosítványokat kap a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a teljhatalommal uralkodó rendeleti kormánytól. Nyilván a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de nem elég, hogy bevezetnék az alapvető jelentőségű vállalkozások fogalmát, természetesen majd a GVH fogja eldönteni, hogy ki számít ilyennek, és sok egyéb finomság mellett a vállalkozásuk eladására is kényszeríthetők lennének a tulajdonosok. Ha a jogászkormányt kérdezi valaki, hogy mi a fasz ez, akkor az a magyarázat, hogy többek közt az uniós jogharmonizáció miatt sajnos nem tehetnek mást.

Sok mindent láttunk már, és most már azt a cinizmust is beletörlik a pofánkba, hogy ha a saját érdekeikről van szó, a fenti ábra szerint Brüsszel a hivatkozási alap: úgy táncolnak, ahogy Brüsszel fütyül (az más kérdés, hogy más kérdésekben ívesen szarnak mindenféle jogharmonizációra). Az külön is cinikus, hogy Európa legkorruptabb, Moszkva-csatlós oligarcha-miniszterelnöke, aki újabban megint elég ritkán mászik elő a függöny mögül, mert hátha akkor a Rogán-Varga-Polt-Gulyás-stb. fekáliából rá nem fröccsen (ha tudna róla, hogy mit művel Rogán, és mi folyik ebben az országban, biztosan nem hagyná) történetesen Csak semmi durváskodás jeligére posztolt egy idétlent húsvét örömére. Valóban: csak semmi durváskodás, egyszerűen csak felzabálják az ország maradékát, ráülnek mindenre, és az összes még szabad pórázt a kezükbe veszik, amit eddig nem sikerült.

Anélkül, hogy súlyosság szerint rangsorolni akarnánk őket, de ha csak ezt a három kockát tesszük egymás mellé (pedig Rogánnal ellentétben mi nem tudjuk, hány százalékot szerezne a legközelebbi választáson Magyar Péter még meg sem nevezett pártja), azt láthatjuk, hogy önkívületig elszabadultak a nertársak az elcseszett rendszerváltás előtti állapotok visszaállításában. Eddig sem volt kérdés, hogy ezért a rablókormányzásért, általános szellemi-materiális nyomorba döntésért igazán kár volt rendszert váltani. Miközben fejenként több mint 2 millió forinttal adósították el a magyarokat fejenként, csecsemőtől aggastyánig, most sem lebeg semmi más a szemük előtt, mint megtartani a hatalmat. Le van szarva, hogy lesz, vagy nem lesz uniós forrás, hogy ki fogja visszafizetni azt, amit törvényesen elsikkasztottak, hogy ki fogja kivakarni a szarukból ezt az országot, és mikor, a lényeg, hogy nem engedhetik el a kormánykereket. A magántulajdon szentsége, az igazságszolgáltatás függetlensége, a szabad kultúra az ellenségük. A legnagyobb ellenségük viszont a saját népük. Meg is fogják védeni magukat tőle.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.