Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ennek reszeltek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ennek már tényleg reszeltek – kommentált röviden a mindannyiunknál bölcsebb ügyeletes kolléga tegnap estefelé, amikor azzal zsibbasztottam önzetlenül, hogy hallotta-e, olvasta-e, miről delirált a nemzeti árokásás kormányának pávatáncos miniszterelnöke Makón, ahol menetrenden kívüli, váratlan jelenése volt a Hagymatikum gyógyfürdő új részlegének átadási ceremóniáján.

Bár természetesen az sem zárható ki, hogy Lázár Jánosnak ment hálálkodni virágvasárnap fejében, amiért jól megvédte a Spartól, amelynek egyik vezetője azt nyilatkozta (hadd égjen a pofánk), hogy őfényessége önkívületi uralkodásának 14. évére odáig fajult, hogy a kormánya nyomást gyakorolt rájuk, hogy adjanak a miniszterelnök famíliájának részesedést a cégben -, én valószínűbbnek tartom, hogy a váratlanságnak valami teljesen más oka lehetett. Márpedig a váratlanság egy ideje különösen figyelemre méltó, gondolok itt arra, hogy február 2-a óta egy eddig/sokáig ismeretlen, elképzelhetetlennek gondolt időszámítás kezdődött a NER fennállásának történetében: miközben mindent beterít a háborús békepánik rengeteg közpénzből finanszírozott, megafonos cselédek által felhangosított propagandája, amitől a június 9-én esedékes EP- és önkormányzati választás Holdról is látszó behúzását reméli az állampárt, előre nem látott események gördítenek mindenféle akadályokat az orbáni önkényuralmi menetelés útjába. Hol a párt legmagasabbra kapaszkodott női princípiumaitól kell megszabadulni egyik hétről a másikra, mert pedofilsimogatással hozták hírbe a keresztény család- és gyermekvédelem világszerte elhíresült pártját, hol a maffiából kiugrott focistafeleség dugdossa a botokat a korrupció kormányának kerekei közé, és a rezsim romlottságát leleplező bizonyítékokat ígér.

Úgyhogy némiképp, de nem túlságosan meglepő módon az említett csodálatos virágvasárnapi esemény plakátján nem szerepelt a miniszterek elnöke. Ezzel szemben Lázár János földesúr, helyi kiskirály, térségi országgyűlési képviselő, valamint kompetens építési és közlekedési miniszter úgy tudta, hogy ő fog ünnepi kampánybeszédet mondani, ám a gazdája túljárt az eszén: a rivaldafény közelébe se engedte, ő állt színpadra helyette, és olvasott fel a papírjából, zavaróan rekedt hangon egy beszédet, amelyből egy szerencsére rövid, ámde annál elborzasztóbb ízelítőt a közösségi oldalára is felpakolt a szolgahadsereg. Szar ügy lett volna, ha a sajtó valahogy megneszeli, hogy hol van fellépése és Rogán mocskáról faggatja.

Szóval. Az van, hogy mindannyiunknál bölcsebb kollégám diagnózisával nem áll módomban vitába szállni, de azért kicsit bővebb kifejtésre szorul az alábbi betűhalmaz, ami nem véletlenül nem került ki a lájkvadászat ócska kirakatába:

„A magyar közéletben nem szokás a másik oldalhoz tartozó politikusról elismerően beszélni. Én nem tartom ezt jó dolognak. (…) Ha beszélnénk, talán még az is kiderülne, hogy nem a másik oldalhoz tartozunk, sőt az is kiderülhetne, hogy nincsenek is oldalak, mert végső soron csak magyarok vannak”.

Hagytam időt magamnak, hogy a szemem előtt vöröslő vörös folt oszlásnak induljon, mint megfáradt tüntetők maroknyi csoportja a sokadik eredménytelen megmozdulás után. A Szegeder tudósítása szerint (via Telex) ezzel Makó 2010 előtti polgármesterére utalt, akit üdvözölt is a tömegben. Orbán szerint az MSZP-s Buzás Péter elismerést érdemel azért, mert akkor is adott megbízásokat Makovecz Imre építésznek, amikor szinte sehonnan sem kapott felkérést Magyarországon. Hát akkor beszéljük ezt meg mi, magyarok. Akik azt hallgatjuk lényegében a Fidesz 2002-es bukása óta váltakozó intenzitással és hangerőn, hogy magyar az, aki fideszes. A többiek vagy nem magyarok (majd Kövér László eldönti, hogy ki lehet magyar), vagy hazaáruló magyarok, vagy ideiglenesen az ország területén állomásozó balliberális köpedékek. Akik úgy vannak benne a nemzetben, mint balsors a Himnuszban. Ez utóbbi a két évvel ezelőtti miniszterelnöki évértékelő egyik jópofának szánt poénja volt, amin harsányan hahotázott az erkölcsileg fölényes, nemzetikereszténykonzervatív úri közönség. Mintegy bizonyítva, hogy mennyire nincsenek is oldalak.

De ne menjünk vissza a kokárdáig, a polgári körökig, a CÖF-ig, a békemenetig és az illiberális köpönyegforgatás kályhájáig. Ugyanis mindössze tíz nap telt el a március 15-i ünnepi uszítóbeszéd óta, amelyben a szuverenitásról és a nyugati nemzetek új nagy korszakáról delirált, amit ő tervez megnyitni, amint június 9-én szélsőjobbra fordul Európa. Ahol majd mindenki megtalálja a számítását, kivéve azok, akikre ő rámutat. Akiket ő vádol azzal fennállása óta, hogy csak azért, mert helytelenítik az orbánizmusnak az országot bizonyíthatóan hanyatló pályára állító, kizsákmányoló, a jövőjét felzabáló rezsim hatalmával visszaélő politikáját, árulók. Akik őt bírálják, azokat a hazájukat támadják. Akikre ő rámutat, azok szerinte rosszabbak, mint a labancok és a muszkavezetők voltak, akik vele szemben állnak, azoknak az árulók sorsa jut. Úgyhogy ő azt üzeni nekik Szabó Magdát idézve, hogy az árulót elfelejtjük, az áruló nincs, meghalt, nem is ismertük soha.

Nos, ez az ember, aki erkölcsi értelemben biztosan soha el nem évülő bűnöket elkövető külföldi tanácsadók, hivatásos kútmérgezők, kiheverhetetlen Finkelstein-félék hatalomtechnikai kottájából évtizedek óta uszítja, osztja, mérgezi a nemzetet, aki a polgári köröktől eljutott addig, hogy ma már az ún. Szuverenitásvédelmi Hatósággal védi a hatalmát azoktól, akik nem az ő szekerét tolják, aki úgy hergel rengeteg pénzből az ország másik fele ellen, hogy az ő meggyőződéseiket, értékeiket, problémáikat, elvárásaikat magasról letojja, és ezzel a precízen kimért nemzeti uszítással leplezi meglehetősen sikeresen, hogy ez az ország ma már a fideszes vallású kiváltságosok országa, az úr 2024. évében húsvét előtt egy héttel, a feltámadás előtt napokkal megvilágosodik. Hogy baszki, ha beszélnénk, akkor kiderülne, hogy a baloldalinak nevezett ember is ember, és ő is magyar.

Ez szó szerint az a szituáció, amikor a görény bemegy a közvécébe vagy a sarki boltba, vagy felszáll a villamosra, esetleg beesik az Operaházba és elkezd panaszkodni, hogy itt büdös van, basszátok meg. Az ember, aki másfél évtizede nem áll szóba a független médiával, nem hajlandó részt venni nyilvános vitán a másik oldaliakkal, rácsap a homlokára, hogy mi minden lehetne, ha beszélnénk. Miközben ő abból él, hogy nem beszélünk egymással mimagyarok. Ez az az ember, aki a párttársai rendkívüli elégedettségére cinikusan, gúnyolódva, személyeskedve, az érdemi kérdéseket telibehányva gúnyolódik 14 éve az ellenzéki képviselőkön, hazaárulózza, buzizza és boldogkarácsonyozza őket, aki olyan brutális karaktergyilkosságokra, a másik oldalon álló emberek életét, karrierjét, kettétörő lejárató kampányokra bólintott rá az elmúlt években, hogy szavak nincsenek rájuk, most eljátssza, hogy mi mindannyian magyarok vagyunk? Az ember, akinek a legnagyobb politikai teljesítménye mindennek a kisajátítása, ami nemzeti, aki elhitette a híveivel, hogy menő teli pofával libernyákozni, kommunistázni, dollárbaloldalazni, mert aki nem azt gondolja, mint mi, az nem is ember, nemhogy magyar lehetne.

Hát ezt is megértük: tíz napja még esett át a fején, úgy árulózott, most meg váratlanul megszállta a Szentlélek, és mert valószínűleg úgy állnak a számok, ahogy állnak, mostantól mindig is úgy volt, hogy végül is nincsenek is oldalak, csak magyarok vannak. Világos: ilyen egy számító, aljas, élősködő, aki oldaltól függetlenül lenézi a magyarokat. Remélhetőleg közel van már a pillanat, amikor ezt azok is megértik, akikkel évtizedeken keresztül el tudta hitetni, hogy magyar az, aki a Fideszre szavaz. Az valóban a nemzeti árokásás politikájának vége lenne, ha a mimagyarok rájönnének, hogy nem a világnézet, a hit, a pártállás, a jobb vagy bal választja el egymástól az embereket, hanem az erkölcs. Hogy vannak a tisztességes emberek és a becstelen gazemberek. Ez utóbbiaktól még a görény is összehányja magát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.