NEHAZUGGY

B terv nélküli hisztérikus messiásvárás

Molnár Bálint | Március 13, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

• „Minden magyar ember, aki akkor kiállt Magyarország szabadságáért, hős. Minden ezzel ellentétes minősítgetést kikérünk magunknak, visszautasítunk (…) Soha senkivel még csak vitázni sem vagyunk hajlandóak ezekről a kérdésekről.”

• „Ilyen hazugságokat nem vagyunk kötelesek elviselni senkitől, akkor sem, ha az adott személy éppenséggel az Egyesült Államok elnöke.”

A fenti két kijelentés között valamivel több mint fél év telt el. Az első kijelentés tavaly szeptemberben hangzott el, amikor a rendkívüli érzékenységű magyar teremfutballista külügy, amelyik egy félmondatért vagy egy csúnya tekintetért bárkit azonnali hatállyal berendel és felelősségre von, valahogy nem tartotta indokoltnak a fülénél fogva berángatni és magyarázatot követelni a moszkvai nagykövettől, holott éppen nemzeti büszkeségünket, történelmünk egyik legmeghatározóbb pillanatát taposta sárba Vlagyimorovics Oroszországa. Kiderült ugyanis, hogy az új putyinista történelemtankönyv konkrétan meghamisítja az 56-os októberi forradalmat, midőn azt állítja, hogy „fasiszta múltú radikális fegyveresek” ragadtak fegyvert a nyugati titkosszolgálatok bátorítására, valamint sajnálkozik egy kört a szovjet csapatok Közép-Európából, így Magyarországról történő kivonásán. Hosszú napok ordító kormányzati hallgatása övezte ennek a Schmidt Mária-díjas galád történelemhamisításnak a nyilvánosságra kerülését, majd amikor már nem tudott elugrani időben az újságírói kérdés elől, hogy miért is nem rendelte be az orosz nagykövetet, akkor Szijjártó egy, az Észt Konzervatív Néppárt elnökével tartott sajtótájékoztatón (a linkelt videón 11:30 után) végtelenítve ismételgette (és a Menczerek végtelenítve visszhangozták), hogy ők még csak vitázni sem hajlandóak erről az ügyről. Nahát.

Eltelt egy igen mozgalmas fél év, és Szijjártó a főnökével, valamint a főnöke legkisebb lányával valamilyen fura, a családi kirándulás és a hivatalos látogatás között elhelyezkedő beazonosíthatatlan műfajú kiruccanás keretében az Egyesült Államokban haknizott, ahol a csúnyán megbukott, ámde a visszatérésén ügyködő Donald Trump floridai luxusbirtokán vendégeskedtek. Úgy, hogy a demokratikusan megválasztott, jelenleg az országot vezető kormányzatból senkivel nem sikerült még véletlenül se találkozniuk. Joe Biden hivatalban lévő államfő úgy kommentálta a két populista találkozását, hogy Trump azzal az Orbánnal találkozik, aki „egyértelműen kijelentette, hogy nem hiszi, hogy a demokrácia működik – diktatúrát keres.” Bár a teljes megfogalmazásból nem feltétlenül volt egyértelmű, hogy kinek szólt elsősorban a kritikus megjegyzés (annak, aki építi, vagy annak, aki megirigyelte és követné), Szijjártó kérdés előtt találta magát. Az albán külügyminiszterrel tartott sajtótájékoztatón az ATV e témával kapcsolatos érdeklődésére kelt ki magából. Készült belőle másfél perces lelkesítő propagandavideó a híveknek, de azért rögzítsük írásban is a lényeget. Igen, bekérették David Pressman amerikai nagykövetet a külügyminisztériumba Joe Biden kijelentése miatt, ekkor hangzott el az elején idézett második kijelentés. Igaz, hogy Pressmant nem Szijjártó, hanem a helyettese, Magyar Levente fogadta, aki a szájhős főnöke szerint azt kérte a nagykövettől, mutassa meg, hol és mikor mondta Orbán azt, amit Biden neki tulajdonított. „Nyilvánvalóan ilyen nem hangzott el, ezért érdemi választ erre nem tudunk kapni” – mondta Szijjártó, aki kifejtette: az az állítás, hogy „Magyarországon diktatúrát építünk, rendkívüli módon megnehezíti a kétoldalú kapcsolatokat (…), ez egy nagyon súlyos sértés”. Úgyhogy igen, kikértük magunknak és bekérettük.

Egyszerű lenne annyival elintézni ezt a fájóan ellentmondásos, önmagán túlmutató kórképet, hogy aki százmilliárdos közbeszerzési dokumentációk ledarálásával mai napig nem számolt el, akinek nem elég a honvédségi luxusgép luxusa, de százmilliókkal nyúlja le a magyar adófizetőket, mert ő még nagyobb luxusban repülne (és nem is érti, mi ezzel a gáz), miközben pedofil botrányban érintett bíborosokkal hetyeg menetrend szerint, de gyakrabban fordul meg Moszkvában és feketeöves diktatúrákban, mint Brüsszelben és a hanyatló Nyugaton, az már nagyon nehezen tudna bármi olyat mondani, vagy tenni, ami meglepő lehetne. Aki még tegnap is azt bizonygatta a Roszatom-vezér oldalán, hogy orosz energia nélkül mindmegfagyunk, miközben arról egy büdös szót nem szólt, hogy miképpen sikerült 564 milliárd forintot bukni a csak nekünk, magyaroknak hétszer olcsóbb orosz gázon.

Nem vagyok diplomata, mint azok a meglehetősen profi diplomaták, akik erre a hisztérikus szemforgatásra úriemberként képesek reagálni úgy, ahogy Szijjártó és elvtársai a büdös életben nem fognak tudni megnyikkanni, vagyis nem tudok erre a kínos kecskeszarként pattogásra diplomatikusan csak annyit reagálni, mint jelen esetben az amerikai nagykövetség. Idézem: Pressman nagykövet mindig örömmel fogadja a lehetőséget, hogy szövetségesünkkel megvitassa a magyar demokrácia helyzetét. Egyszerű kívülálló, jelentéktelen szemlélődőként azonban kiégeti a retinámat az a bántó kontraszt, ami Moszkva és Washington irányába meghatározza a magyar külpolitikát, az az arcba mászó tagadhatatlan különbség, ami a hangnemet illeti: az a suttyó, pökhendi, fentről lefelé kioktató duma egyfelől, illetve a kölcsönös tisztelet, a hajlongás, a konfliktuskerülés és a megalkuvás másfelől. Pedig nem gondolom egyáltalán, hogy Joe Bidennek vagy bárki másnak joga lenne olyasmiket Orbán Viktor szájába adni, amiket soha nem mondott, márpedig azt valóban aligha mondhatta, hogy ő a diktatúra híve lenne, hiszen nem hülye azokat a vádakat ismételgetni, amelyek vele kapcsolatban igen sűrűn és nem teljesen alaptalanul elhangzanak, mióta hitet tett az illiberalizmus mellett. Mert erről van szó: az illiberális demokrácia máshonnan nézve a diktatúra vagy legalábbis az afelé vezető út. Isten őrizz, hogy én Joe Biden fejébe bele akarjak látni, de élemedett kora ellenére ő legalább azt tudja, hogy Orbán melyik ország miniszterelnöke, ami Trump messiásról nem mondható el.

Attól, hogy Szijjártó Péter visszatérően ismételgeti, hogy a demokrácia bizonyítéka, hogy egy pártot négyszer, ötször, tízszer kétharmaddal, 70, 80, 90 százalékkal megválasztanak, ez változatlanul ugyanakkora hazugság, mint az, hogy ha Magyarország korrupt ország lenne, akkor nem épülne-szépülne, és nem nőne a GDP. Putyint is, Lukasenkát is, az összes türk diktátor pajtást is rendre elsöprő többséggel választják újra, de még egy aluliskolázott gázszerelő se gondolja, hogy ettől Fehéroroszország vagy Azerbajdzsán virágzó demokrácia lenne. Láthatóan nemcsak a Mandiner főszerkesztője, de Szijjártó sincs abban a helyzetben, hogy közel engedje magához a valóságot és meg tudja különböztetni a kormányt az országtól és a magyaroktól. Márpedig ez a különbség akkor is létezik, ha sajnálatos módon a kormány penetráns megítélésének fekáliája az országra fröccsen. Következésképpen egy csomó ember nem sértődött meg azon, hogy Orbánt és kormányát diktatúraépítőnek nevezték (béketeremtő a francot), hiszen nem a tisztességes magyar építi a diktatúrát, hanem a teljhatalom rendeleti kormányzója.

De nem akarok elveszni a részletekben és Szijjártó pengeéles érvelésének kákáján megkeresni az összes csomót, tökéletesen megértem, hogy Orbán és Szijjártó helyzetét bizony megnehezíti, ha a szemükbe mondják, hogy azok, akiknek látszanak: korrupt autokraták. Ilyet természetesen se Trump floridai birtokán, se Moszkvában nem vág a fejükhöz senki, nem is véletlen, hogy olyan helyekre nem járnak, ahol nem azt súgják a fülükbe, amit hallani szeretnének. Az igazán bántó és érthetetlen az, hogy amikor Moszkva megtámadja a szomszédját, háborút indít, öli a kárpátaljai magyarokat is, nemcsak az ukránokat, és ráadásul a magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi eseményét hazudják telibe, és lefasisztázzák az ’56-os forradalom magyar hőseit, akkor sehol nincs ez a harcias, ellentmondást nem tűrő tempó. Akkor nem rendelik be az orosz nagykövetet. Amikor viszont egy NATO-szövetséges ország nevén nevezi Orbán Viktort, Szijjártó főnökét, Európa legkorruptabb miniszterelnökét, akkor Szijjártó önérzeteskedik, és személyes sértésnek veszi, amit aztán ráhúz az egész magyar népre. Pedig magyarázatra szorulna, hogy ez a B terv nélküli messiásvárás, amivel mindent Trumpra és ~~Putyinra~~ a békére tettek fel, hogyan fogja a magyar érdeket szolgálni, ha netán valami félremegy? Akkor kit fog bekéretni Szijjártó?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!