Július 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Amíg B. Zoltán szájából ömlik az önigazoló, önfelmentő fekália

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,307,932 forint, még hiányzik 692,068 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy ki szólt oda Balognak, azt csak akkor tudjuk meg biztosan, ha egyszer Balog elárulja, de nagyon sok olyan információ érkezik, hogy Orbán felesége lehetett az. (Orbán ugye nem Balognak, hanem Nováknak szólt volna). Orbán persze ekkor is felelős amiatt, mert olyan rendszert épített ki, ahol a felesége (vagy bárki más) sikeresen odaszólhatott egy ilyen ocsmány ügyben.

Itt hagytam abba tegnap reggel Hadházy Ákos parlamenti képviselőt idézve a pedofil kegyelmi botrány történetét, ezért innen kell folytatnom, miután Balog püspök minden tisztességes reformátusok és minden tisztességes emberek szégyene természetesen nem jutott el a bátorságnak arra a fokára, ahol már bátran elárulhatja az egész országot jogosan érdeklő kérdést: kinek az utasítására, kérésére, nyomásgyakorlására kért kegyelmet Kónya Endrének Novák Katalinnál. Ezzel szemben folytatta azt az ámokfutást, amit a kegyelmi döntés nyilvánosságra kerülése után elkezdett, és nem bír leállni azóta se vele. Szerintem ha Balog Zoltánon múlik, akkor Balog Zoltán a büdös életben nem fogja elárulni, sőt, ha az egykori közvetlen gazdáján és annak kormányán múlik, akkor sem fogja elárulni, hogy rajta kívül ki volt az a NER táplálékláncában fölötte álló entitás, akinek fontos volt, hogy egy pedofil bűnsegédjét kimosdassák ők együttes erővel az erkölcsi pöcegödörből, hogy visszatérhessen polgári foglalkozásához, mintha mi sem történt volna.

Miután meggyőződésem szerint az állampártot akár életveszélyes mértékben és módon kompromittálni képes lépés lenne eme súlyos, széles közérdeklődésre számot tartó kérdés tisztázása, egyetlen intézmény, közösség lehet az, amelyik Balog Zoltánt megnyilatkozásra, színvallásra, és ezzel a lendülettel a közéletből és e közösség életéből való eltakarodásra bírhatná. Ez pedig nem más, mint a református egyház. Amely enélkül a botrány nélkül is – egyébként a többi egyházhoz igen hasonlóan – sokat veszített az elmúlt évtizedben az ő népszerűségéből, ami nyilván a hívek drámai mértékű elfordulásában mérhető.  Balog püspöknek – aki a bicskei gyermekotthonban történt pedofil ügyben államfői kegyelmet kapott K. Endre miatt lemondott ugyan az egyház vezetéséről, de a püspöki tisztségét megtartotta, és ebbéli minőségében osztotta az észt és hirdette az igét Szentmártonkátán szombaton egy lelkipásztor beiktatásán – a maga idején természetesen megvolt a magához való cinikus, arrogáns válasza arra, hogy esetleg nem-e tartja-e elképzelhetőnek-e, hogy a kormány mellett agitáló, politizáló egyház miatt fordulnak el tömött sorokban a hívők? Nem, Balog püspök szerint ez csak az újságokat olvasó embereket zavarja, akik az egyházban vannak, azokat inkább a saját problémáikra adott válaszok érdeklik, ezért nincs probléma azzal, hogy ő a politikai megbízóit ajnározza a szószékről.

Na tehát. Balog nem kussolt el, nem engedte el, nem szégyelli magát, és nem is árulta el, amit már múlt héten is késő lett volna, hanem hirdeti az igét, konkrétan ezúttal a megbocsátás fontosságáról és a piszkos dolgok megtisztulásáról pofázott szombaton Szentmártonkátán. A betanított esztergályosból lett miniszterből lett egyházi elöljáró hosszú beszédben lamentált a megbocsátásról, illetve a református közösség problémáiról. Hogy szerinte az életünk „nem egyszer lesz piszkos egy évben, hanem újra és újra az lesz. (…) Mit kezdjünk azzal, ha a másik ember piszkos lesz?”. Hogy szerinte a keresztény hit lényege, hogy nem kérdezik, miért piszkos, ami piszkos, hiszen azért piszkos, hogy megtisztuljon, hát hiszen a reformátusoknál „a kutyából is lesz szalonna”. Egyébként is a püspök úr szerint mindenki hibázik, Jézus tanítványai is hibáztak, még Péter is megtagadta Jézust, mégis megbocsátottak neki. Ezért aztán a református egyházban a legmagasabb pozícióban lévők mennek elől a sorban, így ők is kapják az első ütést. Ezért nekik kell példát mutatni arra, hogyan kell megbocsátani és megbocsátást kérni. Ilyenekről és hasonlókról pofázott a rá kíváncsi híveknek Balog, aki sajnos a kegyelmi botránnyal kapcsolatos újságírói kérdésekre nem volt hajlandó válaszolni, mert egy egyházi rendezvény nem alkalmas arra, hogy válaszoljon, az arctalan, névtelen alászolgája is közölte, hogy ezt a vallásos szertartást tiszteletben kéne tartani, nem kérdésekkel provokálni a nagy embert, és nem elrontani az egyházközség területén azt a szép órát, amit Balog jelenléte jelentett egyeseknek Szentmártonkátán.

Hányni nem lenne túl eredeti, viszont ha ez a református egyház, ha a reformátusoknál a kutyából is lesz szalonna, akkor megérdemlik a sorsukat. Látjuk, hogy tényleg afelé haladnak, hogy legyen a kutyából is szalonna, látjuk, hogy ez az az egyház, ahol egy pedofil bűnsegédjéből is lehet presbiter, és ahol a pedofilmentegető, kegyelmi nyomásgyakorlásban élen járó szar ember még mindig püspök lehet. Az az erkölcsi árvízkárosult, aki arra hivatkozott, amikor nem volt hajlandó bocsánatot kérni a K. Endre által segített V. János áldozataitól, hogy ő egy „ártatlannak hitt embernek” kért kegyelmet. Miközben annyira hülye még ő se lehet, hogy ne tudja: egy kegyelmi döntés nem az ártatlanságról szól. Mert ha ez a kegyelmi döntés az ártatlanságról szólna (mint bármely kegyelmi döntés, ami természeténél fogva nem az ártatlanságról szól), akkor Balog Zoltán lazán megvárhatta volna a K. Endre ügyében a Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálását. De nem várta meg, viszont most arról pofázik, hogy a keresztény hit lényege a megbocsátás. Lefordítom: B. Zoltán erkölcsi toprongy mosdatja magát, mentegeti a pedofíliát a kutyára és a szalonnára hivatkozva. B. Zoltán lényegében magát mosdatja egy hónappal egy védhetetlen ügy nyilvánosságra kerülése után, és tulajdonképpen azt mondja, hogy az is rendben van, ha papok, intézményvezetők, bárkik gyerekeket molesztálnak, mert majd jól megbánják, minden meg van bocsátva. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Mondja ezt az az ember, aki 2012-től 2018-ig az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere volt és minden bizonnyal tudott arról, ellenben magasról leszarta, hogy Vásárhelyi János, a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatója molesztálja, abuzálja, szexuálisan bántalmazza a gondjaira bízott gyerekeket. B. Zoltán mégsem tett semmit, hanem hagyta, hogy János bácsi még további éveken keresztül bántalmazza a gyerekeket, de még néhány kitüntetést is hozzávágtak a minisztersége idején, mert ami piszkos, azért piszkos, hogy megtisztuljon.

Mit is mondhatnék én ezek után azon kívül, hogy mindent elmond B. Zoltán közösségéről, hogy a szombati litániája hallgatása közben egyetlen jóérzésű ember nem akadt, aki felállt volna, és félbeszakította volna a püspököt, hogy most volt elég. Ugyanakkor. Egyrészt örömteli, hogy ez az önkívületig hatalommániás nyomorult ennyire ragaszkodik a székéhez, mert ezáltal napirenden tartja ezt a mocskot, amit Orbán már rég a szőnyeg alá söpörtnek tekint. Amíg B. Zoltán püspök szájából ömlik az önigazoló, önfelmentő fekália, az állampárt narratívája talán nem tud úgy áthatolni a nyilvánosságon, mint kés a vajon. Másrészt a református egyház megérdemli a közmegvetést, az undort, ha nem képes, nem hajlandó leválasztani magáról B. Zoltánt. Ha reformátusék szeretnék megtartani a megmaradt híveiket, akkor ennek a farizeusnak mennie kell. Nem hithű, de református emberként nem tudom elhinni, hogy ennek a humanoidnak akár egyetlen gondolatával is azonosulni lehetne. Mentségemre szolgáljon, hogy én már gyakorló politikus korában sem tudtam azonosulni egyetlen tenyérbemászó gondolatával se. B. Zoltán súlyos teher, elsősorban a református egyháznak, még néhányszor megszólal és lehúzhatják a rolót. Meg is érdemlik, ha megvárják.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.