Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Zsebben is robbanhat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kötélbarátok és harcostársak zárt kasztjában rendre megtörténik az a csoda, hogy egymástól elméletben független megmondóembereknek ugyanakkor, ugyanarról ugyanaz jut eszébe. Sőt, olyan mértékű a szimbiózis, hogy nem egyszer, nem kétszer azonos szófordulatokat használnak, nem csupán a gondolatmenet, de egész mondatok, olykor komplett bekezdések azonosak. Hallottam már valamit a húrelméletről, de alig hiszem, hogy erre vonatkozik. Szóval izzadnak a nertársak, közben pedig igyekeznek azt bizonygatni, hogy cseppet sem, sőt, ilyen lazák és nyugodtak valójában még soha életükben nem voltak. Kicsit nehezen hihető ugyan a dolog, elég csak bármelyik papagájarc véreres szemébe nézni, de ha egyszer az a parancs a pártközpontból, hogy őket aztán nem rúgta tökön a kegyelem-botrány, akkor azt a parancsot kell teljesíteni, elvégre fiatalok, kell a pénz, parancsra teszik, ha ők nem csinálnák, csinálná valaki más. De leginkább kell a pénz, mert ki a jó franc fizetne azért, amiért a kormánypárt igen?

Első körben kuss volt, második körben azt hitte a központi akarat, hogy elég lesz levenni a sakktábláról Novákot és Vargát, ott és akkor kifullad a dolog. Nem fulladt ki, sőt, Balog Zoltán még kavart is egyet az amúgy is folyamatosan kavargó szaron, mert persze őt nem tudja olyan egyszerűen utasítani Orbán a lemondásra, mint a nemzeti anyapéldaképeket. És hát lássuk be, Balog páter szereti annyira önmagát, továbbá a befolyást, hatalmat és pénzt, hogy esze ágában sincs szó nélkül félreállni. Ezzel pedig ott tartja a trágyaleves csizmát a csipketerítős asztalon, nehéz megfeledkezni róla. Esetében talán még az sem működik olyan egyszerűen, mint mások esetében, hiszen nem lehet simán ráküldeni a hatóságokat egy egyházi emberre, a vállalkozását sem tudják kihúzni alóla, mert azért az egyházat csak nem tudják bezáratni. Addig is, ameddig megpróbálják jobb belátásra zsarolni az egyház jeles tagját, azt találták ki, hogy rákenik az ellenzéki pártokra, plusz az ellenzékre – a kettő nem azonos, és tetszik vagy sem, ezt mindig el fogom mondani, mert szerintem piszkosul fontos – az egész történetet. Ahogy az már lenni szokott, amikor esze kevés, ám súlyosan megfelelési-kényszeres figurákkal tömködi tele a maffiavezér az udvartartását, mert erősen fosik attól, hogy amennyiben agya is van az illetőnek, a trónjára talál törni, vagy szövetkezik azzal, aki a trónjára tör, annyi hülyeséget hordtak össze, amennyitől egy sakál is feldobná a talpát, ha megenné. Ám a várt eredmény eddig elmaradt, úgyhogy rákapcsolnak, hátha az eddiginél is hangosabban üvöltött baromságok meggyőzik a népet az igazukról.

Most éppen annak örülnek tiszta erőből, hogy bár valamennyire gyengült a Fidesz szavazótábora, de az ellenzéki pártok nem tudtak ezzel együtt erősödni, a bizonytalanok csoportja lett nagyobb. Hogy ebben mi az örömforrás, azt én meg nem tudom mondani, de szerintem propagandistáék sem tudnának válaszolni erre a rendkívül egyszerű kérdésre. A bizonytalan szavazó nem azt jelenti, hogy ha elég nagyot hazudik valamelyik párt – mondjuk a jelenlegi kormánypárt -, akkor majd arra fognak szavazni, hanem azt jelenti, hogy még nem döntötték el, kire fognak, és lehetséges, hogy majd csak a szavazófülkében határozzák el magukat. Az pedig akármilyen eredményt hozhat. Eddig tudták kezelni ezt a csoportot, hiszen volt pénz a választás előtt pénzszórásra – annak isszuk most a levét, pontosabban az az egyik oka a gazdaság pocsék állapotának -, mert az például egész sok embert meg tudott győzni, hogy visszakapta a befizetett adóját hirtelen. Most azonban aligha van pénz ilyen nagyvonalú választási ajándékra, a hiány egészen brutális mértékű, és a kegyelmi-ügy éppen azt bontotta meg, roncsolta, ami a maffia elsődleges kormányzati eszköze. Hirtelen már nem hat annyira, nem hat mindenkire ugyanúgy a propaganda. És van még itt valami, ami nagyon rosszkor jött a Fidesznek.

A Jobbik mintájára létrehozott szélsőjobbos-radikális párttal is úgy jártak, ahogy annak idején a Jobbikkal. Kezdenek szembefordulni az alkotójukkal. Amikor a Jobbik annak idején kezdett saját hatáskörben megerősödni és leválni a gazdatestről, még tudták kezelni a helyzetet, vissza tudták nyesni a hálátlan pártot. Most azonban más a helyzet, mert a Jobbikról leszakított szélsőséges – most még szerencsére nem túlságosan jelentékeny – párt valószínűleg baromira kelleni fog a Fidesznek, alighanem kénytelenek lesznek összefogni a hatalom megtartása érdekében. Legalábbis ez lehetett a terv, ám ehhez az kell, hogy megmaradjon az alá-fölérendeltségi viszony. Azt azonban tudhatjuk a történelemből – vagy akár Orbán uniós vesszőfutásából -, hogy a szélsőséges pártok nem igazán alkalmasak az összefogásra, mindegyik a maga pecsenyéjét akarja sütögetni. A pedofil-botrány most ezt a problémát is a felszínre lökte. Olyannyira, hogy már a propagandában üzenget a pártközpont a teremtményének:

A Mi Hazánk és a Fidesz viszonya aszimmetrikusnak tűnik: előbbi vehemensen támadja a kormányt – ha kell, ha nem –, míg a nagyobbik kormánypárt médiájának nehéztüzérsége mindeddig nem fordult rá a radikális pártra. Mindez rendben is lenne, ezt diktálja a politika logikája. De meg kellene maradni a sportszerűség határain belül. 

A Mi Hazánk viszont sajnálatos módon részévé vált a rendszerváltás utáni politikatörténet leggyalázatosabb kormányellenes kampányának, ami az elhíresült kegyelmi ügy kapcsán indult meg.

Mert azt minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy ilyen arcátlan, igazságtalan, demagóg támadássorozat nem ért még egyetlen kabinetet sem. (Magyar Nemzet)

Nem hinném, hogy létezik ennél egyértelműbb fenyegetés. Ahogy annak beismerését is nehéz lenne nem látni a fenti idézetben, hogy a Fidesznek van médiája – ezt mondjuk eddig is tudtuk, éppen csak tagadta a propagandaközpontból irányított kormányzati szófosógépezet, de most éppen ennek a propagandagépezetnek a zászlóshajója, annak is az egyik evezőse állítja -, annak nehéztüzérsége, ami ha ráfordul a rakoncátlankodó pártra, akkor nekik annyi.

Úgy tűnik, annyira nagy a baj, és annyira kell a széljobbos párt, hogy szokásával ellentétben nem először lő, és aztán sem kérdez a maffia, hanem figyelmeztetést küld. És még le is írja egyértelműen, hogy mi a helyzet. Ez mondjuk érthető is, lássuk be, a Jobbik IQ-szintje a széljobb kiválásával nem csökkent jelentősen:

Alakulhat úgy is a történelem, hogy a tudatos nemzetépítésben gondolkodó két pártnak együtt kell működnie a magyar megmaradás érdekében. (Magyar Nemzet)

Lefordítom magyarra a drámaian dagályos kijelentést: a hatalom megtartásához kellhet – és ha már kimondják, akkor a mérések igen csúnya számokat mutathatnak -, sőt, égetően kell a Mi Hazánk Mozgalom. Ez viszonylag új helyzetet teremt, hiszen ha ez a varázslóinas is önálló üzemmódra kapcsolt, és ráadásul most szükség is lenne rájuk, akkor bizony legalább annyit árthatnak a gyengülő Fidesznek, mintha Simicska Lajos ledobálta volna az atombombáit. Amúgy jelzem, szerintem még az sem múlt el. A Toroczkai-Dúró-Novák házaspár által vezetett szélsőségesek akkor is veszélyt jelentenek a Fideszre, ha sikerül kötni valamilyen alkut, hiszen ez egy létező párt, szemben a KDNP-vel, és nagyon komoly személyes ambíciók láthatóak a vezetésben. Akár zsebben is robbanhat a bomba. Ha nem sikerül a koalíció, akkor is veszélyt jelentenek, mert akkor kívülről fogják megtámadni a Fideszt, koalíció esetén pedig belülről teszik meg. Ez biztos, legfeljebb más-más ütemben történhet a dolog. Úgy fest tehát, hogy a pedofil-botrány, Novák és Varga bukása, a botrányt feltűnően rosszul kezelő propagandagyár botladozása, az unió egyértelmű Fidesz ellen fordulása, a szavazóbázis gyengülése, a polgárok ébredezése és Magyar Péter felbukkanása mellett Orbán Viktornak lett egy újabb problémája. Tudom, hogy sok elemző úgy véli, hogy ki fog ebből vergődni a Fidesz, én azonban – talán azért, mert nem vagyok elemző – egyre valószínűbbnek tartom, hogy ez már a végjáték. Még az EP és az önkormányzati választásokig akarnak eljutni, bízva abban, hogy ott majd ismét megerősödnek, ám ha ez nem következik be, akkor szerintem csodát fogunk látni. Éppen ideje.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.