NEHAZUGGY

Amíg nincs válasz, ezeket a kérdéseket naponta fel kell tenni

Dicsértessék a világ világossá(r)ga, kulturált, civilizált vidám vasárnapot mindenkinek! Arra szeretnék javaslatot tenni, hogy őrizzük meg a méltóságunkat, az erkölcsi iránytűnket, ne vetkőzzünk ki magunkból, és ne menjünk le a morális pöcegödör aljára, ha nem muszáj. Mint például a jogászkormány miniszterelnöke, aki lépten-nyomon kényszeresen demonstrálja, hogy az útszéli tahóság, a kocsmai hőzöngés, a társadalmi B-közép hergelése, szélsőséges indulatainak legitimálása nemcsak hogy menő, de egy miniszterelnöknek – ha jót akar magának, és nem akarja elveszíteni a hatalmát, akkor – egyenesen kötelessége alámuzsikálni ezeknek az indulatoknak. Az élére állni a prosztóságnak.

Ha Mészöly Géza nagydarabfekázik, az MLSZ-nek pedig nem annyira jön be a rasszista ízű tahóság, ergo eltiltja a vezetőedzőt, akkor Orbán Viktor azonnal Mészöly Gézává vedlik át. Fontosnak tartja, hogy ő az áldozat oldalára álljon és ezt világgá is kürtölje. Amikor Kónya Endre kegyelmi botrányának nyilvánosságra kerülése nyomán a bicskei pedofilmizériára súlyos társadalmi figyelem irányult (és remélhetőleg rajta is marad, hiszen a rendpárti, homofób maszatolás formájában jelentkező undorító kormányzati pótcselekvés nem válasz semmire), az első pánikroham hevében valahogy nem volt ennyire együttérző. Akkor hosszú napokig kussolt a függöny mögött. Akkor az idétlen, ízléstelen TikTok-Instagram-celeb nem sietett a nyilvánosság értésére adni, hogy mint egy valamirevaló államférfi, empátiával viseltet azok iránt az ártatlan gyerekek iránt, akiket a hosszú évek alatt átélt traumáik után hidegzuhanyként ért, hogy Vásárhelyi János bűnsegédje az ő szenvedéseik és gyötrelmeik meghosszabbításában tisztára mosott erkölcsi bizonyítvánnyal folytathatja ott, ahol abbahagyta a műszakot. Akkor Orbán Viktor cselédei nem posztolták az Instagramon a nevében, hogy Je suis bicskei áldozat, mert akkor egyetlen dolog lebegett az eszelős szeme előtt: megúszni, eltolni a felelősséget, a problémahalmazt, kibekkelni, ameddig elsikkad, visszájára fordítani a narratívát, és mások nyakába varrni a védhetetlent. Hogy ők tehetnek mindenről, pedig én vagyok hatalmon tizennégy éve. Mégiscsak vannak prioritások ebben a rommá hülyített, kizsigerelt országban, nem? De.

Ez az ember, aki azóta se válaszolta meg azt a néhány fontos kérdést, amelynek a megválaszolása nélkül ez a kegyelmi mocsok nem meghaladható, elment Törökországba elpanaszolni, hogy őt Putyin ebének tartják, megsértődött azon, hogy ez a minősítés nem politikai vita, úgyhogy ugyanazzal a lendülettel pszichoterápiát javasolt mindazoknak, akik szerint ő pontosan az, aminek látszik, ami a nyilatkozatai és a cselekedetei alapján evidens: Moszkva trójai falova az EU peremén. Szerencsére tanultabb kollégáim már nyomokban kivesézték ezt az abszurd törökországi szereplést (nehéz eldönteni, hogy korához képest Erdogan vagy a felcsúti haverja néz ki szarabbul, de még jobb lenne tudni, hogy miért volt olyan a török szultán feje Orbán társaságában, mint aki büdöset szagolt), úgyhogy nekem már nem kell.

Viszont sok egyéb mellett azt az irreleváns kérdést is felvetette bennem ez a Szerbiában véget érő kirakathakni (remélem, ezúttal nem kellett az EU-t az ő kottájából és Putyin kottájából gyalázó Vucic társaságában az üres pályaudvarnak integetni az üres vonatból), hogy Schmidt Mária NER-ideológus miért és milyen minőségében oszlopos tagja annak a visszafogottan változó összetételű delegációnak, ami őfelségét a világ többé és kevésbé sötét autokráciáiba egy ideje szorgalmasan elkíséri? Kicsoda ő pontosan, amikor ott ül ura és parancsolója oldalán mondjuk egy Erdogannal folytatott megbeszélésen? Milyen politikai funkciót tölt be Ungár Péter ellenzéki politikus szó szerint drága édesanyja a magyar kormányban, és kinek a költségén bazsalyog bele a vakvilágba Pekingtől Ankaráig? Milyen magyar érdek fűződik ahhoz, hogy a történelemhamisítás koronázatlan királynője, a NER milliárdos bárónője kormányzati delegációk egyik állandó tagjaként kísérgeti Orbánt a magyar érdek elárulásának különböző sötét helyeire a világban? Netán azért tapad a gazdira, mert Szörényi Leventéhez hasonlóan aggódik, hogy elüti valami? Mondjuk én is aggódnék ezeknek a derék rezsimnyaloncoknak a helyében, bár tudom, hogy az ő aggodalmuknak teljesen más az eredője, mint az enyémnek. Az én földhözragadt perspektívámból, vagyis ideológiai képzetlenségem árnyékából azt tudom elképzelni, hogy ha csak negyedannyi disznóságot követtem volna el, mint Orbán, már aludni se tudnék. Azon a paranoián már rég túl lennék, és a tányérnyalóim is túl lennének, hogy elüt valami.

De ha már a hülye kérdéseknél tartok: az is felmerült bennem, hogy és Schmidt Mária, aki – Szörényi Leventéhez hasonlóan ugyanabban az ideológiai elhülyülésben szenved szintén tagja volt Novák Katalin lemond(at)ott államelnök tanácsadói stábjának – meg se nyikkant a kegyelmi botrány óta, vajon azok közé tartozik, akik Balog Zoltán gyanánt nyomást gyakoroltak az elnökasszonyra, hogy adjon kegyelmet egy pedofil gazember bűnsegédjének? Vagy neki ehhez semmi köze nem volt? Szerintem sokakat érdekelne, hogy mikor fog valamit mondani erről az ordenáré ügyről, ő is, meg a főnöke is, meg a kormány is, amelyiknek a jogászkodásnál, az értelmezhetetlen szexuális devianciákkal való hadonászásnál és a homoszexualitás pedofíliával való összemaszatolásánál érdemibb válaszra nem futotta a gyermekvédelem ügyében. Ami akkor is egészen hihetetlen lenne számomra, ha nem azt hallgattuk volna az elmúlt héten, hogy akinek kérdése van Kónya Endre kegyelmi ügyében, az forduljon az elnökasszonyhoz.

Nos, én nem tervezek fél lábon állni, ameddig a Kónya Endrének (csak ő tudja, milyen megfontolásból) megkegyelmező Novák Katalin üstökösként tér vissza a magyar politikába, ahogy a Skrabski Fruzsina nevű, e helyütt még nem említett harmadik oszlopos extanácsadója jósolta. Miért is tenné, amikor érdemi munkavégzés nélkül, a lábát lógatva is megkeresi szintre a háromszorosát annak az összegnek, amit mi itt néhányan egy egész hónap alatt. Félreértés ne essék, nincs az az univerzum, amelyben bármelyikünk akárcsak egy pillanatra cserélni volna hajlandó Novák Katalinnal, aki bizony ezért havi 5,2 millió forintért (meg úgy amúgy is) tartozik néhány válasszal a magyaroknak. Feltéve, hogy fontos számára, hogy ne azzal a szégyennel vonuljon be a történelembe, hogy egy pedofil bűnöző bűnsegédjének, cinkosának megkegyelmezett, mert szegénynek még a háziőrizet is sok volt, ahova szintén nem tudjuk, hogy egyáltalán hogy került.

Nos, miközben Szijjártó Péter két Panama-Üzbegisztán-Moldova tengelyű diplomáciai nagyüzem (?!!!???) közben szarrá égeti Magyarországot nemcsak azzal, hogy a háborús bűnös Oroszország külügyminiszterével röhögcsélt a háborús bűnös Vlagyimir legelszántabb ellenfele temetésének napján, hanem az olyan görény kijelentésekkel is, mint hogy az ukrajnai háború nem a mi háborúnk, mi elégedettek vagyunk Oroszországgal (???!!!!), még ha „ennek kimondásához kell is ma némi bátorság Európában” (???!!!!!!!!), miután két év alatt csak az orosz gázszállításon 564 milliárdot buktunk, szerintem a legsúlyosabb kérdéseket fókuszban kell tartani. Ezek pedig elsősorban azzal kapcsolatosak, hogy az Orbán-rendszer addig dumált a gyermekvédelemről anélkül, hogy érdemben tett volna érte, ameddig az egész beleállt a földbe, és ezért el kell számoltatni őket, néhány törvény átfércelése nem elég. Másrészt az Orbán-kormány, Novák, Balog és az egész uralkodóház adós a válaszokkal: kinek volt az ötlete, ki gyakorolt nyomást, ki bírta rá Novákot (és Vargát) erre a disznóságra és miért? Kinek az embere Kónya Endre? Amíg nincs válasz, addig ezeket a kérdéseket naponta fel kell tenni. Nem szabad megunni, belefáradni, beletörődni.

És itt következett volna az a rész, hogy három mondatban összefoglalom, hogy mit gondolok a DK „Isten? Haza? Pedofília!” címmel indított plakátkampányáról, amelyen a 40 kilóval fiatalabb Orbán Viktor látható, de sajnos három mondatban lehetetlen, úgyhogy odaát folytatom pontosan innen. Viszont. Addig is álljon itt egy érdekes részlet Hadházy Ákos tegnapi posztjából, amely erről a kampányról szól alapvetően, és tartalmazza ezt a fontos passzust:

Hogy ki szólt oda Balognak, azt csak akkor tudjuk meg biztosan, ha egyszer Balog elárulja, de nagyon sok olyan információ érkezik, hogy Orbán felesége lehetett az. (Orbán ugye nem Balognak, hanem Nováknak szólt volna). Orbán persze ekkor is felelős amiatt, mert olyan rendszert épített ki, ahol a felesége (vagy bárki más) sikeresen odaszólhatott egy ilyen ocsmány ügyben.

Tehát hogy. Szerintem is érdemesebb volna erre a szálra bizonyítékokat szerezni. Mert azt sejtjük, hogy az Orbán-klánban nincsenek ártatlan áldozatok, Anikó asszony nem egy szenvedő feleség, akinek van egy jellemtorzult ura, aki Istent játszik a szemétdombon, de ez addig nem használható információ, ameddig nincs rá bizonyíték. Lehet, hogy akkor se, de tény, hogy sok mindent megmagyarázna, ha kiderülne, hogy Lévai legalább akkora szarkavaró, mint az ura. Hogy neki volt fontos Káendrét tisztára mosni. A miniszterelnök feleségének, akinek semmilyen formális politikai pozíciója nincs (ahogy Schmidt Mária se miniszter, és senki nem választotta meg sehova), de húzogatja a szálakat, politikusokat buktat meg és játssza a szerepét, az ökumenikus Teréz anyát. Miközben egy életre tönkretett gyermekek nyomoráról van szó. Köpni kellene, ha lenne mit.

A címlapkép egy random illusztráció. 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább