NEHAZUGGY

Ez nem gödör, ez a Mariana-árok

Vogronics András | Március 1, Péntek | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Valahogy nem tudok átlendülni a mi hímsoviniszta, revizionista, nacionalista, mitomániás, olykor szinte szociopata tüneteket produkáló, fasiszta húrokat pengető, Tourette-szindrómásnak tűnő, exhibicionista, plutokrata, az ország ellen szellemi-lelki abúzust elkövető Júdás hét eleji parlamenti kijelentésén. Amikor Alekszij Navalnij orosz ellenzéki politikus halálának emlékére a magyar parlamenti ellenzék egy perces néma csenddel emlékezett meg, ők meg – a bátoraival és Toroczkai bátoraival együtt – a valagukon maradtak.

„Sovinisztáknak nem jár tisztelet” – ezt hörögte Orbán Viktor, azzal indokolva kijelentését, hogy az, aki a grúzokat patkányoknak nevezte, annak nem állnak fel a parlamentben. Ezt követően annyit azért hozzátett, hogy „egyébként meg nyugodjon békében”. Mondjuk egyvalamit én is biztosan állíthatok, mégpedig azt, hogy ha netán úgy alakul, hogy Júdás előbb távozik az élők sorából, mint én, akkor én sem fogok felállni, vagy gyászba borulni, az hétszentség. Igaz, én nem vagyok az ország miniszterelnöke, nem is csaholom több mint két éve az orosz dezinformációs propagandát, és nem is cselekszem aszerint. De ez én vagyok. Ez meg ő. Látszik is az országon és annak megítélésén az ő beteges, undorító viselkedése és indokolatlan, de legalább pusztító felsőbbrendűsége, az tagadhatatlan. Még szerencse, hogy akkor nem annyira finnyás Júdás miniszterelnök úr, amikor egy olyan háborús bűnössel kell jópofiznia, aki nemcsak kimondja, amit gondol, de zokszó nélkül végre is hajtja.

Konkrétan a Putyin nevű tartótisztjére gondolok, aki sorra öleti meg a rá és a rendszerére veszélyt jelentő újságírókat, ellenzékieket, politikusokat, és támad meg országokat azért, mert úgy gondolja (aki a szokásos évi elnöki beszédéről értesült, amiben természetesen Alekszej Navalnijról egy szót sem ejtett, az pontosan tudja) például Ukrajna esetében, hogy az az ország nem is létezik, ami meg igen azt ő hozta létre, az övé. És különben is nácitalanítani kell Ukrajnát, és ez bizony azzal jár, hogy rommá lövi a civil lakosságot, gyereket rabol el és viszi őket orosz átnevelő táborokba. Miközben – nem lehet elégszer hangsúlyozni – a politikai ellenfeleit novicsokkal mérgezi meg, ha meg abba nem hal bele az illető, akkor a sztálini időkből megmaradt szibériai haláltáborban vérezteti ki.

Ami a mi moszkvai lábtörlőnket illeti. A helyében biztosan kussolnék, miután az azeri gyilkost – aki egy örmény keresztény katonatiszt fejét levágta baltával – a kormányom kiadott Azerbajdzsánnak, ahol ítélet helyett nemzeti hőst csináltak belőle, és ehhez nekem egy kurva szavam nem volt. Pláne lapítottam volna, mint szar a gazban, miután az azeri haverom örménytisztogató akciója után, amelynek során több ezer keresztényt üldözött el Hegyi-Karabahból, én pohárköszöntőt mondtam a tiszteletére. Ahogy történt 2023. január 30-án, amikor Alijev diktátor elvtárs Budapestre látogatott. Idézek ebből az egy évvel ezelőtti mocsokból, amibe ma is belepirulok szégyenemben:

„Én nagyon sokat tanultam Alijev elnök úrtól az elmúlt tízegynéhány évben, hogyan kell bonyolult közegben jól vezetni egy országot. Sajnos nem mindent tudtam eltanulni tőle, merthogy mi inkább a radikális oldalhoz tartozunk, ő pedig a legmérsékeltebb politikusok közé tartozik. (…) Kedves feleségének különösen is hálásak vagyunk, hogy meglátogatott bennünket, és egy házaspárt fogadhatunk. Ez a nyugati politikában egyáltalán nem megszokott ma már, és én az Alijev házaspár példáján keresztül is tudom, hogyha valaki egy országot jól akar vezetni, akkor egy szép, teljes családdal kell rendelkeznie, mert aki otthon nem képes megfelelő környezetet teremteni, az hogyan tudna egy egész nép számára? Úgyhogy a mai napon nem egyszerűen csak az Azerbajdzsán élén álló házaspárt, hanem egy igazán a magyar szívet melengető család fejét is fogadjuk.”

Az ember gyomra felfordul, és okkersárgát hány sugárban ettől az embertől, aki viszont narancssárgába öltözve immáron 14 éve aljasítja az ország összes lakóját a saját erkölcstelen, ordenáré szintjére. Igen, Navalnij annak idején nacionalistaként, szélsőségesként vonult be az orosz politikába, de ezt nemhogy nem tagadta le, de bocsánatot is kért érte, miközben folyamatosan mérsékeltté vált. Mert ilyen is van. Amikor valaki nem a saját érdekeit, hanem a saját országa érdekeit kezdi el szem előtt tartani, és minél több embert megszólítva egy olyan rezsim ellen küzdeni, mint a KGB-s tartótiszt által elfoglalt Oroszország. Az az ország, amelyik ha kell, a saját polgárait is megöli vagy elüldözi, csak nehogy Vlagyimir Putyin hatalmát veszélyeztessék. Az az ország, amelyiknek az egyik leghűségesebb szövetségese szégyenszemre lett Júdás Magyarországa, aki az európai szövetségeseivel szemben, pláne az USA-val szemben isteníti, és mindenhol a védelmébe veszi az orosz gyilkost. Ha Vlagyimirovics (vagy éppen Alijev vagy Erdogan) ajnározásáról van szó, akkor a mimagyarok kedves vezetőjének nincsenek morális, erkölcsi kifogásai, aggályai. Nem kéri ki magának, hogy miért kellene neki lábon állnia, amikor ülve maradna inkább. Ezzel szemben mindenhol a békéről és a fegyverszünetről vinnyog úgy, hogy közben Putyin propagandáját szinkrontolmácsolja. Eladta a hazánkat a Gazpromnak, Szijjártó Lavrov legnagyobb haverjává és harci ölebévé avanzsált, Magyarországot pedig már csak úgy emlegetik az EU-ban, hogy Vlagyimir trójai falova.

Nos, ebből a státuszból és üléspontból én biztosan nem moralizálnék azon, hogy ki mit mondott és gondolt 15-20 évvel ezelőtt. Inkább üljön le doktorminiszterelnök úr a laptopja elé, már ha van neki, és nézegessen régi felvételeket. Saját magáról. Azokból az időkből, amikor még ahol a Hősök terén kiabálva hazazavarta a ruszkikat, amikor olyanokat óbégatott, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság nyugatról, vagy amikor Gyurcsány szemére hányta, hogy „a keleti politika nem tűri az önállósodást, a függetlenséget, a szabadságot. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, megfélemlít… ma egy újratatarozott hatalom terjeszkedik Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig.”

Na, ez a köpönyegforgató politikai szélhámos ma Putyin leghűségesebb szolgája, lábtörlője, ügynöke és támogatója. Minden megszólalásával és cselekedetével ezt bizonyítja. Sem a magyar, sem az Európai Parlamentben nem indítja meg sem őt, sem a pártját Navalnij halála, miközben az ország vagyonából egyedüliként Európában hétszeresen túlárazott orosz olajat és gázt vásárol, ezzel is támogatva annak háborúját (amit a mesterhez hasonlóan különleges katonai hadműveletnek nevez), és persze meglopva és megkárosítva az ország lakóit. Úgy, hogy azt hazudja, nálunk a legolcsóbb minden.

2024-re eljutott odáig az orbáni szekta, hogy szerelmes egy olyan diktátorba és egy olyan országba, amely világháborús veszélyt jelent a térségre, amelytől 35 éve alig vártuk, hogy megszabaduljunk, ezzel szemben utálja a nyugatot és a szabadságot, mert Júdás ezt hangoztatja úton és útfélen. Sokszor írtuk, hogy ez a gödör alja. Nem. Ez nem gödör, ez a Mariana-árok, ami olyan mély és sötét, hogy onnan lehetetlenség visszajutni a felszínre. Pedig csak azt akartam mondani, hogy ez az ember Navalnijnak a cipőjét nem köthetné be, ha élne szerencsétlen, nemhogy még ő oktasson ki és halálában is gyalázzon egy hősiesen helytálló politikust, egy orosz ellenzéki harcost, aki nevetve ment szembe egy zsarnokkal, feláldozva magát annak véres politikai oltárán.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!