Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Moszkva, van egy kis gondunk…!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nertársak! Együk meg az aranytojást tojó tyúkot, és akkor mindjárt mind a kettőt! Az egyiket azért, mert bár szépen hegedül és dekázik, mindezt egyszerre és félkézzel, azért mégse lehetett felégetni füst nélkül a Pegazust és Paliék kisebb botlásait, ráadásul szegény Palinak még a Porcheját is vitték, mint futár a borravalót. Nem véletlenül nevezte rohadt mocskos patkányoknak a felesége, amikor bekopogtak nála a kocsikulcsokért. Ezért elröppentettem Brüsszelbe, azok a Soros-bérencek is jól tudják, hogy a Judit haja soha nem korpásodik, jobb lesz, ha nem packáznak vele, vagy elhúzza a nótájukat. Megfelelő ember a megfelelő helyre, ismét egy nagyon jó döntést hoztam.

Erre tessék, büdös lett a paradicsom, nem sárga, itt van egy még nagyobb balhé, amitől most már az én oldalamat is kikezdte ez a dollárbaloldal. Engem a bátor nindzsa kipcsakot, a rettenhetetlent, a tisztesség, az igazságosság, a becsület bajnokát! És mindezt csak azért, mert az a hülye székely megírt egy kegyelmi kérvényt, amit nem is ő írt meg, hanem a felesége, aztán mégse a feleség, hanem ő… bonyolult, na. A francba is, jól mondják, hogy ha a székely hülye, akkor nagyon hülye. Jól tudjátok, nekem Erdély, a Székelyföld a szívem csücske (rögtön a foci után). Soha nem fukarkodtam, ha oda kellett irányítani a mocskos brüsszeli pénzeket, rengeteget beledöngöltem, stadionok, focicsapatok után nemzetközi repteret építtettem nekik egy eldugott, jelenléktelen falu határában a semmi közepén, majd ugyanott egy luxus szállodát, legyen hová hétvégén kiruccanni egy kis pihenőre a fárasztó munka után, távol a kíváncsi szemek elől. Több szállodát felújíttattam. Még a barátinak egyáltalán nem nevezhető Transtelex és az Átlátszó Erdély is sokkal nagyobbra értékelte egyébként sem kis nagyvonalúságomat. (Ha valakinek kedve és türelme van hozzá, felütheti a vonatkozó cikkeket itt és itt és itt, rendkívül tanulságosak.) Nagy segítség ez a külhoni testvéreknek, meg persze a román gazdaságnak. Meg is köszönte szépen Iohannis elnök brüsszeli találkozásunkkor, behajolt mélyen előttem, ő is tudja jól, hogy egy bátor kipcsak nindzsa sztrítfájtör soha nem hajolna meg egy román előtt, soha. Láttátok a fotót? Scholz is mekkora fintort vágott mán?

Visszafűzve tehát a vezérfonalat, ugye itt van a másik tyúk, amelyiket már nem kellett sokat igazgatni, érti a dolgát, tudja mikor kell alkalomhoz illő fülbevalót biggyeszteni a fülére, nyelveket beszél, ablakot pucol, átússza a Balcsit egy szál fürdőruciban, stanglit süt a szentatyának, gombot varr, ha kell, napestig sorolhatnám. Alaphangon vette az adást, amikor elmagyaráztam neki, hogy a pamutbojt a papucs orrán szép, mosolygó, mindenkinek tetszik, arra megy, amerre irányítják, neki csak annyi a dolga, hogy elviseli az őt irányító láb szagát. Meg is szokta hamar, még tetszett is neki. Kijevbe ment, ha oda küldtem (ha jött a parancs Moszkvából), hogy lássa a világ, nem vagyok Putyin pincsije, én egy igazi demokratikus békegalamb vagyok, nem diktátor, ahogy híresztelik rólam, még az elnök is önállóan járja a világot, égeti a kerozint Izlandtól Ausztráliáig és ami a kettő között van a bolygón. Az adófizetők örömmel összedobták az útravalót, ez is jó segítség volt a magyar családoknak. Még a pápuák szigetére is elröppent, a Hungarian Air Force Travel utazási iroda egyik charter gépével. A fűszoknyás bennszülöttek örömtáncot lejtettek érkezésükre, hiszen világ életükben arról álmodtak, hogy egyszer megtiszteli őket egy magyar elnökasszony, egy csuhás és egy szóvivő kíséretében. Meg hát, mi tagadás, nekünk sem árthat feltérképezni távoli eldugott szigeteket, egyszer még szükség lehet rájuk (ha futni kell). Ez a nő is egy valóságos aranybánya volt.

Igen ám, de amint láttátok, egyszer csak lecsapott isten ostora, hiába figyelmeztettem, hogy semmi nem szivároghat ki, itt mindennek a családban kell maradnia, mi vagyunk a lelki tisztaság Alfája és Omegája, nem szórakozunk a csurig telt bilivel, mert kiloccsan a szarlé, borulni fog és nem rám, az biztos. Nekem mindig lesz egy piros ász a mellényzsebemben, én adom az ukázt, tietek a balhé.
Erre mit csinál, amikor dől a szarlé? Elrepül az arabokhoz vízilabdázni. Hát láttatok már ilyet? Úgy kellett utána szólnom, hogy Kati, gyere haza, lefőtt a kávé, alá szeretnéd írni a lemondásodat.

Hejh, jól mondta Laci barátom, hogy nagyon kell vigyázni azzal, akinek kettessel kezdődik a személyi száma. Hát nem is lesz többet ilyen a környéken, az biztos. Amíg elöl hordom a családfámat. Ajándékba küldök nekik fakanalat, hogy tudják, merre van helyes irány. Hogy hol van a helyük, ha már teljesítették a nők alapvető princípiumát. Irány a konyha, lehet keverni a rántást. Csapjanak a hónuk alá egy akciós újságot, kapaszkodjanak bele egy banyatankba, és kezdjék pásztázni a boltok polcait. Nagyon kemény külső nyomásra, sok kékbojtos sorozat után, két évig lett egy piros bojt a papucsom orrán. Hát most már ismét jöhetnek a kékek és maradnak is, amíg elöl hordom a családfámat (vagy ezt már mondtam). Adjunk hálát a teremtőnek, hogy nem kezdték piszkálni a többi kegyelmi döntéseket is, meg egyebeket.

A párt kihelyezett ülésén a kampány csapásiránya helyett most erről kellett tanácskozni. És nem azért lett kihelyezve, mert esetleg hajnalig tivornyázunk, ahogy sokan gondolnák, szó sincs semmilyen habzsidőzsiről, egyszerűen az van, hogy meszelnek a Karmelitában, mi pedig kénytelenek vagyunk elcsámborogni valamerre, hogy nyugodtan tárgyalgassunk hajnalig. Ha esetleg valaki azt hinné, hogy másnap azért állok kamera elé úgy, gyűrött dagadt képpel, vörös szemekkel, berekedve mintha másnapos lennék, az nem tudja mit beszél. Hajnalig tanácskoztunk, megvitattuk, közösen döntöttünk. Mondtam, hogy ki lesz az új elnök és kész.

Abban pedig nem látok én semmi kivetnivalót, hogy most már egy alkotmány nélküli alkotmánybíró lesz a köztársaság nélküli köztársasági elnök, majd beköltözik a Sándor nélküli Sándor-palotába. Volt már nekünk tenger nélküli tengernagyunk is, a bátor csicskák hazafiak pártja múltkor ott csókolgatta a mellszobrát.

Brüsszelbe meg Juci helyett visszaküldöm a barátomat, Tomit. Jobb lesz az mindenkinek, ha minél távolabb van, idő már úgysem maradt másikat keresni, nyakunkon a választások. Keményen megdolgozott egész életében a betevőért, bejáratott fiú, ismeri a dörgést Brüsszelben, a bulibarlangok menekülő útvonalait, nem kell ereszcsatornákon gebeszkednie, ha tipli van. Sokgyerekes családapa, snájdig fiatalember, ápolt külsejű, a Neander-völgyiek sorban állnak nála szépségápolási tanácsokért.

Jól tudjátok, hogy nehéz évet zártunk. Az ukránok nem csitulnak, Brüsszel keni őket mindennel, pénz, paripa, fegyver, ami a csövön kifér. Szegény Vlagyimir Vlagyimirovics barátom, meg még mindig nem érkezett meg Záhonyig, pedig már két éve hűtöm a szovjet pezsgőt, amit a Vereckei-hágón fogunk ketten elpukkantani, nekem már edzették a fehér lovat, amivel majd bevonulok Ungvárra és Beregszászra (egyszer talán Kolozsvárra is). Úgy látszik, ezekre még várni kell.

Pedig láthattátok, én mindent megtettem a nemes cél érdekében. Levétóztam a csillagot az égről, Navrát már Lisztferihegyen visszafordítottam, hogy még egyszer haza ne gyere pénz nélkül, magammal vittem a konzultációs íveket is, hogy tessék: ezt követeli a mimagyarok 99%-a Brüsszeltől. Elvittem bizony mind a 154-et. Hülye portás meg elzavart, az hitte, akciós szórólapot osztogatok. Hiába próbáltam elmagyarázni nekik, hogy nálunk így működik és ez az abszolút illberális unortodox demokrácia, ezek folyton azt csapják a fejemhez, hogy ez diktatúra, meg hogy miénk a három ció országa: a konzultáció, az infláció és a korrupció.

Amikor szavazni kellett az ukrán pénzekre, nekem elöntötte az agyamat a szarlé és ismét körmöt szúrtam a tüskék közé, csakazértis. Erre kizavartak kávézni, én meg halált megvető bátorságot tanúsítva pisilni mentem. Aztán a piszoár előtt, ahogy a cerkát keresgéltem, úgy elkapott a röhögés, hogy bokáig hugyoztam a nadrágomat. A hülyék meg azt hitték, hogy a lőréjüket szürcsölöm a büfében, én meg Bercit szalasztottam tiszta nadrágért. Mindig viszek magammal tartalékba, sosem lehet tudni.

A gond csak az, hogy most már nagyon rám cuppantak a baromságaikkal. Párszor asztalra csaptak, hogy Huxit, vagy Hugó? Kiléptek, vagy kihajítunk, mint Ráhel a szaros pelenkát? Hogy magyarázzam meg nekik, hogy sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak nincs szükségük egy EU-ból kiebrudalt értéktelen, szügyig eladósodott légyszar méretű országra? Nekik kapu kell a Nyugat felé, meg zavar a katonai szövetségben. Ha kipenderítenek az Unióból, valóban kereshetek magamnak egy Csendes-óceáni szigetet, mert itthon még a baráti testvéri kipcsakok sem állnak szóba velem.

Erre pluszban még összefutottam a svéd kormányfővel is. Vállamra borult és zokogva könyörgött, hogy szavazzuk már meg a csatlakozást. Nyugtattam, hogy legyen még kis türelemmel, ahogy Moszkvában megnyomják azt a kurva „Hárásó” gombot, én azonnal megszavaztatom a bátorakkal. Nagylelkű ajánlatot kaptunk, ha ratifikálunk: 4 vadiúj Gripent. Természetesen ajándékba (csak előre ki kell fizetni). Rögtön bevillant, hogy ez lesz ismét az évszázad biznisze. Akár alkatrészenként is elnyomhatjuk bármelyik éhező afrikai országnak. Hülye Brüsszeltől meg kicsikarunk még valamennyi lét. Már csörgettem is a Peti gyereket. Ha ez a srác valamihez nagyon ért, az mindenekelőtt a biznisz.

Mondtam neki, hogy zörgesse meg Szergej barátját, de ízibe, ha már olyan szép plecsnit kapott tőle, hogy  ideje lenne rámozdulni a témára, mert engem igencsak kezd szorítani a cipő. Rögtön hallottam is a szomszéd irodában a tarajost, ahogy a jól ismert hisztijével rikácsolja: Moszkva, Moszkva, van egy kis gondunk! „Kányec”, a főnök tökeit ajtó közé szorították és a kilincs az ő kezükben van, mi legyen? Pár nap múlva jött is a zöld jelzés Moszkvából, meg a svéd kormányfő Stockholmból, és a fotón is jól látható arcán sugárzó örömmel nyélbe ütöttük az üzletet.”

Fűrész Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.