Július 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Megrohadt már annyira a rendszer, hogy önmaga ellen forduljon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,622,220 forint, még hiányzik 1,377,780 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Bármennyire hihetetlen, figyelünk ám arra, amit az olvasók reagálnak az írásainkra. Nem minden esetben válaszolunk, mert nem is kell, és mert nem is lehet úgy létezni, hogy mindenkinek – vagy akár bárkinek – meg akarjunk felelni. Ez soha nem volt cél, nem is hiszem, hogy egészséges dolog lenne, ám a tegnapi jóreggeltre elgondolkodtató hozzászólások érkeztek, úgy gondoltam, beszéljük ezt most meg. Az egyik komment:

Jóreggelt !
Ha jól értem, az se lenne baj, ha egy dokumentáltan rezsimszolga, ámde sértődötten kiugrani látszó fityiszes alakítana új pártot ?
Komolyan ?

A válaszom röviden: komolyan. Kicsit hosszabban az van, hogy én már leszarom, ki alakít pártot, ha az segít megbontani a rezsimet. Ez nem azt jelenti, hogy rohanni fogok erre a pártra szavazni, mert a büdös életben nem fogok, soha nem segédkeznék egy újabb diktatúra kiépítéséhez. Márpedig úgy gondolom, hogy aki hosszú évekig, akár évtizedekig szolgálta Orbánt, az menthetetlen. Mára senkinek nincs felmentés, aki nem szállt ki a mókuskerékből legalább egy évtizeddel ezelőtt. Az ilyen ember, vagy emberek csoportja – akár sértődöttségből, mert kiszorult a húsosfazék mellől, akár azért, mert megcsillanni látja a lehetőséget, hogy ő következhessen a trónon – pontosan ugyanazt csinálná, amit Orbán csinált. Ha lehetősége lenne rá, és a dolog kulcsa éppen ez. Nincs lehetősége, és ebben az életben nem is szabad megengedni, hogy bárkinek még csak hangyányi sansza is legyen ilyesmire. De ha el tud szippantani elég agyhalottat a Fidesztől, hát hajrá!

Lehet persze szikrázó szemekkel, lobogó hajjal belehugyozni dacosan az ellenszélbe, aztán mit érünk el vele? Semmit. Amikor azt mondom, csináljon csak pártot Magyar Péter, akár az exével, akár Simicskával, bárkivel és bármivel, akkor baromira nem az elveimet adom fel, hanem azt mondom, megértettem és elfogadom, hogy kevesen vagyunk olyanok, akik tenni is hajlandóak vagyunk a változásért, túl sokan vannak azok, akik inkább elfordulnak, kivárnak, leszarják. Márpedig ha erőből nem megy valami, akkor talán nem árt használni az agyunkat, már amennyiben van nekünk olyan. Ha mi nem tudjuk leverni a gecit, akkor talán engedni kell, hogy a rezsim verje szét önmagát. Valahogy nincs kedvem beállni a kollaboránsok sorába, hazudozni sem most fogok megtanulni. Azt reméltem, talán nem kell mindent kimondani, de ha kell, hát kimondom.

Ha a pixisből kipotyogott csalódottak, sértettek, plusz az éhesek, akik szerint ideje eltakarodni a vénembereknek a hatalomból, mert már ők jönnek, mert nem akarnak addig várni a trónra, ameddig a prosztatarák be nem kopog az ablakon, szóval ha ők esnek neki pajszerrel és kalapáccsal a bontásnak, azt én kurvára pártolom. Nem vagyok finnyás, de nem is hiszem, hogy olyan helyzetben lenne bárki, aki változást akar, hogy válogasson, hogy várja a fehér lovat meg a királyfit, vagy akár azt, hogy a földbe taposott, elbutított, agymosott, a saját egzisztenciális félelmeibe, nyomorába, háborús pszichózisába zárt többség hirtelenváratlanul felemelje a fejét, felálljon, megrázza magát és nekiinduljon lebontani a Karmelitát. Ez nem így működik. És nem akarom senki kedvét elrontani, de arra sem érdemes várni, hogy majd az influenszerek kormányt váltanak. Nem fognak, nem ezt vállalták. Ha olyan terhet pakolunk rájuk, amit nem akarnak és nem is bírnak el – ahogy tettük annak idején a tüntető diákokkal -, akkor össze fognak roskadni, vagy visítva menekülnek.

Azt tudjuk már egy ideje, hogy ezzel a jelenlegi társadalommal, ezzel a közhangulattal, ezekkel az ellenzéki pártokkal nem lehet kormányt váltani. Állhatok én a romokon, azon a sittkupacon, amelyik nem volt elég értékes ahhoz, hogy valamelyik rezsimszolga hazatalicskázza, lengethetem a zászlót és ordíthatok, hogy utánam, páran tapsikolnak és nagyon együtt fognak érezni velem, mások kiröhögnek, többen kifejezik az elégedetlenségüket, hogy nem lobogtatok elég lelkesen, mert elzsibbadt a karom, a hangom is mintha kezdene berekedni, nem tudok már új jelszavakat kitalálni, a nyolc-tíz éve még lobogó tűz kihunyt, aztán felszisszentenek egy sört, mélyebbre vackolnak a fotelben és inkább megnézik a legújabb szuperhősös filmet, mert azzal tudnak azonosulni, és másfél órára maguk is hősök lehetnek.

Ezen a ponton van az, hogy el kell gondolkodni, merre tovább. És itt már nem csak rólam beszélek – bár eddig sem ezt tettem, mert nem egyedül állok azon a rohadt sittkupacon hosszú évek óta, hanem egy kicsiny szerkesztőséggel, néhány szívósan változást akaró, azért bármit megtenni hajlandó emberrel közösen -, hanem erről az egészről. Lehet választani – mert azt mindig lehet, a legszarabb helyzetben is megmarad egyetlen dolog, a szabad akarat -, hogy mik a lehetőségek. Lehet hagyni a francba az egészet, feladni, azt mondani, ha tényleg annyira nem érdekel senkit ez az egész, hogy mellénk állna elég ember, ha tényleg nem éri meg havonta még egy olcsó sör árát sem, hogy elég ember beszálljon a portálok finanszírozásába – mert igen, szarul hangzik, de pénz nélkül semmi, még a szerverek sem működnek, az internet sem működik, áram sincs, a lerohadt számítógépet sem lehet szervízbe vinni, vagy lecserélni, és bizony enni is kell, élni is kell, és ha nincs igény arra, amit csinálunk, akkor kénytelenek vagyunk mást csinálni, ami mellett nem fog menni az írás -, ha a közöny, az érdektelenség és a rosszindulat duzzad csak, nem a változás akarása, de feladni nem akarjuk – nem a portálokat, hanem az országunkat -, akkor egy utolsó esély marad.

És én most úgy látom, megérett az idő, megrohadt már annyira a rendszer, hogy önmaga ellen forduljon. Ha mi nem tudjuk elzavarni Orbánt, akkor zavarják el a saját kreálmányai. És ebben a helyzetben pont leszarom, hogy a céljaik aligha nemesek, látom én is, mik a célok. Nem érdekel, ha az mozgatja őket, hogy maguknak akarják a trónt, akkor mozgassa az. A lényeg, hogy kezdjék lebontani a falakat, mert hiszek abban, hogy amint gyengülni kezd a rezsim, rengeteg sértett, bosszúszomjas ember fog előbukkanni a mocsárból, a kövek alól, akik eddig gyávák voltak előmászni, de elérkezettnek látják az időt. Ha ezzel párhuzamosan a társadalom gondolkodni képes része is megtalálja a jobbik eszét és a tökeit, ha felismerik a változás lehetőségét, és végre mernek és akarnak is tenni érte, akkor van remény. És akkor elő nem fordulhat, hogy a trónkövetelők megismételjék a történelmet, mert csak egy párt lesznek a sok között, egy hang a kórusban, mert változatlanul, még most is őszintén hiszek abban, hogy sokkal több a normális, demokráciát, emberi létet, szabadságot akaró ember ebben az országban, mint a diktatúrába visszavágyó agyhalott. Ha az ördöggel kell összefogni az országom érdekében, hát összefogok vele. De aztán éberen őrködöm, hogy ne az ördög kerüljön hatalomra. Ez így érthető?

És nem, nem fogyott el a düh, de fáradunk. Egyedül marhára nehéz ám tartani azt a nyomorult zászlót. Lehet segíteni. Jó szóval is, megosztással is, ha már a Facebook is a nyakunkra ült, márpedig ez van, mindenki látja. Aki nem tud anyagilag beszállni, ne tegye. Beszélgessen másokkal, erősítsék egymást, az minket is erősít. Nem jó ám úgy érezni, hogy hangszigetelt búra alatt beszélünk, az meg tudja törni az embert. Komolyan. Van még hely a sittkupacon, lehet mellénk állni, lehet véleményt beküldeni, ha nem megy szembe az alapvető értékeinkkel, publikálni fogjuk. Számtalan módon össze tudunk kapaszkodni, de egy dolog biztos; egy tenyér nem csattan.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mert úgy szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.